Ahogy az internetes kritikákat elnézem senki nem cincálta még szét ezt a könyvet, úgy igazából, úgyhogy én most ezt megteszem. Továbbra sem vagyok sem kritikus, sem író, semmi művészi vénával megáldott humanoid, de olvasni imádok és erről a könyvről bőven akad véleményem, amit rászabadítok a nagyvilágra.
A 13 okom volt egy nagyon megosztó könyv. Nagyon sokan imádják, de vannak akik épp az ellenkezőjét gondolják. És most ezek táborát erősítem.
Hannah Baker egy gimnazista lány, aki öngyilkosságot követ el, és okait, melyekből 13 van, kazettákra veszi és elküldi a listán szereplőinek. Minden kazetta egy embernek szól, akikeket és tetteiket a végkifejletthez vezető okokként nevez meg. A főszereplő hölgyike elküldte az első embernek a cipősdoboznyi kazettát, és az első kazettán közli az éppen aktuális emberkével, hogy a 2 szabályát nagyon kövessék, mert különben napvilágot látnak a szörnyű titkok, mert van egy valaki, akinek megvannak a másolatok.
Na jó. Azt meg kell adni a könyvnek, hogy az alapfelállás, mint a kazetták és a téma, mint az öngyilkosság egy jó, izgalmas, érdekes és elgondolkodtató könyvet sejtet. A bevezetés alapján katarzist és megrázkódtatást vártam. De ezekben az élményekben maximum a párnámnak volt része, amit folyamatosan terrorizáltam olvasás közben. Ugyanis ez a könyv ritka nagy hulladék. Fontos leszögezni, hogy ez egy saját, szubjektív vélemény. Ugyanakkor, aki egy kicsit is tovább lát a dolgokon rájön, hogy ez a regény egy manipulatív mocsok, két igen borzasztó főszereplővel.
Clay az aktuális papírlovag oda meg vissza van a kazettáktól és, hogy újra hallhatja Hannah hangját. Mindenre helyeslően bólogat, hogy jujj, szegény, mit kellett át élnie, micsoda borzalmak, OMG! hát first world problem mindenütt. Meg a nagy kerti locsolócsövet. Clay egy papucs. Még nem is a keményebbik fajtából. Úgy követi egokisasszony utasításait, mintha legalábbis jutalékot kapna érte. Egész éjjel mászkál össze-vissza, hallgatja a kazettákat, búslakodik, elmélkedik a semmin és ha agyonütnék sem vállalná fel a saját gondolatait. Mert ha ezek a saját gondolatai, akkor egy élettelen pincsikutya és esküszöm a pókhálóba szorult döglött legyekbe is több önállóság szorult. Igen, tényleg ilyen borzasztó.
Aztán van egy Tony (asszem így hívják, de én már vissza nem keresem) nevű srác, akinek van egy öreg Mustangja, és OMG! nahát engem ez kötött le egyedül, folyamatosan azt próbáltam elképzelni, abból a minimális leírásból, hogy milyen lehet az autó és rögtön megállapítottam, hogy a csávó egy mázlista. Na már most Tony azért fontos, mert nála vannak a másolatok. És mindenkin rajta tartja a szemét és gondoskodik róla, hogy meghallgassák a saját részüket és továbbadják a kazettákat. A fantasztikus nagy csavar, hogy miért nála vannak a kazik. Nos. Ezt még ő sem tudja!!! Mi a bánatos jóég volt ilyenkor az író agyában? Legalább ennek lett volna valami alapja. Szóval ez nem derül ki. Valamit makognak arról, hogy azért nála van, mert kazettás magnó van az autójában és, hogy ez milyen oldschool és Hannah megkérdezte, hogyan kell szalagra felvenni, és ő elmondta. De ennyi! Ez milyen hülye indok már!
És akkor következzék a múlt, avagy Hannah Baker igazi énje. Az első benyomásom fél oldal után, hogy ezért a csajért nem kár. Most mondhatná mindenki, hogy milyen pszichológus leszek, ha ilyet mondok, de nyugalom ki fog mindjárt derülni.
Először is. Hannah egy nyápic, egoista, önző, hisztis kamasz, akinek a legnagyobb okai még összesen sem nevezhetők elégnek, azért, amit tett. Gyáva, buta és a végletekig arrogáns, aki soha nem tudja, hogy mit akar, de önmagát sajnáltatni azt nagyon tudja. Azt is mondhatnám, hogy a főszereplő hölgyemény, akit sajnálnom kellene, hogy brühü milyen rossz volt neki, gonosz. Semmi pozitív tulajdonságát nem fedeztem fel. A közösségi életben nem igazán vett részt, ide-oda csapódott és mindenkivel szende és cuki volt az elején, majd a semmiből hirtelen elege lett, besokallt és kiakadt mindenkire, és így mindenkivel össze is veszett. 13 okból 3 ok a kreálmányok ne továbbja, de csak, hogy érthető legyen, miért buktam ki ennyire erre a rinyagépre.
1.ok: A srác, akivel először csókolózott és 1 hónap után szakítottak pletyizni kezdett róla, hogy könnyűvérű a drága és ezzel lett egy rossz hírneve.
2.ok: Felkerült a csaj egy listára, ami arról szólt, hogy ki dögös és ki nem, és ezért letapizták egy édességboltban.
3.ok: A barátnője megkarmolta, és ezzel egy életre megmaradó heget okozott neki, mert hát a körme egy darabkája is beleragadt és mindennek az előzménye, hogy a pletykákat a lányka is elhitte, ez az élettelen meg képtelen volt megmagyarázni a dolgokat.
4.ok: Egy csávóka kukkolta az ablakból. És néha fotókat is csinált. Ezzel megsértve az ő otthoni biztonságérzetét és nahát ő nem húzza be a függönyöket, mert akkor úgy nem tudja bámulni a csillagokat és a sötét eget lefekvés előtt. És így a kukkoló miatt a takarója alatt kellett átöltözni. Ömm. Függöny behúz, átöltözik, függöny kihúz és premier plánban bámulhatja a csillagjait. Ja, hogy ez így túl egyszerű.
5. ok: Csajszika kihasználta Nyomorúságot. Fuvaroznia kellett egy buliba. Igeeeen ennyi.
6.ok: Csávóka letapizza egy bár boxában. Húúúúú. Hát ez valami hallatlan. A harmadik próbálkozás és jelzés után mondta neki, hogy úgy azért neki ez nem. De ő körbenézett és egy pillanatra ránéztek és látniuk kellett a riadalmat a szemében és senki nem ment oda a csávókához, hogy kopjááááá' má le, há' nem látod, hogy nem akar tőled semmit??? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Bumm egy közhely.
7.ok: Srác elcsórja a bátorító üziket lányka szatyrából.
8.ok: Lenyúlták a versét és mindenki olvasta a suliban, plusz ki is figurázták a költeményt...
9.ok: Clay a hősszerelmes elutasításban részesül, mert a csajszika aggódik a saját, rossz hírneve miatt, holott ő olyan nagyon szerelmes....
10.ok:Hallja, ahogy megerőszakolnak valakit és nem tesz semmit. (Az erőszak meg a teljesen részeg liba között azért van némi árnyalatnyi különbség)
11.ok: Kidől egy STOP tábla, mikor megpróbálják hazafuvarozni a buli után, Nyomoronc nem hívja a rendőröket, este meghal valaki autóbalesetben, mert nem volt ott a STOP tábla.
12.ok: Szánt szándékkal belemászik egy jakuzziba a rossz hírű csávókával és hagyja entyem-pentyemkedni. Megint nem mondja, hogy nem, meg szállj le rólam, vagy, hogy basszá' kecskét no, de elfordította a fejét és pityergett, és hát ezt tudnia kellett a csávónak.
13.ok: Az iskolai tanácsadó, csak 3x közli vele, hogy jöjjön vissza, beszéljenek a poblémájáról, de Durcinátor kirohan a folyosóra és hopp nem állították meg. És ő az utolsó ok. Egy felnőtt, aki semmit nem tett azon kívül, minthogy próbált rajta segíteni kérdezgette mindenféléről és közben cellulitherceg folyamatosan narrálta, hogy jujj ne tessék magára hagyni, kérdezze, érezze a törődést, jajj ne. Jajj ne, kérdezze, úgy, úgy...
Semmilyen számára fontos személy nem halt meg, nem vesztette el mindenét, nem tört ki háború. Összesen annyi történt, hogy pár pletyka miatt ribibogyónak nézték és hagyta, hogy úgy kezeljék, majd mártírkodott, hogy őőőőő nem az. Nem a jó büdös francokat nem. Ki hallott már olyat, hogy valakit letapiznak, egy olyan világban, ahol ez naponta többször fordul elő durvább formában? De ő hozzá, hogyan értek, hogyan vették a bátorságot, hogy tönkretegyék az életét?
Ez a könyv pont ezért nem ér semmit. Mert nem feldolgozhatatlan traumák tömkelegét élte át. Pusztán feltűnési viszketegségben szenvedett és unalmában megszuicidálta magát. (Most már van ilyen szó.)
Ilyen csip-csup okokra hivatkozva már a fél világ öngyilkos lenne. Visszamenőleg a felnőttek is akár. Tömegsírokat kellene ásni, hogy a sok életképtelen ellegyen valahogy földelve.
Megértem, hogy a kamaszok terrorizálása egy brutális dolog. És tényleg tudnak nagyon bántó és undorító módon viselkedni. Mindenki máshogy dolgozza fel ezeket az eseményeket. Valakit mindez és még sokkal több, csak motivál és ösztönöz, hogy kitartson és tovább harcoljon azért az életért amit élni szeretne és megküzd a társadalom csúnya visszásságaival. De van akinek ennyi is elég, hogy magába forduljon és elhagyja az életkedve. Ezt mind megértem és utóbbi kasztba tartozókat valahol sajnálom is.
De nem ezt a tetvedék egoizmuskisasszonyt. Mert ő nem depressziós. Az nem depresszió, hogy utólagosan mindenkivel lenéző és bunkó és megalázó vagyok, mert bosszúhadjáratot folytatok és én úgyis meggyilkolászom magam, úgyhogy legyen csak nyomorult és szánalmas az életetek, hiszen, Ti vagytok az ok, ami miatt Én ÖNgyilkos lettem. Ergó gyilkosok vagytok valamilyen szinten. Ez ami miatt véglegesen megutáltam ezt a gyáva és önző libát. A kazettákon akkora a szája, mint a bécsi kapu, de a kellemetlen szituációkban valahogy az önsajnálat erősebb volt, mint az egója. Ki látott már ilyen elcseszett humanoidot? Míg ő halott és ki tudja, mi van a halál után, más érezze már magát vacakul miatta no! Ők borzasztó tetteket műveltek. Kb. az esti hírekbe nem kerülnének be szintűt, de hát ezek katasztrófális problémák.
Mindezek után nem látja be, hogy hibázott. Mert mikor feveszi a kazettákat, azt mondja, hogy a iskolai tanácsadón múlik, hogy begyógyszerezi magát vagy sem. És utolsónak annyi az ok, hogy nem ment ki érte a folyosóra és cipelte vissza a terembe beszélgetni. Bár meggyőződésem, hogy akkor meg az lett volna a baja, hogy már saját akarata sem lehet. És mindenki csak rakosgatja jobbra-balra, mint egy viaszbábút. Mert neki kihasználták a testét(?), lelkét, gondolatait(???) és a biztonságát(??????).
Nem tudok egy ilyen karakter iránt empátiával viseltetni, mert az a helyzet, hogy ilyen emberek sajnos vannak és ezeken az sem segít, ha prezentációt tartasz nekik az élet nehéz, a problémákat megoldani/továbblépni címmel. Mert ki halott már olyanról, hogy tovább kell lépni, mikor ez őket megviseli. Szomszéd Mari néni tehene sem. Hát akkor ő miért? Esküszöm egy korhadt farönkbe, több élet van, mint Hannah Bakerbe és őszintébb is, így abszolút a legutáltabb karakter ésegyben könyv is az eztakönyvetsohatöbbénemolvasomelazéletben listámon. Megelőzve olyan klasszikusokat, mint Joffrey, Ramsey, Bella Cullen. És a Twilight-saga. Jelenleg nincs könyv, ami eszembe jutna még ehhez, mert anno bár szerettem az Alkonyatot, nem tudom, hogy bírtam egyáltalán elolvasni is. Utólag rémségesen rossz. A Trónok Harcát továbbra is imádom, most a nemszeretem karaktereket hangsúlyoztam csak.
A másik, ha valaki már van olyan gyáva és lusta, és sajnálom, hog ezt kell írnom, de élettelen, hogy megmurdelje magát, akkor legalább ne mutogasson másra. Elhiszem, hogy nehéz belátni, hogy azért, mert én nyomorultul érzem magam igazán nem Kancsi Berci tehet, mert csúnyán nézett rám, hanem én magam, hisz ÉN hagytam, hogy megtörténjen, én nem nyitottam ki a számat és én sajnálom magam. De akkor az nem más hibája. Másra mutogatni és másokat okolni felmentés a felelősség alól. De olyan nincs, hogy csak valaki hibázott, és én mindent tökéletesen csináltam, de újra, és újra kitolnak velem. Előítéletek ide vagy oda. A hangulatunkat, az életminőségünket, magát az életet nemcsak a környezet befolyásolja(persze szerves meghatározó eleme), de hogy beletörődünk vagy továbblépünk, sajnáltatjuk magunkat vagy mosolygunk, az már a mi felelősségünk. Mindenkinek a saját problémája a legégetőbb. És nem mondom, hogy folgalkozzunk az etióp kisgyerekek étkeztetésével, vagy, hogy milyen rossz az indiai nők helyzete, mert nem oda születtünk, nem azokat az életkörülményeket, nem azokat azt a kultúrát tanultuk és szoktuk meg. Azonban nekem senki ne mondja, hogy mindez, az önsajnáltatás, a céltalan és ok nélküli hiszti jó dolog, mert nem az. Vagy sírok, hogy milyen rossz nekem és brühűűű nem vehetem meg magamnak azt a Ferrarit, bezzeg annak a büdös ganajnak van rá pénze, és én miért nem tehetem meg ezt vagy ezt. Vagy úgy alakítom az életem, hogy egyszer én is rajoskodhassak egy vérvörös gépcsoda volánja mögül. (Nem szándékozom pont erre gyűjteni, de a hasonlat a lényeg.) Igen. Az ember egy nagyon intelligens élőlény, azonban kicsit már túlságosan is. A nagy okosságban épp csak egy dolgot felejt el nagyon sok mindenki cselekedni és mindezekért felelősséget vállalni. Na jó. Akkor kettőt, vagy sokat. Lehetne ezt sokáig ragozni, és elkanyarítani más irányba is, mert ez egy összetett dolog. De ide most ennyi is elég lesz, úgy érzem.
Gratulálok könyvecske, addig szaggatnálak, míg minden egyes lapod apró papírfecnikre nem tépném szét, de mivel telefonon olvastalak, ezért csak kitöröllek. Mekkora badaass vagyok.
Hasta'la vista! És a soha viszont nem látásra, te utolsósemmirenemjópocsadék.
