498 Ha rosszul érted félre, az egész nem jelent semmit.
403 Őszinte ne legyél, olyat bárki tud.
399 Csak ilyen távolról mutatom, hogy ne lássam egészen én sem.
181 Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság.
146 Semmi olyat nem keresek, ami létezik.
078 Nem viccelek. Nincs mivel.
469 Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az.
090 Csak nyugodtan, úgyis rosszul fogsz dönteni.
071 És akkor a szobamérlegre leülve zokogni kezdett. Megnézhettem volna a sírás súlyát, mielőtt eljöttem.
349 Milyen jó, hogy nem látni a korláttól a szakadékot.
446 Interjú. Csend. - Mit mentene ki egy égő házból? - A lángokat.
202 A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.
253 Nekem nem muszáj hazudnod.
254 De a többieknek igen.
172 Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.
260 Most pedig megtanítalak szeretni, ezek voltak az utolsó szavai.
155 Elméletileg jók vagyunk.
362 Nem bocsátom meg, hogy lecseréltél valami öregre és unalmasra.
312 Egy szerelem hány mondat?
311 Elmesélhetném, csak idézetekkel. Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla.
486 Ne tanulj belőlem, kérlek.
376 Egy életre szól, de tekintve az életet, ez nem valami nagy dolog.
407 Akkor is színészkedtem, amikor tényleg fájt.
524 Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.
117 Ezt a képedet már vagy négyszer kidobtam.
432 Azt mondta, de hát maradok, és pakolt tovább.
448 Ha már úgyse lehet több két ember között, mint időről időre egy soha, különböző hangsúlyokkal.
Már nem derül ki. Mint hogy mit álmodik az egyetlen alvó egy zuhanó gépen.
Ha már nem kellett, legalább mondd meg, mi volt ez. Tudjam, miért fizettem.
Dobj ki mindent. Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de mikor csináltuk, voltunk utoljára boldogok.
Nem is a fiún lepődtem meg, illetve nem tudom, csak fura volt, nem is lepődtem meg, az ember hozzászokik, hogy szerelmeit előbb-utóbb megbasszák bizonyos igazán gyönyörű estéken. Szóval csak azon lepődtem meg, hogy pont ilyen. Hogy pont olyan volt. Nagyjából tökéletes, sármos, mélyhangú, kiegyensúlyozott, hogy pont egy ilyen, akit én óra- és teniszcipő-reklámokba képzelnék, akiből majd egyszer XY kolléga és jó apa lesz, szóval amilyen én nem vagyok: ő mindenestül olyan. Hát ezen meglepődtem.
Mint egy varázsszót, időről időre megírtam valakinek, aki számított, így, üzenetben, hogy merrejársz? Mintha, igen, az jönne utána, hogy máris mindent hagyva indul. Persze nem, de nem baj.
Rosszul állt neked, ahogy szeretni próbáltál,
Te közben illedelmesen érdeklődni próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen érdektelen dologról. Ha jól emlékszem, nem válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott, hogy semmi. Mit mondhattam volna? Hogy egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Én csak meztelen voltam, ő gyönyörű. (....) De ragaszkodni kéne a tévedésekhez is.
Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.
De most tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem.
gamechangershow
izzy806
dailybridgerton