I’m a sensitive little demon

[introvertsnation]

[thelrblog]

Színes gyógyszerek,

Beveszem a felét baby, jól leszek

Szorongok, ha figyelnek az emberek

Amikor ők alszanak, én ébredek

Színes gyógyszerek,

Beveszek belőlük, boldogabb leszek

Az emberek az ilyenektől féltenek

De ne féljetek, valahogy majd megleszek

[thelrblog]

Én egyedül voltam, és te nem láttál

[dnylla]

flower appreciation (in seattle public market)

[fuckin-feelings]

Akadnak napok, amikor csupán felkelni is győzelem.

James Norbury

[elbetunutursun-deactivated20260]

[aidashakur]

[beledesve]

Alvászavar

gondolkodsz

mit mondhattál volna

mit tehettél volna másképp

az agyad nem áll le

csak pörög és pörög

egyre jobban tönkretesz

egyre jobban megőrülsz

[ejjeli-lepke]

Introvertált gyorstalpaló 1

Introvertáltnak lenni nem egyszerű dolog. Kezdjük ott, hogy szerintem jó páran nem is tudják,hogy ez mit is takar. Volt már ilyen emberhez szerencsém és ő fel nem foghatta, hogy miért viselkedek úgy ahogy. Azok az emberek akik közelednek felém többnyire extrovertáltak, hisz máskülönben aligha kezdeményeznének, de minden esetre nem mondogatnák állandóan, hogy “milyen csendes vagy”, hanem megértenék. Ez az egyik legzavaróbb és kínosabb pillanat, talán még magánál a hallgatásnál is rosszabb. 

Nem tudom milyen érzés lehet úgy tényleg extrovertáltnak lenni, de úgy gondolom, hogy ezek az emberek azt hiszik, hogy világi természetes dolog hogy ők nyitottak másokkal szembe és mindenki másnak ilyennek kell lennie. Nincs olyan hogy feszeng, zavarba jössz, meg se szólalsz (ha a akarnál se tudnál, mert az agyad leblokkol)…na szóval hogy ilyen nincs. Nyitottság, harsányság, közvetlenség és társai létezik csak.  Nyilván vannak kivételek itt is és nekik hatalmas pacsi, hogy kivárják türelmesen míg képes leszek kicsit is megnyílni és nem “juszt sem szólalok meg” elv alapján működök.(Hozzá tenném, hogy ezt eltekintve nincs semmi bajom az extrovertáltakkal, hiszen nélkülük valószínűleg unalmas lenne a világ).

Tovább lépve, nem tudom ki hogy van vele, de engem leszívnak az emberek. Hiába szeretek valakit, ha egyszerűen x óra után vissza vágyom a négy fal magányába, csöndbe és nyugalomba. Egy kezemen meg tudom számolni azt a pár embert aki mégis képes feltölteni (köztük meglepő mód van extrovertált) és bármennyi ideig képes vagyok vele lenni. Ezt mondjuk nem verem nagydobra, mert ez az amit nem lehet szépen közölni. Szóval nem indoklom a dolgaimat csak  elvonulok egy külön helyre, ami jobb esetbe a szobám ha lehetséges. Kicsiként ez elég nehéz feladat volt, mert a családom nem értette, hogy miért nem kívánok folyton velük lenni, sőt javarészt senkivel sehol. Szerintem a mai napig nem értik, de legalább rá jöttek, hogy nem velük van bajom, hanem ilyen vagyok

[mistress-of-the-moon-and-sun-de]

Szóról szóra igaz. 🙋‍♀️

[thelrblog]

De ha önmagad elhagyod mi marad?

[thelrblog]

Nincsen véletlen Ebben az életben Összenéztünk, megbeszéltünk mindent lélekben

Halott Pénz

[thelrblog]

Keményen bánt velem mindenki Akit egyszer a bizalmamba engedtem Mindenem odaadtam barátaim Az első hibámnál már nem kellettem

[thelrblog]

Mindaz, mit nem szeretsz, a szíveden sebhelyek. 

A múltból visszatért érzelmek, tettek, emberek.

[thelrblog]

Nem fájhat ma és holnap is Egyszer épp elég Sokat nem bír ki a szív

Kowalsky Meg a Vega

[thelrblog]

You always give too much But it’s never enough

[thelrblog]

Sok ember magányos, magától menekül Sok ember közt is lehet egyedül...

Kowalsky Meg a Vega

[sshaaden-deactivated20220502]

i’m a private person so if i open up with you, damn i trust you