Why i did meditate myself into losing my memory / Miért meditáltam magam emlékezet elzárásig
I brought back my memory, what brought me into this. Previously I realized, only through meditation, I can make almost anything with my mind, and intensity of these are compared on decent process, so if I lead my mind well, I can earn almost any state. After I made everything ready around me, on the way to not be obvious, why and what happened, I have drank one and a half beer with 7.2% alcohol relatively fast, smoked 10 times of my common dose from manna from my water pipe, and a relatively big dose of tobacco, then did sit down to meditate.
In this meditation I was focusing to push myself towards complex, what I would define as merging with oneness on the level of mind, mixed with th desire of pushing all the memory away. I remember how I was going higher, pushed my human identity from myself and all knowledge in this, and how I see more and more only the radiating, vibrating light, and our sisters, I felt ourselves in myself. Finally I could not give any focus to any physical sensing, I could fall into oneness. My concentration disappeared, and a self-sustaining process was activated, where if someone screams into my ears, I could sense it as a very tiny background noise, and only I was, you all, together. From here I had the first memory. This innerfeeling was my first memory.
By the reducing power of tobacco, the absolute harmony started crashing, and started forming into a feeling what was based on calmness, love, “everything is going to be all right”, because I was in an end of a trip of tobacco. I knew subconsciously, I did it, so in the “everything is gonna be right” feeling had the knowledge of it will also from other people’s perspective. As my mind was falling faster, back to a dimension, thoughts had more place, the feeling of processes, succession, what are in time were able to be felt more. I felt from inside, there is something more here, than just my consciousness and succession, what was my body, so I opened my eyes and started experiencing my physical nature.
I remember perfectly to its reason. My nature had no clue about me, except slavi, who knew only my microcosm. They didn’t see how I really am, didn’t know how I see, and from nothing it would be really weird to change this drastically, but I wanted to they see how I am, my knowledge, how much I can help, to make them think about their existence, and make them develop to see howh beautifhul way is what WE ALL WILL FIND, and I desired to know what I, starter the forth dimensional leveled mind would do with this experience.
Personal:
I knew I will come back to my old myself, and know I just know better, the time when I will be able to remember everything, what I remembered before will come. The only thing I calculated bad is time. I did guess much more times more time to this all. From this clear state of mind, 0 knowledge, and essential knowledge like this, I developed very fast. Now I also thought, I will need to meditate to remember, but I needed less than 2 minutes to remember to its reason and process.
Visszahoztam emlékeim, mi vezetett idáig. Előzőlegesen felfedeztem, csupán meditációval szinte bármit előidézhetek, hatásfokuk pedig a megfelelő folyamaton múlik, szóval, ha megfelelően irányítom elmém, majdhogy akármilyen állapotba eljuthatok. Miután elrendeztem magam körül mindent, úgy, hogy ne legyen egyértelmű, mi is és miért történt, megittam másfél adag 7.2%os sört, viszonylag gyorsan, számomra átlag adag kb 10szresét szívtam mannából, a vízipipámból, végül egy aránylag nagy mennyiségű dohányt is elszívtam, és leültem meditálni.
E meditációban olyan egység felé löktem magam, amit úgy fogalmaznék, hogy egységgel való egyesülés az elme szintjén, keverve, egy emlékek eltaszítására összpontosító vággyal. Emlékszem, ahogy egyre feljebb emelkedve, eltaszítottam magamtól az emberi egyéniségem s benne lévő minden tudást, s ahogy egyre csak a sugárzó, vibráló fényt látom, s testvéreinket, mindünket érzem magamban. Végére minden olyan érzékelésre, ami fizikális eredetű, abszolút nulla figyelmet tudtam fordítani, egységbe feledkeztem. Eltűnt a koncentrációm s csak egy önmagát fenntartó folyamat lépett életbe, ahol, ha a fülembe ordítanak is, csak egy halvány háttérzajként érzékeltem volna, s csak én voltam, ti mind, együtt. Innen kezdődtek emlékeim. E belső érzet volt az első emlékem.
A dohány hatásának csökkenésével az abszolút harmónia kezdett megborulni, s a tökéletességet a trippek végén jövő nyugalom, szeretet, „minden rendben lesz” érzet váltotta fel. Mivel tudatalattim mélyén tudtam, én csináltam ezt, e „minden rendben lesz” érzésbe volt, hogy körülöttem lévők szempontjából nézve is rendben leszek, is. Ahogy elmém egyre inkább zuhant, vissza egy dimenziót, egyre inkább helyet kaptak a gondolatok, egyre inkább érezhető volt az időben érzékelt egymás utániság, belülről érzékeltem, van itt még valami, ami a testem volt, így kinyitottam szemeim s tapasztalni kezdtem a fizikai környezetem.
Okára is tökéletesen emlékszem már. Környezetem nem volt tisztában velem, slavin kívül, és ő is csak mikrokozmoszilag. Nem látták, milyen vagyok igazán, nem tudták, hogyan látok s a semmiből nagyon furcsa lett volna megváltoztatni ezt, de vágytam, hogy lássák, ki vagyok, mennyit tudok nekik segíteni, hogy elgondolkodjanak létzésükön, fejlődjenek, hogy lássák, milyen is e gyönyörű út, amit mindünk meg fog találni, és vágytam tudni, hogy mihez kezdek én, egy negyedik dimenziós, nagyon kezdő szintű elme, e tapasztalással.
Személyes:
Tudtam, hogy vissza fogok találni régi önmagamhoz, s most még csak tisztábban tudom, hogy eljön az idő, ahol csak vissza kell figyelnem magam s emlékeim ugyanúgy jönnek majd, mintha nem csináltam volna ezt. Az egyetlen, amit elnéztem, az idő. Többször ennyi időt tippeltem mindenre. E tiszta elmeállapotból, 0 tudásból, óriási, és ilyen jellegű belső tudással, nagyon gyorsan fejlődtem. Most is, azt hittem, meditálnom kell majd, hogy emlékezzek, de összesen 2 perc sem kellett, hogy emlékezzek az okára is, és folyamatra is.
