Pertics Gergő: Akik maradtak
Jules of Nature
AnasAbdin

No title available
tumblr dot com
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
Misplaced Lens Cap
Xuebing Du
Three Goblin Art
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
todays bird
Cosimo Galluzzi
Monterey Bay Aquarium

No title available
Today's Document
art blog(derogatory)
d e v o n
i don't do bad sauce passes
noise dept.

Product Placement
Peter Solarz
seen from United Kingdom
seen from Türkiye
seen from Türkiye

seen from United States
seen from T1

seen from United Arab Emirates

seen from Malaysia
seen from United Kingdom
seen from Italy

seen from Canada

seen from Türkiye

seen from Belgium
seen from Türkiye

seen from Netherlands
seen from Brazil

seen from Malaysia

seen from France

seen from Spain
seen from United States

seen from Australia
@verstronaut
Pertics Gergő: Akik maradtak
Kerber Balázs: Szeiszaktheia
Lanczkor Gábor: Sötétpászma. A Boldog Szerelem apoteózisa
A holdi meteorbecsapódások a látható fény tartományában már kisebb távcsövön keresztül
is megfigyelhetőek az előfeltétellel, hogy az égitest éjszakai
oldalán vagy teljes hold- fogyatkozáskor következzenek be. Hiszen
a fényes oldal ragyogása elrejti a legnagyobb becsapódások villanásait is.
A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol
Pilinszky János
Az Androméda-galaxis és a Tejútrendszer 402 000 km/h sebességgel száguld egymás felé. Hamarosan, négymilliárd év múlva összeütköznek, és csillagászati korszakokon át tartó közösülésük során új, tojásdad galaxisban egyesülnek. Alig pár csillagot morzsolnak össze, óvatosan, lassan szeretkeznek majd, nem ébresztenek fel minket.
Fenyvesi Orsolya: A látvány
A felszín, akár egy dobhártya membránja, a bolygók moraját fölerősíti. A halak évmilliók óta beszélik a galaxisok nyelvét, de amit megértenek, elhallgatják előlünk.
Závada Péter
Hartay Csaba: Test nélkül
Tenyeremben két bolygó. A szív vízfelszínen lebeg, apróhalak rajzanak köré. Androméda köd kúszik az éji holtág felett. A csillagok le nem hunyt szemek. Tenyeremben három végtelen. Enyém a világűr ásítása. Az életem utáni lapozhatatlan, de olvasható. Annál is hatalmasabb vagyok. Mégis csarnokvízbe fúlok. Miféle felpuffadt szerv a hold. Valaki kiköpött, megnagyobbodott szíve. Hogy elszürkülnek a belülről leakasztott tüdőpárok. Tenyeremben négy égtáj. Kipakolom maradásom a mólódeszkára. Kulcsok, bilincsek csörögnek. Már látom, hol talál rám az örvény. A féreglyuk, az iszapba vájt múltam kipárnázott alagútja. Mert ha végtelen az űrsötét, én is az vagyok. Vezessetek vissza ehhez a vízhez. Test nélkül akarok megmártózni.
Pál Sándor Attila: Szerelmi dal
Mindig éreztem, hogy tőlünk ötvenhárom fényévre, egy Jupiter méretű, hideg csillagon évmilliók óta óriási vihar tombol.
A szív nem tud fájni, csak a körülötte lévő izmok.
Zuhantában torpanjon meg a sérült meteor.
Gergely Ágnes
Mintha csukott szemmel a Hold másik felén ülnél, növessz magadban jeget, és gyakorold a lassú gyilkolás művészetét. Hisz sosem voltál más, mint az érzéseid asztronautája. Űrhajód egy üres papír.
Schein Gábor
Pál Sándor Attila: Hajnali
Ha az égen csillag lennék, több millió fényévre keringenék ettől a világtól. Egy ismeretlen galaxis középpontja lehetnék. A földiek alig tudnának rólam valamit, a koromat is bajosan. Kapnék egy gyönyörű számsort név gyanánt. Az űrben száguldanék felfoghatatlan sebességgel, egy olyan rendnek engedelmeskedve, amit nem ismerek, és a sötétülő ég alján ragyognék minden este. Akár lennék, akár nem.
Egy test szomorú története ez, egy bolygóként keringő testé, a holdé, a holdé, melyet a mindenség elhagyott.
Vicente Aleixandre
Bajtai András: Billegő égövek peremén
Barbinak
Együtt töltött napjaink, akár az érett gyümölcsök szüret után, áttetsző fényükkel bevilágítják a kis lakást, ahová esténként egymáshoz hazatérünk, és az univerzumot, aminek legtávolabbi pontjain alaktalan élőlények kutatnak világosság után.
Mintha csillagközi világítótorony kalauzolna az égi zátonyok között, megtanultam az utat, ami a sötét oltárból köveivel hozzád elvezet, de ha mégis eltéveszteném az irányt, a kopár űr lélegzete visszatart, hogy a billegő égövek pereméről, akár egy lépcsőről, lelépjek.
Amikor alszunk, idegen Hold ragyog fel a ködös tisztás felett, ahol óvatos mozdulatokkal összetereli nyáját a pásztor, hogy állatai az égitest szívébe metszett forrás vízéből igyanak, amíg kalcedon álmunkból a jégmezőkről vissza nem térünk.
Közelséged felmelegíti a szobát, aminek bútorai sosem szenvedtek hiányt kezed őszapó-röptéből, és ilyenkor úgy bújok hozzád, ahogyan a kráter pereméről lelógó takarónkba csavarva fogja be énekesmadarait a boldog összetartozás.
Éjszakánként ágyunkban együtt forgunk a galaxissal, aztán kitakarózunk, hogy láthatatlan köszörűivel a szél csiszolja le pórusainkat, miközben az égő korong bűvöletétől megbokrosodott lovak vágtatnak a vulkán csúcsa felé.
A világűr ringat, amikor veled vagyok. Hazaértem, hazatértél. A csillagködbe dobált kristálypoharak zenéje emlékeztet rá, hogy érzékeimet hiába bénítja földi szorongás, melletted otthon vagyok, és fejünk felett hiába leskelődnek a műholdak, egyetlen békém – te vagy.
S megértve a bűnt, mely hibánk, jóra törekvő szerkezetünk magából való kizökkenése, megérthetitek az üstökösöket, a bolygómozgások hibáit, az égi bűnt, ahogy elégve lehullanak az öröklét szilánkjai, az erények, a versek, a csillagok.
Kiss Lóránt
A költészet mindent tud a világról, leszámítva azt, hogy a csillagok leginkább a csillagokra hasonlítanak.
Purosz Leonidasz
A hurkatöltő tompán fénylett, mint egy távoli csillag.
Simon Márton
Várnád, amíg a Jupiteren elmúlik a tizenhét éve tartó vihar. Fölnéznél, és mint egy huzal, szeretnél annyira felizzani, hogy megszakadj.
Nagy Kata