"Just me, myself and I" @dextinyart - Tumblr Blog

Ha közömbös vagy valaki iránt, aki szeret téged, üres lesz a világ azon pontja, mely éppen a te szeretetednek tartotta fenn helyét.

Hioszi Tatiosz

#szeretet #szerelem #viszonzatlan szerelem #magyar #magyar tumblr #idézet #közömbös #üres #nem fair #magyar tumblisok #idézés #világ #i

Valaki fontostól hallani azt, hogy egy szar ember vagy, minden csak nem kellemes.

Ha ő ezt mondja, én miben higgyek?

Ezek után hogy legyek magabiztos? Sehogy

#magyar #magyar tumblr #magyar tumblisok #magyar szöveg #saját #saját szöveg #barátság #szar vagyok #szar érzés #feladás #nagyon fáj #sajnálom #nem vagyok jól #nem vagyok elég jó #igazság #fontos #fájdalom

Végig hallgatni a panaszkodását hogy mások mit művelnek vele, miközben Ő pontosan ugyanezt csinálja veled.

És még csak észre sem veszi...

Néha olyan szívesen a fejedhez vágnám az igazi érzéseim.

Hogy hány éjszakát sírtam át más lányok miatt, vagy egy nem meggondolt szavad után, ami abban a pillanatban teljesen a padlóra küldött. Hogy hány rossz kedvnek, jó kedvnek voltál te az okozója. Hányszor mosolyogtam, hányszor nevettem, hányszor sírtam tele a párnám csakis miattad! Annyira elakarom mondani! De tudom, tudod, és mindenki más is tudja hogy nem fogom. Soha.

Soha ne mondd viccből egyetlen lánynak sem, hogy szereted!

Hisz vannak olyan idióták közöttük, akik bár tudják az igazságot, a lelkük mégis reménykedik abban hogy mégsem vicceltél.

Csak egy darabka a múltból

Annyira szeretném, ha minden olyan lenne mint régen. Hogy felhőtlenül tudjunk órákon át beszélni, hogy fél óra szünet is akkora űrt hagyjon bennem, hogy szinte sírni lenne kedvem a hiányodtól. Hogy újra érezzem hogy fontos vagyok neked és nem akarsz elveszíteni. Hogy minden kis dolgot elmondj és megmutass, hogy éjszakáig, néha hajnalig tartó beszélgetéseket folytassunk, mert nem tudunk aludni. Hogy én legyek az első akinek kikéred a véleményét egy képpel vagy írással kapcsolatban, és bár nem vallod be, de meg is fogad azt. Hogy telefonáljunk, hülyeségeket elemezzünk ki, társasozzunk, vagy épp csak nyugodt csendben hallgassunk. Szeretném, ha újra gyorsan válaszolnál nekem az üzeneteimre, és hangoztatnád, hogy csak nekem írsz vissza. Szeretném újra érezni hogy számítok valamit neked, hogy különleges vagyok.

Igen, vissza akarom kapni a múltat, de egyben a jövődből is akarok egy darabot. De azt hiszem ez lehetetlen, hisz már a jelenedből sem kapok lassan semmit.

Mit tennél?

Vajon mit tennél, ha kinyújtanám a kezem és megérintenélek? A rajtunk pihenő takaró meleget ad, mégis remegek. A szívem hevesen dobog, de nem félek, hogy meghallod. Nem engem figyelsz, soha nem is figyeltek zöld szemeid. Észre sem veszel, legalábbis nem úgy, ahogy szeretném. Halk sóhajomat hallva felém pillantasz. Arcodon mosoly, amit muszáj vagyok viszonozni. A lelkem fáj, de kívülről úgy tűnik jól vagyok. Helyes, nem is akarnám, hogy tudd mennyire szenvedek. A forrócsokim kihűlt, de nem igazán érdekel, hisz úgyis csak a keserűt éreztem, semmi mást. Boldog vagyok, hogy mellettem vagy, de közben gyűlölöm is, hisz így sokkal nehezebb. Nekem, nem neked. Tenni a szépet, tenni a jót, tenni az ártatlan, miközben néha a saját gondolataimtól is félek. Kíváncsian nézel, azt hiszem mondtál valamit, de nem figyeltem. Megint. Kinyúlsz, aggódva félresöpörsz egy kósza hajtincset, bennem pedig meg fagy a vér. Kérlek menj innen! Kérlek ölelj át… Az érzéseim harca kiüríti az elmém. A szemem könnyek szúrják, de a kínos szituáció elkerül minket. A telefonod csörög, te pedig izgatottan veszed fel. Szemeid boldogan csillognak, megállás nélkül mosolyogsz miközben kedves szavakat suttogsz Neki. A lánynak, aki nem én vagyok. És nem is leszek soha.