Év összegzö
Megint régóta nem írtam, nem azért, mert nem lett volna miröl, hanem mert mindig más dolgom van. Amúgy is sokkal velösebb a végeredmény, ha nem hetente osztom meg a történéseim. Most éppen úgy esett, hogy este fél 12kor, Augsburgban megállva a Flixbus Frankfurtból Bécsbe tartó modern, wifivel és konnektorral ellátott, emeletes buszán elfogyott a szabad percem és internet nélkül maradtam. Van nálam könyv, amit olvashatnék, de sötét van hozzá, beszélgethetnék a mellettem ülö arab úrral, de nem tudom milyen nyelven beszél, meg hát annyira nem is vágyom rá. Nézhetnék filmet a Netflixen, ha lett volna annyi eszem, hogy elöre letöltök valamit, vagy hallgathatnék zenét, esetleg játszhatnék, de semmi nincs a telefonomon. Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyit változott az életem, mióta dolgozok. Teljesen elszoktam attól a jelenségtöl, hogy több órám van semmittevésre, és nem vagyok fáradt. Eddig 6 óra telt el az útból, mostanra elégeltem meg a mögöttem ülö két német lányt, akik végigfecsegik az utat. Öket hallgattam, miközben az elmúlt napokon, az elmúlt éven, és az újéven merengtem. Van idöm, 13 óra az út Bécs Erdberg állomásig. Csak hogy tisztába tegyünk pár dolgot: lett egy barátnöm így az elmúlt több, mint fél év alatt, aki most Frankfurtban gyakornok, és mivel Szilveszter volt, kijöttem hozzá együtt ünnepelni. Ezt a szálát a történetnek nem is húznám nagyon, mert Pozsonyig se jutnék a végére. Töményen pár fontos és kevésbé fontos tényt azért mégis le kell írjak ezzel kapcsolatban: a lány török, Bécsben tanult, én Blablacaron keresztül ismertem meg, mikor szüleivel nálam foglalt Bécs-Pest között utat, azóta együtt vagyunk, nem tudom meddig, most jól megvagyunk, igazából elég jól megvagyunk, volt nálunk többször Magyarországon, szüleimet ismeri, együtt Karácsonyoztunk, és most együtt Szilvesztereztünk. Vicces, hogy olyan barátnöm van, aki este 10kor hazatelefonál Szilveszterkor boldog újévet kívánni, mert hát náluk akkor van éjfél, és a Karácsony is vicces, mert náluk olyan érthetöen vallási okokból nem nagyon van. Ezen kívül még sok vicces, és kevésbé vicces különbség van, az biztos, hogy színt vitt az életembe ez a kapcsolat. Összegezve 2016-ot, remek évem volt. Ausztriában egyre inkább megvetem a lábam, idén már igazán osztrák életvitelt tudtam megengedni magamnak, a kollégáimmal jó kapcsolatot ápolok, Ricsivel minden tökéletesen alakul. Ez évben a rengeteg munka mellett azért böven fértek élmények, eljutottunk végre egy jót sielni osztrák sípályára, Gerlitzenbe, megjártam a haverokkal Köln városát és környékét, aztán szülinapomra elvitettem magam Londonba, nyáron volt egy kis Balaton családdal, majd egy kenesei egyetemista fesztivál is belefért. Onnan meg közvetlen kikocsiztunk az EB-re Franciaországba, ami hát nem kell szépíteni, felejthetetlen élmény volt. Gyakorlatilag az Eb legjobb meccsét, a magyar válogatott évtizedek óta nem látott sikerét személyesen élhettem át Lyonban, majd a tengerparton Marseilleben és Nizzában vezettük le a nyarat. Most így belegondolva, a "velös" kifefejezés a bejegyzés elején még igencsak enyhe jelzö erre a kis összefoglalómra:D Közben megjöttünk Münchenbe, leszáll a két német lány, jó nekik. Nekem még 6 óra hátra van. Rühellem a hátradönthetö székeket, még jobban azokat, akik hátra is döntik. Miért nincs erre semmilyen szabály? Ha ül mögötted valaki, bunkóság hátradönteni. Bunkóság megkérdezni is, mert nem akarom azt mondani, hogy nem baszki, nem döntheted hátra, én is kibírom így, akkor te pláne. Így zsörtölödök magamban. Nehéz megértenem az emberek állandó önzö, unintelligens magatartását. Nehéz eldönteni, hogy valaki alapból bunkó, vagy azért lett bunkó, mert mások is bunkók vele. Visszatérve az én 2016-omra, így Münchent elhagyva arra gondolok, milyen sok kijut nekem Németországból mostanában. Év elején Köln, Bonn, Dortmund, aztán nemrég Berlinben voltam, most meg Frankfurt. Szép lista, még egyébként Hamburgot írnám hozzá, aztán jöhetnek a melegebb, déli országok a jó kis tengeri kajákkal, kristálytiszta sós tengervízzel, homokkal, sziklákkal, napfénnyel. Szóval így összegezve elég sok helyen jártam 2016-ban. Remélem 2017 hasonlóan élménygazdag lesz, annak ellenére, hogy milyen magasztos célokat tüztünk ki erre az évre is. Ricsivel teljes gázon nyomjuk a lakásbizniszünket, idén az év 365 napjából legalább 330 napban volt vendégünk, és ez idén csak több lesz, mert már 2 lakásunk van. Igazából a 2 egy-két hónapon belül már 3 és ha minden a tervek szerint halad, akkor év végére a Vörösmarty utcai lakást is bevonva 7 is lehet. Idén keresünk egy fix embert, aki csak nekünk dolgozik, úgyhogy mostmár menök leszünk. Nagyjából végig is értem 2016 fontos történésein, söt 2017-be is belepislantottunk. Január végén síelek Franciaországban, nyáron pedig ott leszek Sopronban a Volt fesztiválon. Eddig ez a tuti, további fejleményeket majd a folytatásban... Hajnali 1 óra, kint -2 fok valahol Németországban, az arab fickó eltünt, helyére egy szlovák srác ült. Megpróbálok aludni egy kicsit.