Igaz történet
Mikor szombatonként, kora reggel indultam neked piacra virágot venni a felhők felett jártam.
Mivel dadogok, útközben többször elismételtem magamban, amit a kofának fogok mondani: „Öt szál liziantuszt kérnék szépen.” - ez volt a kedvenced.
Leküzdöttem legnagyobb démonomat, a beszédet, s kikértem a csokrodat. Hazafele még beugrottam a kedvenc péksütidért, s boldogan sétáltam a közös otthonunk fele.
Pont akkor nyitogattad a szemed, mikor megérkeztem. Az ágy szélére ültem, megpusziltam a homlokodat és annyit mondtam: Jó reggelt! - majd a hátam mögül elővettem a virágot.
Egy valamit nem tudtam, meg sem fordult a fejemben. Hogy akkor már nem én voltam az első. Mással beszéltél titokban. Közben én szombatról szombatra megismételtem ezt a történetet.
Majd nyár végén eldobtál, mint egy darab szemetet. Hat év után.
Biztos megérdemeltem. Nem tudtalak boldoggá tenni. Én voltam életed elrontója. Sajnálom. Én azt hittem neked jó vagyok legalább.
