Gasztro-blog-bejegyzés.
Na hát ugye mindig kérdezitek, hogy mi a legnagyobb struggle a kintlétben. És bármennyire is szeretek enni, és mókásnak tartom (otthon) a főzőcskézést, itt nagyon nem az. Anya pártját fogom ebben: kitalálni a legnehezebb, hogy mégis mit egyek. Tehát a hűtőnyitogatás és tátott szájjal belecsodálkozás napi rutinom részévé vált.
De most kiemelek pár kivételes alkalmat/dolgot:
Az első héten volt szerencsém D. által egy igazi olasz carbonarat enni, ami iiisteni finom volt. Ráadásul mindenki hihetetlenül boldog volt, hogy nem kellett főznie. Megbeszéltük, hogy ilyet sokszor kell csinálnunk. Ráadásul A. szerzett hozzá nagyon finom olasz bort is, így egy nagyon jó este kerekedett belőle. :)
Amikor szenvedek hogy mit egyek, nagyon gyakran a rénszarvasgolyóra esik a választásom, mivel ez a legeslegeslegfinomabb északi kaja, amit csak el tudok képzelni. Nem tartott sokáig, mire egy pirosbogyósgyümölcs lekvárt is beszereztem, hogy igazán autentikusan ehessem. Már csak a barnamártást kell megtanulnom, hogy igazi svéd legyek. :)
Emelett persze alap, hogy bulgurt eszem bulgurral, ugyanis nagy fogadalmam volt, hogy itt kiélem eddigi bulgur iránti rajongásomat.
Ami még nagy feature, hogy ezek itt rengeteg halat esznek. Szóval ez a második fogadalom, hogy én is rengeteg halat fogok enni, mert az szuper egészséges! És fun fact: a lazac nem is nő itt Finnországban, hanem az összeset Norvágiából importálják, mégis ez az összes nemzeti étel alapja, mert még importtal együtt is ez a legolcsóbb hal. Van egy csomó saját haluk is, de velük még nem találkoztam. :)
Szóval egy a lémyeg, hogy nagyon nem éhezem! :) SŐT!














