#konfliktus

[girl-light-dark-roads]

"NEM SZÓL SZÁM, NEM FÁJ FEJEM.'"

[csacskamacskamocska]

Nem tudok kommunikálni

arról, amin be vagyok feszülve.

Ezerszer lemegy az agyamban a párbeszéd: én ezt mondom, arra ő majd azt mondja, arra meg én azt, és akkor majd ő meg amazt és akkor majd elbőgöm magam, ő meg diadalittasan/dühösen/rémülten/tanácstalanul vagy éppen jó akkor legyen vége hagyjuk a faszba az egészet nézéssel néz, és semmi sem oldódik meg, minden marad ahogy volt, de ráadásul én vagyok a veszekedős, elégedetlen, akinek elment az esze, aki össze vissza beszél, a hisztis, a hülye picsa. Ezért nem éri meg.

És neeeem, nem fog megölelni, azt mondani, hogy sajnálom, vagy azt, hogy megértelek, de te meg érts meg engem, hogy nekem ez ilyen vagy nekem ez vagy az máshogy jó, nem lesz férfiasan támogató, higgadt, melegszívű és megoldáskereső. Védi majd az egoját, a szokásait, a kényelmét, a hatalmát. Te érzésed, te bajod.

Nem csak ehhez vagyok szokva, de a szoktatás miatt el is hittem, hogy ez így igaz.

Szóval, ha baj van, ha gond, nehézség, konfliktus, én begörcsölök. Lehetséges, hogy kitör belőlem valami áradatszerű dolog, de sem higgadt beszélgetésben, sem varázslatos manipulatív problémamegoldásban nem reménykedem a magam részéről, mert már az elején érzem a gyomromban a mérhetetlen stresszt és az agyamban az ordibálást, hogy én ezt nem akarom érezni. Elég, nem akarom, lehetőleg soha többet nem akarom ezt, pusztuljon inkább minden, rohanjunk előre az ismeretlen jövőbe, csak ez ne legyen többet, amitől szenvedek.

Én: robbanás. Férfim: Én ezt nem így gondoltam, de ha neked ez rossz, akkor majd máshogy csinálom.

És tényleg máshogy csinálja.

Eltelt három nap és még mindig nem térek magamhoz. Csak egy dolgot tudok, hogy ez ennyi. Egy konfliktusban engem választottak.

Pukk-pukk-pukk, így tűntek el az egyéb problémák, kifogások, morgások belőlem. Mert ez nagyon nagy érték.

Nem diadal érzet, hanem az, hogy ebbe a biztonságba bele lehet simulni.

Szóval, ez most jól alakult, de baszki, hogy a sok-sok elméleti okosságot csak gyakorlatban lehet kicsiszolni, az tuti!

[papirszivek]

Nem gondolom hogy elkerülni egy konfliktust nemtörődömség lenne.

[anonymgirlsworld]

Mindig azt mondom, ha valakinek van valami baja velem jöjjön oda, mondja a szemembe és megbeszéljük, de igazából még senki se jutott el idáig.. Mindenkinek egyszerűbb az ember háta mögött beszélni..

@anonymgirlsworld

[ejjeli-lepke]

A négy kötődési típus

A következőkben a négy kötődési típust vesszük sorra. Ezek a biztonságos, a szorongó-aggodalmaskodó, az elutasító-elkerülő, illetve a bizalmatlan-el kerülő. Az egyes típusok leírását olvasva gondoljuk át, mely berögződésekkel vagy viselkedésmintákkal tudunk azonosulni, illetve azt is, mi befolyásolta ezek kialakulását, például gyermekkori tapasztalatok, a saját vérmérsékletünk vagy személyiségünk, esetleg korábbi kapcsolataink. Mindennek célja nem a hibáztatás vagy a felelősök keresése, hanem az, hogy jobban megértsük saját magunkat és a minket körülvevő embereket.

Biztonságos: A biztonságosan kötődő felnőtt helyes önértékeléssel rendelkezik, szívesen beszél az érzéseiről, és képes kifejezni az igényeit. Bízik a partnerében, támogatja őt, és vigaszt tud nyújtani a számára. Képes építő jellegűként kezelni a konfliktusokat, és pozitív végkimenetelre számít. Az emberek nagy része, 50-60 százaléka ehhez a típushoz tartozik.

Szorongó-aggodalmaskodó: E típus azon felnőttekre jellemző, akik nincsenek tisztában saját értékükkel, és bizonytalanok magukban. Rendkívüli módon vágynak  szeretetre és az intimitásra, azonban a szorongásuk miatt túlzottan ragaszkodóvá és féltékennyé válnak. Megeshet, hogy egy-egy kapcsolatban elveszítik önmagukat, és elhanyagolják egyéb kötelezettségeiket. Bűntudat keltéssel vagy gyakori konfrontációval próbálják meg maguk mellett tartani partnerüket, amikor fe nyegetve érzik magukat, vagy úgy vélik, nem kapnak elég figyelmet.

Elutasító-elkerülő: Az e típusba tartozó felnőttek igyekeznek érzelmileg nem közel kerülni másokhoz, illetve gyakran gondot okoz számukra hűségesnek maradni egy párkapcsolatban. Legbelül vágynak a kapcsolatra, ám önbizalomhiányuk és az attól való félelmük miatt, nehogy elnyomják őket vagy fájdalmat okozzanak nekik, falakat építenek maguk és párjuk közé, illetve nem mernek sebezhetőnek mutatkozni. Olykor meleg érzelmekkel, máskor viszont ridegen reagálnak, gyakran egymással el lentétes érzéseket közvetítve, és a laza vagy a ki

Bizalmatlan-elkerülő: E típusba tartoznak azok a felnőttek, akiknek félelmeik és a bizalom hiánya miatt rendkívül nehéz közel kerülniük másokhoz. Olykor félénknek vagy magányos farkasnak titulálják önmagukat. Konfliktus esetén nehezükre esik lecsillapodni, vagy valódi igényeiket kommunikálni partnerük felé. Agresszívvá vagy irányítóvá válhatnak, és tudatmódosító szerekhez fordulhatnak.

Bizalmatlan-elkerülő: E típusba tartoznak azok a felnőttek, akiknek félelmeik és a bizalom hiánya miatt rendkívül nehéz közel kerülniük másokhoz. Olykor félénknek vagy magányos farkasnak titulálják önmagukat. Konfliktus esetén nehezükre esik lecsillapodni, vagy valódi igényeiket kommunikálni partnerük felé. Agresszívvá vagy irányítóvá válhatnak, és tudatmódosító szerekhez fordulhatnak.

Remélhetőleg mindenki látja, nincs egyedül azokkal a problémákkal, amelyeket korábbi kapcsolataiban tapasztalt. Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy ezek a kategóriák nincsenek köbe vésve. 

Shrein H. Bahrami - Társ a magányban

[guy-from-your-unconscious]

tegnap volt egy nagy

beszélgetésünk a Lovaggal. lassan öt éve vagyunk együtt, s egy ideje úgy érzem, hogy egy helyben állunk, nem haladunk. nagyon nehéz volt erről beszélni, el is sírtam magam. szeretem őt. nem akarom elveszíteni, de félek, hogy nem tudunk haladni a közös jövőnk felé. bízom benne, hogy ennek a beszélgetésnek lesz folytatása és nem süppedt a feledés homályába.

igyekeztem úgy megfogalmazni a kérésemet, hogy ne legyen ultimátum szaga a dolognak. de azért tartok tőle, hogy a kisebb ellenállás felé húzna, ami inkább megmaradni a titkokkal, mintsem a párkapcsolat építése.

annyira borzasztó, hogy az okoz köztünk feszültséget, hogy nem képes a külső tényezők miatt kiszakadni egy megszokott - társadalmilag elfogadható - környezetből.

és most kicsit úgy érzem kibeszéltem őt, de kicsit muszáj ventillálni. nehezen beszélek erről a barátaimnak. kellenének meleg barátok, de nincsenek... egyelőre.

itt pedig egy egész vagány kép, amit az imént lőttem a mamámnál az aratás előtt.

[erdelyileanyka]

A legapróbb dolgok hiányoznak belőled. Ahogy figyeltél, mikor azt hitted, nem látlak, ahogy hátulról átöleltél, ahogy csillogó szemekkel meséltél valamiről. Hiányzik, ahogy zavarba jöttél és ahogy zavarba tudtál hozni, ahogy kinevettél és utána kiengeszteltél, ha játékból megbántódtam. Hiányzik a szemed kéksége, a parfümöd illata, a hüvelykujjad érintése, ahogy tudatalatt köröket rajzolsz a kézfejemre. Ahogy megöleltél, mikor rég láttál, ahogy kértél, hogy vigyázzak magamra hazafelé. Ahogy kétértelmű perverz mondatokat kevertél a komoly eszmecseréinkbe, és vártad, mikor fog nekem leesni. Ahogy összegabalyodva feküdtünk a paplan alatt olyan csendben, hogy hallottam a szívverésed. Ahogy segítséget kértél. Ahogy segítettél.

Minden, ami valaha a világot jelentette nekem.

[egy-falevel-a-viharban]

empátia..