A kisfiú úgy halt meg, hogy éppen én vigyáztam rá és meg akarta nekem mutatni, hogy hat lépcsőfokot is tud lépni egyszerre lefelé. Amiből végül ugrás lett, és szét is loccsant a feje a hatodik lépcsőfokon.
Meglepődve tapasztaltam, hogy az égvilágon semmit nem érzek, ezért torkom szakadtából elkezdtem üvölteni, hogy SEGÍÍÍTSÉÉÉÉG, de úgy, mint aki teljesen magán kívül van. Így mindenki láthatja, hogy nem vagyok gonosz, kiakaszt a dolog, nem mindegy nekem se. Meglehet még akkor is kiabáltam,amikor már elvitte a mentő. Az autó nem villogott, a sziréna sem szólt, mert addigra már a kisfiú testét elhagyta az élet. Meg a fejét is az agya, mert hát elég nagy részét otthagyta a márvány lépcsőn.
Amikor abbahagytam a kiabálást, odajöttek páran, megveregették a hátamat, azt mondták jól van semmi baj, senki nem szidott le. Még a kisfiú anyja is megsimította a vállamat és szomorúan nézett rám, mint aki együtt érez velem, és nem pedig magával, akinek éppen meghalt a kisfia.
Furcsa volt az a pár nap a temetésig, nem értettem, hogy miért úgy viszonyulnak az emberek hozzám ahogy, de az önmagamhoz való viszonyulás sem igazán ment.
A temetés után egy fiatal nő odajött hozzám.
- Ne haragudj, te vagy a Zazi?
- Nagy dolgot csináltál ám. Sokan hálásak vagyunk neked. Csak nem mondjuk. De lehet mondanunk kellene, mert úgy érzem nem vagy teljesen tisztában azzal, ami történt.
- Egyáltalán nem vagyok semmivel sem tisztában.
A nő ekkor elmondta nekem ott a tál száraz pogácsa és egy másik tál száraz pogácsa között, hogy a kisfiú valójában meg akart halni. Pontosabban mindenki azt akarta, hogy a kisfiú halljon meg. Mert a lelkét elkapta valamilyen szent betegség, amitől olyan erős rohamai voltak és látomásai, hogy ezek után általában 3 napig nem tért magához.
Nagy szemeivel pislogott rám, nézte, hogy vajon értem-e már. Látta, hogy nem.
És akkor tovább mesélte, hogy azt hallották “velem meg lehet halni”. Mármint hogy olyan nyugalom van körülöttem, hogy mellettem nyugodtan meg lehet halni. És állítólag arcom sem rezdül a halál láttán, ezért meg is lepődtek, amikor egy órán keresztül ordibáltam az eset után. Ezért egy kicsit meg is sajnáltak. De egyébként jól végeztem a munkámat.
Miközben ezeket a szavakat mondta, a palota folyosóin sétáltunk. Pontosabban, vezetett valahova.
- Mivel jól végezted a munkád, a kisfiú nem szenvedett, a szülők megszabadultak a rossz istenektől, amik a kisfiú akaratán keresztül uralkodtak volna el az életükön, ezért megajándékozunk téged.
Kinyitott egy nagyon magas kétszárnyú ajtót és én ennyi kincset egyszerre még nem láttam. Annyira fényesek voltak, hogy szemeimnek meg kellett szokni a fényességet. Szírai arany tálak, babiloni kések elefántcsont nyéllel, nyakékek a vörösföldi hadjáratokból. Ahogy beljebb léptem, ropogtak a lábam alatt az aranyak.
És akkor megértettem, hogy én vagyok a Fáráó koponya lékelője. Ez a család a legjobb szakembert akarta, és meg is kapta. Mert velem meg lehet halni. És mivel én is csak egy földi halandó vagyok, és valójában az istenek irányítanak engem is, azon a szent napon, Atón megajándékozott azzal, hogy még kezeimet sem kellett bepiszkolnom, hanem a hatodik lépcsőfok végezte el a munkámat helyettem, hozzátenném: nagy szakértelemmel.
Lusta szolgáimnak odaszóltam, akik éppen a cédrusok alatt itták sörüket, hogy pakolják a jutalmamat egy szekérre, de gyorsan, mert még sötétedés előtt haza akarok érni. Ők szemtelenül visszaszóltak, én pedig ekkor jól elvertem őket botommal.
- Beszédetek olyan nekem mint a légyzümmögés. Én vagyok az uratok, ti pedig a szolgák. Örüljetek, hogy én vásároltalak meg benneteket a rabszolgapiacon és nem egy bányában dolgoztok éjjel-nappal.
Így fitogtattam hatalmamat, lássa a család milyen nagy úrral végeztette el a munkát. A hordszékemet a sörtől kissé nehézkesen, de felemeltéka szolgák, és elindultunk vissza Thébába. Az úton azon gondolkodtam, hogy megvizsgálhattam volna egy kicsit jobban azt az agyat a lépcsőn, hátha valami tudást szerzek belőle, de hát nem tudhattam éppen mi történik, és különben is, Atón nem akarta, hogy aznap bemocskoljam kezeimet.
Büszkén és gazdagon tértem haza, hiányzott már a Nílus édes vize és a thébai nők kerek hasa.
turnnoffyourmind
jbbartram-illu
prguitarman
discoholicmusic
2087
snowghoul