Amikor megkaptuk a felkérést a Quimbytől, hogy feldolgozzuk zseniális Bordély Boogie című számát, előbb rettentően megörültünk a megtiszteltetésnek, majd iszonyatosan kétségbeestünk, hisz bár a boogie-ról már hallottunk, azonban bordélyházban még sohasem voltunk.
Így fogtuk magunkat és elmentünk a legközelebbi Kormányablakhoz, ahol megkérdeztük, hol találunk egy rendes bordélyházat, hogy azt megismerve a dalfeldolgozást jól megírjuk.
Kérdésünkre válaszként a kormányablak-hölgy azt mondta, hogy nagy szerencsénkre jelentkezhetünk egy állattenyésztési kísérlethez közmunkásnak, majd hamarosan feldobáltak minket egy kamionra, hogy aztán pár órán belül egy óriási disznóól kellős közepén találjuk magunkat azzal a feladattal, hogy ha nem hizlaljuk fel a szomorú disznókat két hét alatt a duplájára, akkor nekik vissza kell adni az uniónak a pénzt, minket meg majd cserébe büntetősből jól megraknak.
Na, jó kis kupleráj ez, gondoltuk magunkban, ahelyett, hogy a jobbnál jobb csajok minket kényeztetnének, itt lettünk a világ végén egy ólban potenciális szex-rabszolgák és állattenyésztési díszlet.
Szerencsére azonban ipari mennyiségben találtunk az ól mögött gyilkos pálinkát, amellyel aztán a disznókat addig itattuk, mellé tömény disznózsírral zabáltattuk, hogy végül olyan jóra sikeredett a hízás, hogy azóta az EU biztosok egymás kezébe adjak azt az ól-kilincset, amit mi egykor remegő kézzel fogtunk.
- Végül is, ha nem is cicáztunk meg cicomáztunk, de legalább áldozatok se lettünk! - kiáltott fel Karcsi, a menedzserünk, amikor nagyszerű újításunkért a parlamentben az ország-vezetők kitüntettek – Mert bordélynak végső soron ez a tisztességes ház sem rossz, ha itt látszólag szomorúbb is a helyzet, úgy érzem itt még durvább és még vadabb a szex!
És akkor összejött, amit magunk sem álmodtunk, tűzijáték volt ott a javából, az egyik cica mászott, a másik cicomázott, a harmadik meg oboázott, a többiről meg már szólni se merünk, a lényeg, hogy a történet végül a következő sorokban öltött költői testet:
Karcsit felvették közmunkásnak,
bezárták egy ólba hatvan kocával,
mire visszajövünk, mondták,
legyen kövérebb mind legalább 100-100 kilóval.
Karcsi tolta beléjük a tápot,
De azok egyre csak fogytak,
Depressziósan hevertek a sárban,
És öngyilkosságon gondolkodtak.
Karcsi végül elővette a pálinkát,
Rájuk adott napszemüveget, nejlonharisnyát, tangát,
Betolta a Bordély Boogiet jó hangosan,
S azok táncra perdültek részegen és boldogan.
Karcsi is táncolt, ivott, csókolózott,
Végre megnyugodott, elégedett lett és boldog,
Híztak végre a bezárt vadállatok,
mert kiderült, a Bordély Boogie a legjobb gyógyszer világon.
Karcsi azóta agrár-innovációs miniszter lett,
mindenhol imádják, ahová csak elmegy,
Itt van a bordélyok legnagyobb királya – mondják,
Diszkót nyom és disznót egyszerre közmunkában.
Karcsit azóta Kiss Tibiék is megszerették nagyon,
Azt mondják az új lemezre is ráteszik boldogan,
Énekelj Karcsi, világ legnagyobb tudósa,
Ki e szomorú ólat vidám bordéllyá varázsoltad.