Két-három hetes történet, de csak most dolgoztam fel annyira, hogy beszélni is tudjak róla.
Egy lusta, másnapos csütörtök reggelen (ugye ismerős, egyetemista-társaim?:DD) átmentem a kollégium melletti kisboltba. Meglepően kellemes idő volt márciushoz képest, 16-18 foknak is érződött napon, de lehet, hogy csak 15 fok körül volt. A jó időre való tekintettel csak felkaptam egy jóganacit és egy oversize pólót, dús, egészséges fénnyel ragyogó hajamat pedig összefogtam messy bunban. Nem sminkeltem, feleslegesnek tartottam. Amúgy is csak nagyon ritkán szoktam feltenni egy kis szempillaspirált és szájfényt, nem érzem szükségét, hogy másik arcot rajzoljak magamnak.
A boltban, miután összeszedtem mindent, amire szükségem volt (40 deka paradicsom és ugyanennyi paprika, fél kiló teljes kiőrlésű kenyér, egy liter 3%-os tej, mert azt sokkal jobban szeretem, mint a zsírszegény tejeket, és szerencsére az arcbőrömre sincs hatással), beálltam a sorba a pénztárnál egy nálam tíz-tizenöt évvel idősebb hölgy mögé. Ő megfordult, mikor hallotta, hogy mögé léptem, rám nézett, elkerekedett a szeme, és sikítani kezdett. Megijedtem és összezavarodtam.
- Mi a gond, hölgyem? – sietett oda a biztonsági őr, névtáblája szerint Károly.
- Hogy mi a gond? – sikoltozott tovább a nő önkívületi állapotban. – Nem látja ezt a szörnyszülöttet? Tizenéves létére rá sem ismerni a sok plasztikai műtéttől, amin átesett!
- Nem estem át semmilyen plasztikai műtéten – motyogtam halkan és rettegve.
- Egy f********t! – kapcsolódott be egy idős férfi a bolt másik feléből. – Senkinek nem lehet ilyen természetesen kerek feneke és hosszú lábai, aránytalanul karcsú dereka, óriási anime csöcsei, apró orra és füle, vastag, buja ajkai és ilyen hatalmas, kerek, méregzöld szeme, aminek egy pillantásától elmúlt a tizenkét éve tartó merevedési zavarom!
Csak álltam ott leforrázva, ahogy egyre többen gyűltek körém szitkozódni földöntúli szépségem miatt. Néhány percig bírtam, ekkor lehunytam igéző szemem, és legördült egy könnycsepp az arcomon. Nagy levegőt vettem, és újra kinyitottam a szemem, ami immár vörösen izzott. Villámok csapkodtak körülöttem, a hajam kibomlott a messy bunból, hangom visszhangosan hangzott hangszálaimról kihangosítva.
- Na ide figyejetek… Milyen jogon jöttök ti ahhoz, hogy bárkit elítéljetek a külseje miatt? Nem én akartam ebbe a testbe születni! Nem én választottam lelkemnek ezt a húsbörtönt! Ha tehetném, ezerszer inkább lennék egy közületek, hozzátok hasonló, véretekből való…. De nem lehetek! Kirekesztettként kell, hogy éljek, idegenként saját hazámban… én, Árpád vezér egyenes ági leszármazottja!
Amint felfedtem előttük valódi kilétemet, hátamból előbújt a két hatalmas sasszárny, amelyet születésem óta rejtegettem. A boltban mindenki zokogva a földre vetette magát, bocsánatomért esedezve. Én azonban rájuk sem hederítettem; már megszoktam. Odasétáltam a pénztárhoz, és lehelyeztem a pultra az előre kiszámolt aprót. Ezután kisétáltam az ajtón, feltettem a napszemüvegem, és hátra sem néztem, mikor az égből felharsant a székely himnusz, és a bolt hatalmas robajjal felrobbant.
dededos
stormborns
kaledo-art
origamiaround
dailybridgerton
2087
