âNem kĂ©rem, hogy vĂĄltozz hisz Ă©n sem vĂĄltozom. Csak a lelkem Ă©rtsd meg nĂ©mely napokon. Mikor megsebez egy szĂł Ă©s megsebez egy mondat, mikor tĂșlhajszolt sorsom vĂĄllaimon roskad. Nem kĂ©rem, hogy vigyĂĄzd minden lĂ©ptemet, s azt sem hogy gyermekkĂ©nt fogd a kezemet. Csak akkor ĂĄllj majd mellĂ©m ha meginogni lĂĄtszom, ha sötĂ©t felhĆk ĂĄrnya libben minden ĂștirĂĄnyon. Nem kĂ©rem, hogy ringass el, ha közeleg az Ă©j. S azt sem, hogy altatĂłkĂ©nt szĂ©p mesĂ©t mesĂ©lj. Csak azt kĂ©rem ha szĂŒksĂ©ges nĂ©hĂĄny vigasz-szĂł, te legyĂ©l a legigazabb szĂvbĂĄtorĂtĂł. ââĄ


















