megpróbáltam üvölteni
elszállt a viharral
megpróbáltam elszállni
de elsodródtam a kanyarral
nem találom fényem ebben a sötét világban
az ajtón nem jutottam ki de az ablakon kiláttam
De nem akarok soha többé
átkozott az egész világ
néha nem látok két méternél többet, de néha nem is akarok tovább
Messiásnak képzeljük mindnyájan magunkat
és nem látjuk néha hogy hova ássuk el mélyen magunkat
Rohadt ez a föld és rohadt vagyok vele én is
pedig lehetett volna érett és akkor lehetnék érett én is
de abnormalitás veszi kezdetét amint eget lát a növényzet
Tökéletes az lehet csak ahol a boldogság nem élhet
kék a fejem és kék az ég ahol a könny folyik
a kék könny a kék végtelen folyóba torkollik
belefulladsz te is, mert nem tudsz olyan sokáig úszni
a szárazföldön pedig nem fogsz örökké mélysebekkel kúszni
