világfájdalom

élvezd velem a semmit

[vilagfajdalmaim]

Hasznavehetetlen

Érezted már magad semmirekellőnek?

Én igen

Mindent elrontasz magad körül?

Én is

Nem értenek téged, te se érted magad?

Szintén

Mindenkinek csak rosszat okozol?

Dettó

Te is minden szavad visszaszívnád?

Mert én igen

Ilyen akarsz maradni?

Én nem

Meg tudsz változni?

Én se

Azt teszed, amit én?

Remélhetőleg nem

Véget akarok?

Igen

[vilagfajdalmaim]

Hit

Hinni.

Elméletileg nem nehéz.

Pedig az.

Főleg akkor,

ha már nem bízol senkiben.

Mert a bizalom rég nincs meg.

Régóta el van veszve bennem.

Megkeresném,

de túl nehéz.

A múlt mélyen elrejtette.

És ott is marad.

[vilagfajdalmaim]

Szeretet

Szeretnék szeretni.

De nem tudok. Nem merek.

Ezért nem szeretném,

ha szeretnének.

Mert nem érdemlem meg.

Mert ha valamit kapsz

azt viszonozni kell.

Legalábbis azt illik.

De nekem nem megy.

Nem érdemlem meg.

Azt, hogy szeretnek.

Azt se, hogy élek.

Semmit.

[vilagfajdalmaim]

Vég

Meghalni és eltűnni.

Ez minden vágyam ami

elkeserítő.

[vilagfajdalmaim]

Szerencsétlen

Szerencsétlen. Ennek gondolom magam.

Hogy miért? Túl sok minden miatt.

Egy szerencsétlen vagyok, aki képes mindent elrontani.

Aki megbánja minden egyes szavát.

"Ezt miért hangsúlyoztam így?" "Miért köszöntem ilyen magas hangon?"

És így tovább.

Nem tudok dönteni, pedig sokszor fontos lenne.

Ilyenkor meg persze mindenki rám vár.

Ha meg valaki "inspirál" a döntésemben

furcsán néznek rám.

Ha hozzám szólnak lefagyok,

egy szó se tud számból kijönni csak dadogok össze-vissza,

semmit se tudok mondani.

Amikor túl jól érzem magam

minden szép és jó.

De utána rám tör a kétség

és szívem szerint hoznám az ásót.

Ez vagyok én.

Ilyen szerencsétlen mint e kis iromány.

Nem terveztem rímesnek.

És ezért a végére nem is lesz az.