Sajnos nem fiktív történet részei. Közöttünk élnek, tanulmányoznak, másolnak bennünket, annak reményében, hogy akkor talán megszűnnek idegennek lenni. Kaméleonok, díjazatlan színészek, kiknek egyetlen fizetségét túlélés és önkritika képezi; fertőzött, lassacskán elhervadó lélek-darabkákkal gazdagon megfűszerezve. Árnyékban élnek, mégis sóvárognak a fény - a megértettség... és megértés - után, ám azt soha el nem érhetik. Mert rejtőznek... saját magukat is becsapva, átverve néznek szembe mindennapjaik világvégét túlszárnyaló kihívásaival, s mindeközben némán, dermesztő bizonytalanság rideg óceánjában úszva próbálnak rájönni, kik is ők valójában? Mi céljuk a világban, ha hibás alkatrészek csupán a társadalom összetett, tervrajz nélküli gépezetének pókhálótól átszőtt szegletében?