Anathema

[a-kaosz-istene]

A tökély nem szül művészetet, csak a káosz.

Renddel még sosem váltották meg a világot.

Alexander Levin

[szintelenkek-eg]

ELVESZTÉSE

Az ő elvesztése nagyon betett neked, nem igaz? -kérdezte

Nem veszíthetsz el valakit, aki sosem volt a tiéd.  -válaszoltam

[hopelessforyou]

Ha kérdezik ki vagyok, s egyetlen hibámat,

érted e majd dobogó szívem titkát?

Talán utoljára még láthatnám,

hogyan változik meg szemedben a fény,

mikor kimondom:

Ezer angyalt utasítottam el a Mennyben,

hogy táncolhassak az Ördöggel a Pokolban.

[vihartenger]

Idő!

Azt mondják begyógyítod a sebeket,de arról nem beszélnek,hogy elpusztítasz minden jót a világban,hogy a szépségből port csinálsz. Hát nekem te már nem vagy több a megkövült fánál,halott szövet vagy,amely nem indul bomlásnak. Nem vagy semmi.

Váratlan szépség

[szeretemaszavakat]

Egy kicsit talán elveszítettem magamat. De ez nem baj. Az élet már csak ilyen.

Nem akadályozhassuk meg, hogy egyes darabkáink az idő múlásával ki ne csússzanak a szorításunkból. Mindegy, hogy egyhelyben állunk, előre menetelünk vagy próbálunk visszamenekülni a múlt biztonságába - a világ túl szédítően forog körülöttünk [és velünk együtt] ahhoz, hogy valamelyik múló, pillanatnyi énünk eléggé megszilárdulhasson a maradáshoz.

Van, hogy túl gyorsan hullunk szét. Hogy nincs időnk elég új tulajdonságot és álmot és célt gyártani az új verziónk számára és itt ragadunk ebben a szürreális mentális átszállóhelyiségben, bőrönd és jegy nélkül és csak ámulunk, hogy mégis hová a fenébe a tűnt minden, ami hajtott és motivált és éltetett minket. De ez is rendben van.

Mert néha elég, ha megpróbálunk szeretettel és tisztelettel visszagondolni arra a személyre, aki megszűnt létezni, hogy alkalmat adhasson nekünk az újjászületésre, és türelmesen várni a következő vonatra. Előbb utóbb úgyis megérkezik majd.

- a széthullásról

[a-kaosz-istene]

Ki egyenesen kérdez, válaszra lel, ha nem, az is egy válasz.

Alexander Levin

[szeretemaszavakat]

Egy rettenetes szörnyeteg vagy és tudod, hogy nem áll jogodban az egész életét a Tiédhez kötni. Nem áll jogodban elvárni, hogy az összes álmát elengedje, csak mert a Tiéid kicsúsztak az ujjaid közül. Nem áll jogodban élve elföldelni egy arany kalitkában, csak mert Te megint a gyermekkorod sírjában landoltál [pedig annyira, de annyira igyekeztél mindig mindent jól csinálni].

Tudod, hogy nem boldog - elvégre Te se vagy az. De a jelenléte tompítja a sötétséget és a hideget, a vér bűzét és a mindenütt jelenlévő halált. És azt mondogatja, hogy szeret Téged. Többször közli Veled, mint eddig valaha. Úgy tesz, mintha ez az egy szavacska mindkettőtöket meg tudná menteni, pedig tudjátok, hogy őrök kárhozatra ítéltettetek. [Elsősorban persze Te ítéltettél örök kárhozatra. Mert az ő kezeit tisztára mossa a világ általános megbocsátása, miközben Te elsüllyedsz ugyanazon bűnök szakadékában. Meglehet, hogy épp ezért rángatod magaddal a mélységbe ilyen megingathatatlanul.]

- Bármikor elmehetsz.

- Nem akarok elmenni.

És túl lelkesen veszed be a fehér hazugságait, hisz Te se akarod, hogy elmenjen. Mert a horrorisztikus képek szétrepednek a lázas szemeiben és az érintésétől szétolvad a félelem okozta bénultság.

Nem hagyhatod elmenni. Maradnia kell. Ott, ahová tartozik. Az oldaladon. Örökkön örökké.

- Szépséges szörnyetegekről és szörnyű szépségekről

[Újabb szösszenet a definitíven-nem-szerelmes-történetből]

[szeretemaszavakat]

Már meg se rezzenek, ha a parkban sétálva, a könyvtárban ülve vagy a kedvenc kávézónk előtt elhaladva megpillantom magunkat. Azoknak az embereknek a szellemét, akik régen voltunk. Egymás mellett, hevesen vitázva vagy valami butaságon nevetve, néha meg csak a kényelmes csendben lebegve, ahogyan kis híján felgyújtsuk egymást a szemünkből sütő szerelemmel.

- amióta elmentél az egész világ kísértetvár

[szeretemaszavakat]

Vicces, hogy ha visszaemlékezel az együtt töltött időnkre, nem látod, mennyire hihetetlenül szerettelek.

Gondolom, csak a sok gonosz megjegyzés és szemforgatás marad meg benned, és az, hogy nem mondtam igent. De a szerelemben a tettek számítanak, drágám.

Lehet, hogy nem mondtam mindig azt, amit hallani szerettél volna, de mozdíthatatlan sziklafalként álltam az oldaladon és köréd csavartam az egész lényemet, mint egy nagy takarót, nehogy megfázz abban a hidegségben, ami a szívedből szivárgott. Könnyen formázható agyaggá váltam az ujjaid alatt és úgy loholtam a nyomodban, mint egy buta öleb, aki még akkor is szeretéhesen dörgölőzik a gazdája lábához, ha az bosszúságában belerúg. [Egy egész élet sem lenne elég, hogy megértsd ezt az érzést.]

- Kérlek, ne akard elmagyarázni nekem, mit jelent a szerelem. Mindkettőnket csak megaláznád vele.

[hopelessforyou]

Olvastam már rengeteg szerzőtől,megismertem már számtalan nézőpontot,mégis van valami a tiédben,benned amivel még nem találkoztam. Jól bánsz a szavakkal,sokatmondóak a gondolataid,de ez ennél több. Néha csak szeretném elmondani,hogy ezekből sosem elég és bár többet ismerhetnék meg belőlük. A világodból. Ha valakiről hallania kellene az embereknek,az te vagy.

[inspiralo-gondolatok]

Soha ne hagyd,hogy a félelem azzal kapcsolatban,vajon mások mit gondolhatnak rólad,megállítson abban,hogy önmagad légy.

[inspiralo-gondolatok]

“Csak mert nem nézel ki ugyanúgy,mint valaki,aki szerinted vonzó,nem jelenti azt,hogy te nem vagy az.A virágok is szépek meg a karácsonyi fények is és egyáltalán nem hasonlítanak egymásra.”

—

[inspiralo-gondolatok]

A mentális betegségek furcsák.

amikor nehéz dolgokon mentem keresztül, nem voltam képes ejteni egy könnyet sem, aztán egyszer csak hirtelen idegösszeomlást kaptam, mert nem találtam meg a karkötőm előző nap…

[hopelessforyou]

Olvastam már rengeteg szerzőtől,megismertem már számtalan nézőpontot,mégis van valami a tiédben,benned amivel még nem találkoztam. Jól bánsz a szavakkal,sokatmondóak a gondolataid,de ez ennél több. Néha csak szeretném elmondani,hogy ezekből sosem elég és bár többet ismerhetnék meg belőlük. A világodból. Ha valakiről hallania kellene az embereknek,az te vagy.

[igeniskapitany]

“Az új nemzedék egyre elhanyagoltabbnak érzi magát, ezért pszichológushoz jár…ha van pénze. Nincs neki. Úgy hogy inkább elmegy pszichológia szakra.”

— Kemény Zsófi

[lelkemaperemen]

Előjött az ágyam alól a szörny, és most nekem panaszkodik, hogy fásult és depresszív, meg hogy már a félelem sem a régi.

Simon Márton

[hopelessforyou]

Háborgó tenger vagyok,

egy kopott,belvárosi medencében.

Számban a szabadság

édes ambróziáját

megkeseríti a valóság.

Értsétek meg,

elárasztani a világot

kevés vagyok egymagam.