Discover Top Posts Tagged with #nyitott

Én neked egy nyitott könyv voltam és vagyok is.

Minden titkom és minden múltbeli dolgomról tudsz, de te ...

Te egy olyan könyv vagy, amit középen nyitottam ki és már nem lapozhatok vissza... de ha a közepétől kezdek egy sztorit, nem mindent fogok érteni.. és ki tudja, hogy tudni akarom-e a végét, ha az elejét sem láttam?

#nyitott #könyv #titok #tudás #jövő #múlt #te #én #szerelem #történet #mese #vége #eleje #ismeretlen #barátság #sztori #ismer #kapcsolat #élet

"Csak egy egyszerű lány vagyok...valakinek szép, valakinek csúnya, valakinek kedves, valakinek mogorva, olykor csendes vagyok, máskor mindenkit túlkiabálok, valakinek nyitott, valakinek zárkózott. Láthatsz okosnak vagy láthatsz butának, érettnek, bölcsnek vagy gyerekesnek, furcsának. Jelenhetek bármit az életedben, mégis ugyanaz maradok: Egy lány, aki élt, olykor félt, de mindig csak álmodott!"

-Pinterest idézet

Introvertált gyorstalpaló 1

Introvertáltnak lenni nem egyszerű dolog. Kezdjük ott, hogy szerintem jó páran nem is tudják,hogy ez mit is takar. Volt már ilyen emberhez szerencsém és ő fel nem foghatta, hogy miért viselkedek úgy ahogy. Azok az emberek akik közelednek felém többnyire extrovertáltak, hisz máskülönben aligha kezdeményeznének, de minden esetre nem mondogatnák állandóan, hogy “milyen csendes vagy”, hanem megértenék. Ez az egyik legzavaróbb és kínosabb pillanat, talán még magánál a hallgatásnál is rosszabb.

Nem tudom milyen érzés lehet úgy tényleg extrovertáltnak lenni, de úgy gondolom, hogy ezek az emberek azt hiszik, hogy világi természetes dolog hogy ők nyitottak másokkal szembe és mindenki másnak ilyennek kell lennie. Nincs olyan hogy feszeng, zavarba jössz, meg se szólalsz (ha a akarnál se tudnál, mert az agyad leblokkol)...na szóval hogy ilyen nincs. Nyitottság, harsányság, közvetlenség és társai létezik csak. Nyilván vannak kivételek itt is és nekik hatalmas pacsi, hogy kivárják türelmesen míg képes leszek kicsit is megnyílni és nem “juszt sem szólalok meg” elv alapján működök.(Hozzá tenném, hogy ezt eltekintve nincs semmi bajom az extrovertáltakkal, hiszen nélkülük valószínűleg unalmas lenne a világ).

Tovább lépve, nem tudom ki hogy van vele, de engem leszívnak az emberek. Hiába szeretek valakit, ha egyszerűen x óra után vissza vágyom a négy fal magányába, csöndbe és nyugalomba. Egy kezemen meg tudom számolni azt a pár embert aki mégis képes feltölteni (köztük meglepő mód van extrovertált) és bármennyi ideig képes vagyok vele lenni. Ezt mondjuk nem verem nagydobra, mert ez az amit nem lehet szépen közölni. Szóval nem indoklom a dolgaimat csak elvonulok egy külön helyre, ami jobb esetbe a szobám ha lehetséges. Kicsiként ez elég nehéz feladat volt, mert a családom nem értette, hogy miért nem kívánok folyton velük lenni, sőt javarészt senkivel sehol. Szerintem a mai napig nem értik, de legalább rá jöttek, hogy nem velük van bajom, hanem ilyen vagyok