Brrrrr, a gyártósorra még jó leszek érzést nagyon ismerem, borzasztó volt. Nem kívánom senkinek :( és igen, nálam a háziorvos szerint hosszú covid volt. És agyköd a neve. 90%-ra becsülöm a felepulest, gyerekkoromtól tudtam a tárgyak helyet ilyen irritáló szinten, hosszú időre visszamenőleg, és a férjem akkor is engem hívott a hol van a típusú kérdésekkel, amikor egy évig külön voltunk és külön éltünk :) de úgy hogy hova állsz merre nyújtód milyen szögben a kezed. na ebből lett az, hogy valahol a garázsban vagy speiz és hajrá, és vannak dolgok, amik leginkább tavaly kerültek a háztartásba, és azt se tudom, hogy vannak-e. De úgy egyáltalán nem tudom.
Ami segített és itt releváns lehet: puzzle. 1500 darabos kirakósok. Kártya játékok, mint a pikk dáma vagy a spades, és kevésbé frusztralo élményként az Arkham of horror. Fókusz és gondolkodás és rövidebb de intenzívebb memória használatot igényeltek mind. Aztán a festesbol az segített, hogy 500 tárgyat igyekezni fejben tartani, hogy mi hol van és miként működik, persze ez apránként kezdődött, hogy hmm ez egy izgi ecset, ja a csak fekete akvarell készlet, ja az ecsetmosó. Szerintem ugyanígy hathat elkezdeni új kajákat sütni vagy főzni rendszeresen, hol a hústű, muffinforma, dinos keksz szaggato, stb.
És ami meglepő, de durván beindította a javulást nálam, az a minden nap séta. Ha esik, ha fúj, gyalogolni egy órát 🤷🏻♀️
pixelskylines
areudirty
tangentwithtanner
kaledo-art
