365 projekt: gondolatosszegzo egy evnyi fotozas utan
2013 január elsején azzal a szöveggel indítottam el a 365 projektet, hogy az késztetni fog arra, hogy minden nap készítsek egy fotót, még akkor is, ha valamiért nem ragadnék a kezembe fényképezőgépet. Hozzátettem még azt is, hogy ez fejleszti a kreativitást, a meglátást és az ötletelést. Aztán belevágtam, az első fotómat, azt a bizonyos objektívekből álló lencsefőzelékest két napon belül lenyúlta egy “viccoldal”, s leszedett vízjellel, forrás nélkül bejárta már az összes ilyen bugyrot.
Már az első képnél is írtam képaláírást, amik szép lassan kiteljesedtek kis sztorikká, nem akartam csupán sorszámozni, s ettől teljesen más lett a projektem formailag, mint ahogy a neten javarészt lenni szokott. A beillesztett képekre kattintva ezeket el is olvashatjátok.
A napok teltek, a fotók készültek, tényleg a kezembe vettem akkor is a gépet, amikor amúgy simán ellettem volna nélküle aznap, vittem magammal mindenhova. Fotóztam otthon, az utcán, az ismerősöknél és ugye munkám során is, így a projekt jó nagy része sajtós tartalommal bír.
Élvezni kezdtem az egészet és a riporteri meló során is elkezdtem keresni az olyan látószögeket, amitől mondhatom egy-egy képre, hogy: Na ez lesz a napi! - Így született meg a Menzás kép is, amikor kísértük egész nap Ferencet, és akartam valami különlegesebbet a projektbe. E képpel végül a szombathelyi sajtófotó kiállításon különdíjas is lettem.
Miért jó a 365 projekt?
Mert tényleg viszed magaddal mindenhova a fényképezőgépet és sokkal több olyan emlékképpel zárhatod az évet, amire egyébként azt mondanád: Kár, hogy nincs róla fotóm. Barátok, bulik, családi látogatások, séták, bevásárlás, autószerelő és sorolhatnám, hogy mennyi helyre cipeltem magammal a felszerelést az elmúlt évben. Konkrétan többször úgy mentem el egy-egy eseményre, hogy arra gondoltam: Na milyen jó téma is lesz ez napi fotónak.
És jó, mert próbálsz mindenben találni valami témát. Ha gyümölcssalátát eszel, ha a csajod muffint süt, ha sétálsz az utcán, vagy a haverod Angry Birds plüssöket kap. Mert tudod, hogy minden napra kell valami, s egy idő után már várják a fotódat, ami persze javarészt nem lehet egy szimplán elkattintott kép, hiszen saját magadnak emelgeted a lécet, az egész egy nagy kihívás.
De többször volt olyan munkám is, amit a napikép ihletett. Például volt itt a városban egy cirkusz, kimentem hozzájuk, végül pedig bekéredzkedtem a lakókocsik közé és riport lett belőle. Persze az egész csak abból indult, csakis azért volt, hogy legyen egy fotóm aznapra:)
Az Atom's 365 project két szálon futott, hamar figyelni kezdtem arra is, hogy szövegelhessek is egy-egy fotó mellé, ez sokszor nehezítette a dolgom, de esetenként a szöveget találóbbnak éreztem, mint amit a fotóval illusztráltam. Egy ilyen méretű elkötelezettségnél azt hiszem ez vállalható, javarészt amúgy is kiegészítették egymást, de az ember mindig tud sorrendet állítani egy sorozat fotói közt. Nem akartam, de azért sok portrét is csináltam, mint például az alábbit Litiről, vagy lentebb Rudiról:) Rudiét megint csak úgy készítettem, hogy nem volt napi fotóm és épp a mozi mellett járva bekopogtam hozzá, hogy csinálhassak egy képet.
Nagyon sok 365 projekt indult 2013 január elsején, viszont annál kevesebb volt, amire elismerően bólintok. Akadnak olyanok, akik ezt úgy fogták fel, hogy minden nap kell valami pixelhalom, hogy le legyen tudva a feladat - ezeknek nem sok értelmét láttam. Lefotózhatok otthon egy pohár kávét (ezt meg is tettem), de ihatom azt a kávét valamelyik barátnál is, akinek ablakából esetenként a szomszéd kutyájára is rálátni. Egy képet megér a séta:) Különben is amikor már témakereső üzemmódban vagy, akkor veszed csak észre, hogy egyes ismerőseid lakásában mennyi érdekes dolgot találni.
Voltak persze olyan projektesek is, akiknek munkáit szívesen néztem, ismerősök, külföldi fotósok, stb. Akadtak páran akik elkezdték és időközben abbahagyták, annak ellenére, hogy jó volt, amit addig csináltak, tény hogy kell hozzá kitartás. Egy laikus hiheti azt, hogy mi sem egyszerűbb, mint minden nap csinálni egy képet, pedig valójában rengeteg munka van vele. Például órákig kell játszani a macskával, hogy végre minden úgy legyen, ahogy szeretnéd.
Folytatod?
A 365-ik képre készülhettem volna, egy év állt rendelkezésre, hogy kitaláljam mi legyen rajta, de nem így tettem, hirtelen ötlettől vezérelve vonultam ki a szilveszteri buliból, hogy a telefon ledlámpájával leírjam a számot. Miután feltöltöttem többen kérdezték, hogy folytatom-e, idén is csinálom-e stb. Nem folytatom, mert a 365 pont attól lesz az, hogy egy évet és 365 képet foglal magába. Ha két évet akartam volna végigvinni, akkor 730 projektnek nevezem el:P
Továbbá azért sem folytatom most, mert már fentebb említettem, ezzel tényleg sok munka van. És legalább megvan a súlya is, könnyedebbnek tűnne, ha rögvest elkezdenék egy újat.
NEM FOLYTATOD?
De. Mivel tetszett és elvileg van még pár év előttem, így szeretnék még csinálni ilyet, csak nem most rögtön. Egyéb projektekben gondolkodom az év során, rövidebb, tematikusabb témákban, mondjuk például fekete-fehérben, vagy adott fix objektívvel készített sorozatokban s hasonlók.
Gondolkodtam, hogy csinálok leg-leg-leg-et, a legtöbb like, a legkedvesebb fotó, a leggyengébb és legtöbb munkát igénylő kategóriában, de végül úgy döntöttem nem próbálok meg különbséget tenni és nem próbálok meg ennyire rangsorolni a fotók közt, hiszen együtt alkotják azt az egészet, amit úgy hívhatok: Atom 365 projektje (vagy webesen Atom’s 365 project).
Most azon gondolkodom leginkább, hogy miképp lehetne ezt szépen nyomtatott formába önteni, könyvbe kötni. Ha sikerül találni egy ideális vonalat, akkor persze azt jelezni fogom, többen említették az év során, hogy szeretnének ebből egy példányt a polcukon tudni. Ennél jobb elismerést pedig alig ha várhatnék, megtisztelő.
Most elgondolkodtál, hogy belevágjál-e?
Én mindenkinek azt mondtam idáig, hogy vágjon bele, ha elég biztos abban, hogy nem fejezi be öt nap múlva. A 365 projektet nem muszáj január elsején kezdeni, bármikor lehet, a dátum nem sürget. Ha úgy érzed túl sok, akkor csinálj 300-200-100 vagy tetszőleges darabszámú sorozatot. A tanácsokat hosszan kifejtve összeszedte Sztyui, itt olvashatjátok, én is eme sorok után éreztem úgy, hogy elkezdem, olvassátok el ti is!
Nekem Bori nagyon sokat segített. Ezt hozzá kell tennem, mert fel sem tudnám sorolni, hogy hányszor állt mellém választani, amikor ücsörögtem 2-3 fotót váltogatva és nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyiket is szeretném. No meg persze voltak olyan helyzetek is, amikor tanácsot adott, hogy mit fotózhatnék le: "Lehetne az a napi képed, hogy az új szőke hajam kiemeled a fényben..." és hasonlók:)
Összegezvén csak azt tudom mondani, hogy nagyon élveztem ezt az évet, dokumentáltam a magam módján 2013-at, s akad bennem némi büszkeség is, hogy nem hátráltam meg, még azokon a nehéz napokon sem, amikor ültem vasárnap este tizenegykor a székben és leesett, hogy még nem fotóztam semmit sem. Jó volt megmutatni ezt a sok mindent, jól estek a visszajelzések, mosolyogva írtam meg e bejegyzést. Köszönöm a figyelmet, jó fényeket, boldog új projekteket!