#testem

[xszerelmes-lelekx]

Bocsánatot kérek a testemtől minden olyan érintésért, melyet nem szeretetből kapott...

[lookinsideme-imdemon]

Bort megszégyenítő mòdon szédìtesz,

Álmot szősz, ami csak úgy örvénylik,

Minden légvételeddel ki elégìtesz,

Elvirágzott pitypangkét lebegsz felém,

Uralmad örök, felperzseled egész elmém.

Zöld fenyő illata dereng a sötétben,

Minden mozdulatod villámként hasìt a levegőben.

Megáll az idő, elfelejt kivirágozni a tavasz,

Mosolyod, csendesen kattanò ravasz,

Derekamon, parázsként izzik kezed helye,

Mi van akkor ha a mi végeztünk valami eleje?

Nézlek, S csak nézlek, nem tudok be telni veled,

Ahogy állsz ott, ahogy játszik velem a mosolygòs szemed,

Ahogy a nap simogatja a bőröd, mintha mindig is egybe forrt volna veled,

Ahogy elgondolkodsz, és én csak szeretnék minden lenni neked.

Szavaid lágy lüktetése, a méh zümmögő zavarod,

Bámullak és te nem is tagadod,

Hogy élvezed, ahogy szìvemmel játszol,

Hogy még itt vagy, de már is hiányzol.

S én is élvezem, hogy ámulok és folyton azt kérdezem,

Mit tettem amivel én ezt érdemlem?

Hogy a hold ezüst bája járjon körbe,

Hogy sétáljujk bármilyen sűrű ködben,

Arcod fénye otthonként vezessen.

Félek, ha téged valaki legdrágább kincseként keressen,

Én nem tudnálak el rejteni,

Hiszen ragyogásod megolvaszt fàt és követ,

S a szívemben a szatén szalagok elkezdenének fesleni,

Hiába varrtad össze édes öleléseddel a sebet,

Mert ha te szabadulni akarnál, én más nem tehetek,

Elengednélek, és csak òvatosan néznék utánnad,

Mert tàvolodva a csillagtérképet tükrözöd,

És az én vacogò kis szakadt szìvem, mindent ki ad,

Csak, hogy majd legyen hová vissza költöznöd.

[tartsdmegazaprot]

Szabó Lőrinc - Testem

Ki vagyok én? 

Ami vagyok, alaktalan 

folyna szét valami halálban, 

de véletlen formát találtam

s most élek külön és magam. 

Testem, szegény, 

te vagy a teremtő edény, 

aki egykor kimeritettél, 

a semmiből és segitettél, 

hogy legyek a sok én közt én is Én. 

Ami vagyok, 

te vagyok, lábam és kezem, 

te vagy a munkás és a hordár, 

szegény testem, mindig te voltál 

egyetlen szövetségesem,  

és ha a sok

nyomorban lelkem megfutott 

s nem voltam már csak akarat-roncs, 

szétvert gyötrődés, - drága abroncs, 

te megtartottál s ma is egy vagyok. 

Testem, hazám,

te vagy egyetlen birtokom, 

te vagy a földem és az ország,

értem verejtékezik orcád, 

sebeid sírva csókolom, 

mert igazán 

eggyebb vagy velem, mint anyám, 

otthon, gép, erő, munka, gyár vagy, - 

testem, nyomorult proletár vagy 

s ha van, te vagy, csak te vagy a hazám.

Testem, szegény,

a lélek érted mit tehet?  

Nagyon önző és gőgös úr 

a lélek, de úgy rádszorúl, 

hogy fájni sem tud nélküled. 

Testem, szelíd

kihasznált állatom, szegény,

akit még én is üldözök, 

a sok-sok idegen között 

ki sajnáljon meg néha, ha nem én? 

Megköszönöm,

hogy tüzes és jeges nagy útban 

szolgáltál és adtál ruhát 

és annyi ezer éjen át

vigyáztál rám, amig aludtam;

megköszönöm jóságodat,

hogy a robotok s hadak élén

jártál, míg pára lelkem élt, 

és siratlak, hogy mindezért 

oly rútúl fogsz bünhődni a végén.

[banatostenger]

Megint dagadtnak látom magam…

[wandering-thoughts-blog]

Én csak szép lány akarok lenni...

@wandering-thoughts-blog

[tokeletes-pszichopata]

Undorodom a testemtől

[ezcsakletudozottboldogsag]

Mert lélek lesz szerelmes lélekbe és nem test a testbe.

- @latatlanlatomas

[fcknempty]

Amikor ránézel az ételre és csak az jár a fejedben,hogy milyen rohadt sok kalória lehet benne.. ezért inkább visszafekszel az ágyadba és undorodsz tovább a testedtől.