Aznap, mikor hazajöttem a munkából, ott feküdt a nappaliban. Életem szerelme. Elaludt a kanapén. Ledőltem mellé és percekig csak néztem őt. Gyönyörű volt, és minden nappal csak egyre szebb lett. Akkor volt nálam egy hete. Élveztük, hogy miénk az egész világ. Hamar tudtam, hogy ő az igazi és meg kell tartanom. Angyali arcát hosszú fekete haj keretezte, a szemhéján fehér bőre alatt vékony lila erek futottak szerte szét, akár a villámok. Csókot leheltem a szájára, majd elmentem levenni az öltönyöm. Mikor húztam ki a nyakkendőm kopogást hallottam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar érkeznek. Még nem akartam felkelteni őt. Gyengéden felemeltem, bevittem a hálószobába és az ágyra fektettem. Kinyitottam a bejárati ajtót, amely előtt két férfi állt. A nevük kis táblákra volt írva a mellkasukon.
- Korán jöttek. - mondtam és kitártam előttük az ajtót.
- Az arcuk elé kapták a kezüket ahogy beléptek. Pedig akkor pont nem volt akkora rendetlenség. A hálószoba felé vették az irányt, majd benyitottak a szerelmemhez. Illetlen voltam, be sem mutattam. De nem volt gond. Kiderült, már ismerték őt. Ekkor egy jéghideg tárgyat éreztem a meztelen hátamhoz nyomulni. Egy harmadik férfi fegyvert fogott rám.
- Csak őt ne bántsák, bármit megteszek! - könyörögtem könnyek közt. Az idegen beljebb vezetett a lakásba és mi is átléptünk a háló küszöbén. Mindannyian a szerelmemet nézték. Az utolsó férfi öklendezni kezdett. Illetlen. De az én drágám még mindig aludt. Utólag visszagondolva, kedves gesztus lett volna ha veszek neki egy parfümöt ajándékba. A rothadó emberi hús kellemetlen szagot hagy a kárpiton.
andulkaphoto
2087
vaporwave
pixelskylines
blakekathryn
ellievsbear
kaledo-art
discoholicmusic