1 éve ilyenkor...
Neha az ember maga sem erti, honnan es miert bukkannak fel erzesek sajat lelkeben.. Eppen hazafele tartok Edasanyamhoz Pragabol. Mar Szlovakia sziveben vagyunk, amikor jon a kalauz, eloszor szlovakul keri a jegyeinket ellenorzesre. En vagyok az utolso, aki odaadja. Nevem lattam angolul megkerdezi, beszelek e magyarul. Mondom angolul, igen. Erre latom rajta, nagyon megorul. Es magyarul mondja, hogy en vagyok az elso magyar a vonaton. Es kellemes utat kivant… Ez a par kedves szo annyira meghatott, hogy majdnem meg is konnyeztem. Erthetetlenul. Lehet, hogy csak a haza es biztonsag erzetenek kis morzsaja hatott meg? Vagy az, ahogyan o megorult egy “foldinek”? Velhetoen hataron tuli magyar lehet, bar magyar beszedeben meg csak nyoma sem volt akcentusnak. Vagy mostanaban egyebkent is kicsit labilis es erzekeny lelkiallapotom, es az ut elejen elkezdett, lelkileg nehez es meghato konyv kivetulese az egesz? Meg en magam sem tudom. 13 honapot voltam Kambodzsaban ugy, hogy ketszer volt igazan honvagyam. Most Pragaba “koltozesem” utan egy honappal alig varom, hogy haza erjek es a csaladom koreben legyek….Szinte konny szokik a szemembe, ha arra gondolok, mindjart “otthon” vagyok. A lelek tenyleg kifurkeszhetetlen.