Nos, az a helyzet, hogy a mögötte rejlő történet sajnos egyáltalán nem vicces.
Amikor Ilonka unokái kisiskolás korúak lettek, egyre gyakrabban töltötték nyári vakációjukat náluk, a nógrád megyei Ipolyszögön. Lackó és Bogi kíváncsian térképezték fel Ilonka nagyi hatalmasnak tűnő háztájiját, a távolsági busz megállója meg a vasúti sínek között húzódó, háromszög alakú, ligetes területet, a főutca közepén álló régi telefonfülkét, amivel szemben a kisbolt, és Klári néni fagyizó-cukrászdája helyezkedett el. Ilonka nem győzött unokái kedvében járni, minden nap sütött-főzött nekik, és a “danolós kocsiról” televásárolta a fagyasztót jégkrémmel. Éjjelente sűrűn kelt fel, hogy megforgassa rajtuk a dunyhát, mert a gyerekek imádták, ahogy a nyári, nagy melegben, az ágynemű másik fele kellemesen hűsítette testüket.
Mártika mindig is afféle “gyüttment” volt a szemében, aki egykori szerelme, a gazdaboltos Véres János menyasszonyaként került Ipolyszögre. Jani sosem tudta meg, mennyire odáig volt érte. Akkoriban Ilonka még túlságosan önbizalomhiányos és tapasztalatlan volt, hogy a férfi figyelmét magára tudja irányítani. Gyanakodva figyelte első alkalommal, a vasárnapi misén, amint Mártika divatos ruhában, száján égőpiros rúzzsal, karján Bécsben vásárolt retiküljével jelent meg. - “Gyöngyös kurva.” - nevezte el magában rögtön, de ezt persze soha, senkinek nem árulta el. Tudta, semmi oka gyűlölni Mártikát, mégis így érzett. Irigykedett rá, mert a fiatalasszony mindent megtestesített, amire vágyott: magas volt, karcsú, elegáns. És főleg: mert ellopta Jani szívét. Ők voltak az elsők, akik mustársárga Wartburgjuk fölé kocsibeállót ácsoltattak a szinke előtt, aztán fehérre meszelt kültéri kemencét építtettek a diófa és a virágágyások közötti füves részre.
Ilonkánál az tette be a nagykaput, mikor hazautazásuk előtti napon, Lackó és Bogi azzal jöttek el Mártikáéktól, hogy nem éhesek, mert játszótársaikkal “mennyei vacsorát” kaptak. Hiába kérdezgette, miféle finomságról van szó, Bogi csak a vállait rángatta, hogy “valamilyen színes tésztát, meg világos szószt”. Ilonka hajnali két óráig nem tudott elaludni, kivörösödött szemeiből ömlő könnyeit gombóccá gyűrt zsebkendőjével itatta fel. Azon az éjjelen elsiratta a régi, eltitkolt szerelme miatti bánatát, balul sikerült házasságát, kőkemény munkával telt, nehéz éveit. Leginkább mégis azt a teljes énjét elárasztó, keserű féltékenységet gyűlölte, hogy bár szívét-lelkét kitette Lackóéknak, ők mégis Mártika katyvaszos tésztájáról áradoztak neki. Másnap délután, miután az unokákért érkező szülők kocsijának csomagtartóját telepakolták házi süteményekkel, hurkával-kolbásszal, lekvárokkal, savanyúságokkal, befőttekkel, Ilonka fáradtan rogyott le a kanapéra. Ölébe vette a születésnapjára kapott tabletet, megnyitotta a facebookot. Hírfolyamában Mártika új profilképe állt a legelső helyen. Sokáig mélázott, szóljon-e hozzá egyáltalán, vagy csak simítson egyet ujjával, hogy ne is lássa tovább az asszony arcát.
- “Jó lett.” - pötyögte be, de aztán gyorsan visszatörölte. Összeszorított szájjal bökött a mérges fejecskére, majd inkább azt írta a kép alá, amit őszintén gondolt. Gyorsan lecsapta a tablet tokjának tetejét, aztán kiment a konyhába, hogy tisztára súrolja a beáztatott tepsit.
blakekathryn
pixelskylines
jacobvanloon
gummygunk
kianamaiart
janainaart
tangentwithtanner
