Camera Obscura - Csibu @camera-obscura-csibu - Tumblr Blog

Posts

A Galaxis útikalauz stopposoknak az igazi angol humor megtestesítője. Már-már a Monthy Pythonnal versengő módon van itt minden ami abszurd humor. Aki bírja, az maximálisan élvezni fogja, akinek viszont nem ez a zsánere, talán jobb ha messzire elkerüli. A humor mellett azonban túlmutat a szokásos amerikai “röhögjünkegyjót” érzeten. Társadalomkritikája (nyomtatványok, imádlak titeket) mellett igen sajátos szemszögből magyarázza a létet és talán a legizgalmasabb kérdésekre keresi titkon a választ. És a Galaxis útikalauz talán a kérdés feltevésekor is tudta már: vannak kérdések, melyekre nincs egyértelmű válasz. Ezt felismervén önmaga paródiájává vált - szándékosan. És ez jól áll neki. Nagyon jól áll neki.

Értékelésem: 10/8

#galaxis útikalauz stopposoknak #vígjáték #comedy #10/8 #The Hitchhiker's Guide to the Galaxy #2005

Abszolút felejtős, talán még egyetlen estére sem igazán szórakoztató film a Get Hard (Keményítőkúra), amolyan Nekem 8 stílussal. Csak amíg az a film óriási alakításokat, jeleneteket tartalmaz, addig ez nem több holmi sületlen gagyarászásnál.

Adott egy fehér fickó, aki gazdag de bepalizzák, és most szeretné visszaszerezni az életét, és adott egy fekete fickó, aki segít neki, persze azt hazudja, hogy ő aztán ért mindenféle csínytevéshez (talán a film előítéletekről szőtt meséje az egyetlen komoly pozitívuma). Kettejük kabaréja inkább lesz fárasztó, mint vicces, de akinek ez kell, annak kapcs be, aztán kapcs ki, majd sleep time.

Értékelésem: 10/4

#get hard #keményítőkúra #10/4 #2015 #comedy #vígjáték #will ferrell

Intenzív, kellemesen lüktető, borzongató, frenetikus élmény a Star Wars VII: Az ébredő erő. Abrams tudja, mitől döglik a légy, tudja, mi kell a kiéhezett SW fanoknak, akik számára az előzménytrilógia csak egyfajta becsületsértésként létezik. A klasszikuson felnövő generációnak olyan nosztalgiabombát nyújt, olyan erőteljes jelenetekkel bombázza szét az agysejtjeinket, mellyel garantált az állandó libabőr. Így pedig az apró-cseprő hibáit is el tudjuk nézni. El tudjuk nézni, hogy sok kérdést nyitva hagy, hogy nem tudjuk, pontosan mi is történt az eltelt 30 év alatt, hogy sajnos a politika kb. 0 szerepet játszik, hogy a csúcsfegyver meglehetősen különös működési elvet használ. El tudjuk nézni, mert a Star Wars mindig is egy epikus mese volt, és mint minden meséhez, ide is illenek a mesei elemek. Mi pedig éppen erre a mesére vártunk. És ez így volt tökéletes. Köszönjük!

A pontozást most hanyagolnám, még ülepednie kell, és még párszor meg kell látogatnom a mozit. Olyan élményt adott, melyről 20 éven keresztül azt hittem, hogy már nem is létezik. De, igen, létezik. ITT VAN!

#SWVII #az ébredő erő #the force awakens #2015 #star wars #millennium falcon

A Wayward Pines első évada érdekes egyvelege lett a nyomozós-misztikus-társadalomkritikás-horrorisztikus sorozatoknak. Mondhatni jól összegyúrta azt, amire ma a sorozatfüggők beindulnak. Végeredmény? Egy nem újranézhető, de egyszer azért elfogadható, egy-két jó részt és jó gondolatokat közvetítő, de amúgy rendkívül csapongó, logikai bakiktól is hemzsegő hibridsorozat.

Az első 4-5 rész pont annyira misztikus amennyire kell, logikailag követhető részek, de kellően sok kérdőjel. Aztán hirtelen az 5. részben mindenre fény derül, amit a sorozat nem is palástol, így oda a misztikusság (pedig akkora lehetőség volt benne, hogy meghagyja a kettősség érzetét... de nem tette, nem is akarta). Ennek oka, hogy az utolsó részen kívül a további részek mind egy filozófiai gondolatmenetet követnek, bár talán kicsit felszínesen. Mi a jobb? A boldog (de diktatórikus és ellenőrzött) tudatlanság, vagy a biztonsági nélküli, önveszélyes liberális demokrácia. Érdekes és jó kérdések, de néha unalmassá fajul, az utolsó részre pedig totálisan leül minden. Már nem érdekel, melyik irányvonal nyer, nem érdekel ki marad életben, nem érdekel, derül-e ki valami turpisság a végére, csak legyen már vége. Pedig jobban indult, de ellaposodott.

A második évad már nem érdekel.

Értékelésem: 10/5

#wayward pines #sorozat #series #1. évad #2015 #thriller #10/5

Színtelen, súlytalan, erőtlen, M:I hangulatot nélkülöző, sablon-közhelyes, uncsi film a Mission Impossible legújabb (5.) része (vagy inkább rókabőrje), a Titkos Nemzet. Egy átlagos akciófilmről beszélünk, melynek sem karakterei, sem azoknak megtestesítői nem elég erőteljesek. Sőt, szokatlanul sok párhuzamot vélek felfedezni a 60-70-es évek James Bond filmjeivel. Egyszóval nincs új a nap alatt, így hiába a nézhető mozi, a kiszámíthatóság jókora élményfaktort elvesz a nézőtől. Ahogy a filmben is elhangzik: mi volt ezen lehetetlen küldetés?

Értékelésem: 10/4

#mission impossible #rogue nation #titkos nemzet #m:i #2015 #akció #action #10/4 #rebecca ferguson #tom cruise

A Le Mans-i verseny hangulatát átadni kívánó alkotás a ‘71-es Le Mans, mely kiválóan hozza azt az érzést, amit Le Mans jelent a turistáknak, a vezetés szerelmeseinek, a dübörgés megszállottjainak, a pályabíróknak, a nézőknek, a versenyzőknek, a csapatfőnököknek. Ha csupán a hangulatra és a megvalósításra kellene pontot adnom, 10-es lenne, de az az igazság, hogy a témát nem kedvelők unalmasnak tarthatják, a bennünk felvetődő gondolatisága pedig kevés ahhoz, hogy mai szemmel nézve mondjuk zseniálisnak nevezzük. Viszont jó felvezetési alap lehet pl. a Rush c. film előtt.

Értékelésem: 10/6

#le mans #1971 #kaland #kalandfilm #adventure #sport #10/6

A gép. Mire képes? A szokásos kérdések, de nem szokásos válaszok. Az Ex Machina feketébb, mocskosabb elődje ez a 2013-as sci-fi, melyben van minden, amitől izgalmas és élvezetes lesz a vásznon látott fantáziakép. Itt-ott lyukacsos ugyan, de a műfaj kedvelőinek tetszeni fog, nem is véletlenül. És ez a lényeg.

Értékelésem: 10/6

#A gép #The machine #2013 #m.i.#a.i.#mesterséges intelligencia #10/6 #sci-fi

Egy magányos robot egy magányos, tönkretett bolygón. Egy mese, mely egyszerre szól néhány mesterséges intelligenciával megáldott kis robotról, kik szeretetre vágynak és egy mese, mely egyszerre szól Földünk szennyezéséről, a gépekben és a “jóban” való hitről.

A Wall-e egy mestermű, a maga nemében.

Értékelésem: 10/8

#wall-e #animation #animációs #animáció #10/8 #2008

Van az úgy, hogy rádöbbenünk: hibáztunk. A legnagyobb hibáink pedig sosem azok, amiket azonnal észreveszünk, amiket ismerünk, de elmismásoljuk. Azok a hibáink szólnak a legbrutálisabbat, amiket évekre visszanézve ismerünk fel, melyek alapvetően határozták meg az életünket. Persze nem ismerjük a jövőt, elképzelhető, hogy - már csak a rajtunk kívülálló körülmények összjátéka miatt is - ha ismerjük, mit hoz a jövő, akkor is így cselekszünk. De arra rádöbbenni, hogy tehettük volna másként is, nagyon durván a földhöz vág.

Ilyen földhöz vágó film a Good Will Hunting, mely amúgy lassú, néhol nyálas, máshol viszont kifejezetten erőteljes. Olyan kérdésekkel bombáz, hogy mi az értékrended, mit akarsz elérni az életben, mit akarsz kezdeni magaddal. Lehet csupán úszni az árral, vagy hagyni magunkat befolyásolni mások által és olyan életet választani, amelyet később megbánunk. De a lényeg nem a döntés, nem a választás. Nem az a kérdés, hogy mihez kezdesz pontosan. A kérdés és a figyelem arra kell, hogy irányuljon, hogy előbb felismerd: cselekedned kell; aztán ráébredj, pontosan mi a te életed célja, mi az ami téged boldoggá tesz, mi az amiért képes vagy minden nap újra és újra felkelni.

A Good Will Hunting talán pont arra képes, ami az egyik legfontosabb: nem megmondja, hogy mit tegyél, hanem arra sarkall, hogy nézz szembe önmagaddal és légy az aki leginkább szeretnél lenni, úgy, hogy teszel is érte. Ez a jövőd kulcsa. Jó töprengést!

Értékelésem: 10/9

#good will hunting #10/9 #1997 #dráma #drama #matt damon #ben affleck #Robin Williams

Az időutazás egy folyton önmagába visszatérő hurok. Ha nem tudsz az időutazásról, nem ismered a jövőt, akkor ugyanazon a pályán forog körbe és körbe és körbe. De ha ismernéd, mi fog történi,, máshogy cselekednél, nemde? Így előrefelé haladva mennél körbe és körbe, mígnem eléred az igazi célod. De adódik a kérdés: vajon mi az igazi célod?

A Forráskódba zárva ugyanis utasításokat fogsz követni, hogy a múltból információt juttass a jelenbe, ismerve a jövőt. És ha ez egy baromi feszült, akciódús film keretein belül történik meg, akkor az külön pluszpont. Kár, hogy a vége olyan cukormázas hülyeség lett - pedig egy kis drámával, szomorúsággal az egész cselekmény pradoxonát képesek lettek volna kiirtani, így helyt adva egy “időtálló” időutazós filmnek. Így csak egy akciófilmmé silányult.

Értékelésem: 10/7

#source code #forráskód #10/7 #2011 #akció #action #colter stevens #jake gyllenhaal

A Locke attól válik értékes drámává, hogy nem mond ítéletet. Nem jelenti ki, hogy ez vagy az a döntés egyedül a szent és igaz. Egy olyan utat mutat, amit sokan nem vállalnának be. Vajon a boldog élet hol kezdődik és hol végződik? Saját egzisztenciánk, énképünk, saját megbízhatóságunk és a helyes úton járás akkor is kötelező kelléke a boldogságnak, ha ezzel épp elvágjuk azt magunktól?

Nagyon sok izgalmas kérdést vet fel a Locke, mely annak ellenére képes erre, hogy igazán nem is történik semmi a másfél óra során. Aki szeret saját agya mélyére ásni, az élet dolgain elgondolkozni és nem a feltétlen akciót keresi egy-egy történetben, annak nagyon ajánlom, egy kellemes kis novella ez az egyszeri emberről, aki képes volt arra, hogy hibás döntése következményeivel szembenézzen...

Értékelésem: 10/8

#2013 #dráma #drama #locke #tom hardy #10/8 #drive

Az Idétlen időkig nálam mindig is azon a listán lesz, amin a túlsztárolt filmek vannak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a film rossz lenne. Sőt, ez a kelekótya vígjáték abszolút nézhető, vicces, szórakoztató. Mégis, annyira frusztráló ez az egész önmagát ismétlő nap, hogy én nem tudom élvezni. Ahhoz túlságosan rózsaszín, ahhoz túlságosan elvont. Az üzenet egyértelmű és szuper; de jobban belegondolva, a főhős a sikerét nem is önmagától szerezte meg; nem azzal lett sikeres, hogy önmagát adta. Csak annak köszönhető, hogy megváltozott az élete, hogy ideje volt mindarra, amire amúgy a munka és család mellett nem igazán: irodalom, nyelvészet, zongorázás, jégszobrászat, stb.

A szereplők amúgy jók (bár engem Bill Murray itt kifejezetten irritál), a felvetés is jó és tényleg egy jól összerakott móka az egész. Valahogy nekem mégis oylan szürke marad; sokadik megnézése után is...

Értékelésem: 10/6

#idétlen időkig #groundhog day #1993 #vígjáték #comedy #10/6 #bill murray

Bill és Ted zseniális kalandja az időutazás paradoxonjáról, két tipikus ‘80-as évekbeli középiskolás történelem-tanulmányairól szól, egy csipetnyi humorral és nagyon sok (ön)iróniával. Nem komolyan vehető, persze ilyen szándéka nincs is, egy őrült fantázia vászonra kerülése ez, ami még mindig nézhető, bár rettentően kopott és néhol a kellemetlenül béna kategóriába tehető. Egynek azért elmegy. Heavy metáááál. Értékelésem: 10/5

#heavy metal #bill & ted #bill és ted #Bill és Ted zseniális kalandja #Bill & Ted's Excellent Adventure #1989 #vígjáték #comedy #10/5

Már előre félek attól, hogy mit kapok majd ezért a kritikáért. Már előre félek, pedig most nem arról van szó, hogy valamit, ami a tömegigény számára kielégítő, azt lepontoznám és valamiféle borzadálynak titulálnám. Most arról van szó, hogy a Crimson Peak, azaz a Bíborhegy film a sok lesújtó kritika ellenére igenis zseniális a maga nemében. Rejtett kincseit kevesen fedezhetik fel, mert ahhoz nyitott elme és mélyrelátás szükséges. Arról is lehetne beszélgetni, vajon a film hibája-e, hogy nehezen nyílik meg a tömeg számára, vagy arról is, hogy szerintem igazából annyira nagy filmes gurunak tényleg nem is kellene lenni ehhez. De e felvezető után hadd beszéljek arról, miért is olyan HIHETETLENÜL JÓ ez a Guillermo del Toro romantikus dráma.

Mert gyönyörű képekkel elbeszélt mese. Egy leányka fejlődéstörténete kastélyokon, kísérteteken, szerelmeken át. Mert lebilincselő a történet. Igenis, Del Toro mester a mesélés XXI. századi királya és ez most is igazolódik. Bár semmi különlegeset nem mutat (azért valljuk be, egyediséget elég nehéz is alkotni), mégis tökéletesen tálalja az események sorát. Igenis el tudtam mélyedni a jelenetekben és magával ragadott az egész. A színészek pedig fantasztikusak. Egytől egyig hihető, nem zökkent ki egy másodpercre sem; Tom Huddleston-ról pedig most sem tudtam eldönteni, kinek az oldalán áll, ami újabb plusz pont.

Persze az talán el is várható, hogy mindez rendben legyen. Ettől még önmagában nem tartanám zseniálisnak. Egy átlagosan jó, semmi extrát nem mutató film lenne a Bíborhegy, némi ijesztgetéssel fűszerezve. És szinte minden kritika vagy vélemény eddig a pontig jut el. Mintha ennél nem látnának tovább (vagy nem akarnának tovább ellátni). Pedig a megoldás, a fűszerezés végig ott van az orrunk előtt. Ha még nem láttad a filmet, most ezt ne olvasd tovább. Nézd meg és próbáld meglelni a történet nyitját...

...mely egyik segédeszköze nem más, mint a prológus és epilógus képei. Egy könyv kinyíik, egy könyv bezáródik. A film során 5 percenként könyvekről, könyvírásról beszélnek. És ezek a jelenetek egy az egyben a film eseményeire utalnak. Sőt, a végére az is egyértelművé válik: a csaj által írt könyvben vagyunk, mely folyamatosan alakul az írás során, és mindaz amit íróként problémaként felvet, leíródik. Választ keres. És választ ad. Amikor leszidják, hogy a kísértet nem elég egy jó könyvhöz, tegyen bele romantikát, megjelenik a szerelem. Amikor a szerelem már túl rózsaszín, megkapja, hogy ez így szentimentális. Amikor a főhős megkérdezi, mi lesz a könyv főhősével, a válasz gyorsan érkezik: majd ő maga dönt sorsáról. Ezek a párhuzamok pedig óriási szerepet töltenek be, hiszen többször elhangzik: a kísértet csak metafóra. A történetnek nem az a lényege, hogy léteznek-e szellemek. A történetnek van egy belső ereje, egy brutális kohéziója, ne csak a külcsínt nézzük! Az egész film csak egy metafóra, mely nem csak a könyv-film kapcsolatra utal, hanem a mi életünknek is tökéletes metaforája, melyre az utolsó mondatok adnak kegyetlenül őszinte lökést: az erős érzelmek amiket átélünk, azoktól sosem szabadulhatunk, legyenek azok szerelmek, életcélok, halálok, tettek... Ezek a mi kísérteteink: az érzelmeink. És ez az ami miatt azt mondom: Guillermo del Toro nem lőtt mellé, nem benne van a hiba. Csak a nem csak néző, hanem látni akaró, tudatos filmélményre vágyóakat fogja elvarázsolni. Azokat, akik a stáblista előtti záró képsorokat is végignézik és nem egyből rohannak ki a moziból, kipipálva saját kis listájukon: na ez is letudva.

Okos, zseniális, fantasztikus film a Bíborhegy a legmélyén. Hiba talán, hogy az igazi erejét csak keveseknek mutatja meg? De jó lenne, ha a filmeknek nem csak a külcsínét, hanem a lelkét is megvizsgálnánk. Ez esetben a Bíborhegynek csodálatos, bár igen törékeny lelke van. Szerintem pedig így a legjobb! Értékelésem: 10/9

#guillermo del toro #bíborhegy #crimson peak #tom huddleston #10/8 #drama #dráma #2015

A Fear the Walking Dead mini-zombi-sorozat szeretne a Walking Dead kistesója, vagy inkább unokatestvére lenni és egyfajta előzményként bemutatni, pontosan hogyan is történt mindaz, ami megnehezíti Rickék életét. De bármilyen családi kapcsolat köti is össze e két sorozatot, a Fear the Walking Dead első évada sokkal inkább a család fekete báránya lett. A karakterek sekélyesek - kivéve az első részekben mesterit alakító drogos fiút -, a párbeszédek silányak (hol az írói gyengeség, hol a karakterek nem túl őszinte játéka miatt), a háttérsztori pedig nem érdekes. Persze nézhető, akinek még nincs elege a zombikból azoknak talán megfelel majd, én viszont azt hiszem, nem leszek kíváncsi a 2. évadra.

Értékelésem: 10/4

#10/4 #2015 #series #sorozat #fear the walking dead #s01 #drama #dráma

Modern Robinson-történet A marsi, avagy A mentőexpedíció, mely leginkább az űrutazás és az elszigeteltség emberi oldalának bemutatására törekszik. Ridley Scott nem alkotott ismét egy klasszikust, ellenben készített egy olyan, ízig-vérig modern, folyamatosan élő, hús-vér sci-fit, ami szépen illeszkedik az elmúlt évek Gravity-vel és Interstellarral koronázott “pszicho-scifi” műfajába.

A karakterek jók, a film végig leköt és folyamatos feszültséget generál (annak ellenére, hogy végig kiszámítható), és bár van benne egy-két tipikusan amerikai bullshit, összességében lebilincselő alkotás. Talán a bonyodalmat, ezzel pedig a beleérzést is lehetett volna fokozni, valamint én elviseltem volna néhány csendes, magányos percet, a bolygó- és űrhajólakók életével kapcsolatban, mégis, összességében elégedett vagyok. Sőt, mi több! Úgy gondolom, ez a tipikusan moziban nézős kategória - az élmény nem marad el. Aki egy élethű sci-fi-re vágyik, az most megkapja. Hatalmas élmény volt!

Értékelésem: 10/7

#a marsi #a mentőexpedíció #mentőexpedíció #marsi #martian #the martian #2015 #sci-fi #10/7 #matt damon #pszicho-sci-fi

Én, a robot. Egy klasszikus Asimov mű szinte tökéletes adaptációja ez a könnyed akció-kalandfilm, mely szuper kikapcsolódás délutánra és még a fogaskerekeket is beizzítja. A történet viszonylag egyszerű, a film lebilincselő hatását a remek cselekményvezetés teszi igazán naggyá. A színészek szuperek, a CGI kezdetleges, de még a megfelelő kategória. A jó alapanyagra nem próbálták ráhúzni a hollywoodi közhelytárat, nem próbálták túlbonyolítani, vagy feleslegesen leegyszerűsíteni - így pedig szuper sci-fi-kaland elegyet kapunk. Ajánlott kategória! ;)

Értékelésem: 10/7

#én #a robot #i #robot #i robot #én a robot #2004 #asimov #10/7 #will smith #sammy #sci-fi

Trending Blogs

Recently Viewed Blogs

Camera Obscura - Csibu