2026 03 22, nagyon gyorsan kitavaszodott, a legkorábbi kis piros tulipánom is kinyílt két év pihenő után a nárciszokkal, fészket raknak a cinkék, és minden nagyon idilli lenne ha... de nem erről akartam írni. szóba került ugyanis, hogy miért fotózok állandóan virágokat... és ez így nem teljesen igaz, mert csak egy része annak amit leképezek, van sok minden más ami nagyjából láthatatlan. életem alapélménye a földutakkal, monokultúrákkal, erdőmaradványokkal szétkaszabolt külső somogyi mezőgazdsági táj, itt került a kezembe 14 évesen egy félautomata filmes zsebmasina, amivel a nyárfasorokat, napraforgótáblákat, vasúti síneket fényképeztem. fura voltam már gyerekként is, ugyan könnyen barátkoztam másokkal de sosem a saját korosztályommal, kitaszított is voltam rendesen, inkább a rétet jártam, csak hogy ne kelljen a szüleim veszekedését hallgatni, vagy az ügyes fiúkkal focizni. azt hiszem ezek a dolgok (is) idítottak el az alkotás útján, és a fotóm mai napig a dokumentáció, a magány, a melankólia, a gyász és a poézis pentagramjában lebegnek (ezt szórtam be 666 féle virágmaggal, hahaha), azóta is azt keresem a minden egész eltörött maradványai közt ami szép, mert egyedül a szépség konstruktját gondolom gyógyítónak, főleg ha azt másokkal meg is osztják. így jutottam el a tájakon át a növények, állatok, urbánus és kevésbé urbánus szituációkon keresztül még néha az emberekig és önmagamhoz is, mindenféle talált és általam épített csendéleteken, a temetők csöndjén az absztrakt képalkotásig sorozatok, fotókönyvek formájában, de csináltam feldarabolt képeimből objekteket, gyűjtöttem a széchenyi téri webkamera képeit egyenként, manuálisan lementve 2006 és 2008 közt, találtam és megmentettem bokrok alá kidobott, rothadó családi képeket, fotóztam széttépett plakátokat, volt pár timelapse video, és ez csak a fotográfia (egy része, ilyen típusú munkákból volt több is, most csak néhányat emeltem ki). Ezen túl pedig ott a munkahelyem teljes fotótartalomkészítése a kortárs textilművészet és kézművesipar termékeivel lassan 14 éve folyamatosan (ezt inkább nem linklem, júniusban lejár a szerződésem és nem hosszabítom meg...). De írtam verseket (Liget, irodalmi és ökológiai folyóirat, 2004 Május, 2005 Május, Október), rajzoltam az absztakt meg az expresszió határmezsgyéin, csináltam kismillió kollázst papíron vagy művészkönyv formájában, terveztem a dj barátaimnak logokat, cd borítókat meg plakátokat, és ők nem várták el hogy valamilyen legyen az amit csinálok, szóval szabadon alkothattam (ezért se lettem grafikus, ha van egy minimális külső elvárás, a kreativitásom hullámfüggvénye sajnos azonnal összeomlik), de voltak étlapok, névjegyek, esküvő meghívók, mindenféle kiadványok, mindegy, ez többet nem lesz, nem baj. Számtalan művet küldtem szét postán, lett is egy szép gyűjtemény mások mail art-jából amit cserébe kaptam, ez is egy fiókban hever feldolgozatlanul. volt egy csomó land art meg ilyen természeti beavatkozások, festettem, meg festék nélkül is csináltam festménynek nevezett dolgokat (éljen a neoavantgarde). a vizuális költészet jegyében gyűjtöttem, nem csak fotóztam tépett plakátokat hogy tovább szaggassam őket, firkáltam össze naptárakat, torzítottam betűket, számokat (Vár Ucca 43, 2014), fénymásoltam egymásra szavakat, grafikákat, lett ebből jó pár füzet, mappa és művészkönyv, de robbantottam szét mémeket, szórakoztam címekkel (ez egy 16 darabos kötet ami sajnos már neten nem elérhető, szombathy bálint még meg is jelentetett párat közülük (Magyar Műhely 185, 2018/3)), de vannak képeim a géczi jános műgyűjteményében is (na jó csak egy.) és még tudnám folytatni, de ezek nagyon felkavarták az elmúlt 20-25 év értetlenségének, szerkesztői, kurátori falakba ütközésének iszapját, inkább abbahagyom mielőtt elkezdem magam még szarabbul érezni, de innen üzenem annak aki lebuzizott, csak mert virágokat is fotózom (meg akik azt mondják, ez nem művészet (nyilván szubjektív, nekem az)), hogy bekaphatjátok, a véleményetek teljesen irreleváns, minden megy tovább nélkületek.
