[forget-me-forgotten]

Our paths may never cross again,

and I am trying to be okay with that.

There must come a day

when I get moving from this place.

Right now, I am stuck

(somewhere between the joy you brought out in me and the pain you forgot here)

Standing still, not daring to move,

there is not one without the other.

And I fear to let go,

I fear it might vanish—

Just like you did.

[forget-me-forgotten]

Őszinte percek?

Ha csendben maradok, talán örökké itt ragadok

Ha most megszólalok, lehet újra fájni fog(sz)

De így talán újra szabad vagyok.

Nem várok el semmit, nem akarok bűntudatot kelteni, vagy haragot

Csak olvasd el mielőtt messzire szaladok.

Tudod akárhányszor látlak, utána darabokra szakadok.

Miért vagy rám ekkora hatással ennyi idő után is, kérdezhetnéd

És ha tudnám, talán válaszolnék

Ha érteném, ha meg tudnám magyarazni- aki a legboldogabb lenne, az én vagyok.

Sokszor eszembejutsz, de már jól vagyok

Még akkor is, ha a találkozásaink után pánikrohamot kapok.

Tudod, talán már elmondhatom

Régen elpazaroltam rád három hullócsillagot.

Nyugi, már nem esek ilyen gyermeteg hibákba

Már én is tudom, hogy hiába.

Az eszem és a szívem mindig harcban áll, ha rólad van szó,

Az egyik kiabálja hogy fussak, szaladjak

A másik suttogja, hogy ne menjek, még maradjak

Aztán a vége mindig lehetetlennek tűnő tripla vereség

Az eszem, a szívem és én.

Ha csak egy dolgot kérhetnék és kérdezhetnék

Mondd el nekem, ez a sok közöny ami ilyenkor belőled árad

Valóban azt jelenti, hogy én képzeltem ebbe ennyit bele?

Tényleg semmit nem jelentett(em) neked?

Vagy miért kapod el rólam olyan gyorsan a tekinteted?

Miért érezteted velem azt, hogy sosem ismertelek?

Csak ezt áruld el nekem.

Utána örökre elengedlek—

[forget-me-forgotten]

önreflexió

gyűlölettel néztem a szemébe,

nem találtam már ott azt az embert, kit régen-

egyszer talán még szerettem.

vártam, hogy mondjon valamit,

mintha tátogta volna szavait,

éreztem, hogy bontja le a falait.

és akkor -egyszer csak- megtört.

térdre hullot előttem,

hallottam, ahogy lelke is eltörött,

szeméből bánat folyt,

egy óceánnyi magány és szenvedés,

látszott rajta az örökös megvetés.

tébolyultan magához tért,

mintha egyszerre volna benne részvét

a jelenért és a múltért.

nem ismertem már meg,

egy idegen állt előttem.

szóval fogtam

és puszta kezeimmel tükrömet

ös s z e tör t e m.

[academic-vampire]

𝔞 𝔴𝔞𝔩𝔨 𝔱𝔥𝔯𝔬𝔲𝔤𝔥 𝔱𝔥𝔢 𝔴𝔬𝔬𝔡𝔰

[forget-me-forgotten]

I would have given you my heart, my soul, my whole existence, my everything.

If you had wanted to,

It would’ve been you.

If I hadn’t loved myself enough,

It would’ve been you.

[forget-me-forgotten]

Epilógus

Minden egyes rideg pillantásod,

Minden egyes távolinak tűnő nevetésed,

Minden egyes távolságtartó szavad,

Mint egy késdöfés a szívembe,

Fázom nélküled, nincs itt a lelked, hogy körbeöleljen.

Nem állok rá készen, hogy újra lássalak

És egy újabb alkalmat adjak neked arra,

Hogy szívemet még apróbb darabokra szabjad.

Mondd, te tényleg boldog vagy?

Még akkor is ha én most majdnem összeesek?

Mondd, tényleg soha nem számítottam neked?

Ha valóban csak egy játék voltam, ha valóban nem számítottam,

Minden egyes szavad, minden egyes pillantásod, minden egyes érintésed hazugság volt.

Ilyen jó színész vagy?

Mondd, mire volt ez jó neked?

Szívedre hajtottam a fejem, amikor te voltál az, akitől az enyém vérzett.

Ölelésedben kerestem a megnyugvásom, amikor tőled fordult körülöttem feje tetejére a világom.

Mondd, direkt bántottál?

Meg lehet játszani ennyi érdeklődést? Bele lehet erőltetni a szemünkbe ennyi szeretetet, ennyi törődést? Ilyen könnyedséggel lehet úgy tenni, mintha szeretnél?

Én sosem voltam olyan igazi, olyan valós, olyan életrekelt mint Veled.

Én sosem hazudtam Neked. Talán szerelembe kezdtem esni Veled.

Bárcsak elmondtam volna ezt Neked.

Ha újra ott lehetnék, kuporognek a szíveden, ha újra érezhetném, ahogy arcomra hullajtott csókoddal feded el könnyemet, azt az egyetlen egyet, amit akkor ejtettem (mégis talán a legfájdalmasabbat valaha), ha újra ott lehetnék Veled, nem hagynám, hogy ilyen könnyen engedd el a kezem. Kicsit szorosabban öleltelek volna, kicsit tovább néztem volna a gyönyörűbarnáidba, kicsit mélyebben vettem volna a levegőt. Akkor utoljára vettem igazán mélyet. Azóta, mintha fulldokolnék, nem telik a tüdőm.

Már csak én ülök itt, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett

és nem jön az álom, az enyhetadó. Már nem jössz te sem.

[forget-me-forgotten]

duplazár

Amikor már duplára zárom az ajtót,

mindig jössz, kopogtatsz,

hogy ne haragudjak, de

valamit megint elfelejtettél.

Aztán belépsz az előtérbe,

kitépsz a szívemből,

még egy kis darabot és lefutsz a lépcsőn.

Már a lépcsőfordulón túl vagy, amikor látom,

megint itt hagytál valamit.

Egy újabb kis emlékfoszlány,

amit szépen megőrzök magamnak,

vérző szívemet befoltozom vele, egymagamban.

Bemegyek, kettőre zárom az ajtót de már a reteszt is rátolom.

Túlságosan feledékeny vagy.

[forget-me-forgotten]

Válaszokat várok olyan kérdésekre, amiket sosem tettem fel.

Gondolkozom, vajon mire volt ez jó?

Fáj, hogy nem gondoltál bele,

Hogy amíg te majd könnyedén túllendülsz ezen,

Én egy kicsit minden nap jobban belehalok.

Nem beléd halok,

nem te vagy a legnagyobb fájdalmam.

Inkább olyan voltál, mint egy utolsó csepp a már amúgy is túlcsordult poharamban.

Tőled minden kiömlött.

Most takaríthatom fel könnyeim tengerét, amibe majdnem belefulladok,

Mert mindig egyedül maradok.

De elég jó? Na az sosem vagyok.

[forget-me-forgotten]

Mikor leszek elég?

[forget-me-forgotten]

Majd biztos elmúlik ez a vágy magától,

Ezzel még etetem magam párszor,

Hiába tör rám minden egyes félszeg

pillantásod után a mámor.

Mint egy félőrült, aki arra vár,

Hogy a kezeletlen függősége

Valahogy kámforrá válik talán.

Vonzás-taszítás, mert ez már túl veszélyes,

Ahogy szemeddel testemet apránként

darabokká téped.

Próbálok ellenállni, egy lépést hátra,

Pont annyi haszna van, mint

Szembe széllel biciklizni, hátha.

[forget-me-forgotten]

Úgy kerülöm a közös emlékeket idéző helyeket,

Mintha valami átok ülne ott, ahol nevetve ejtettem ki nevedet.

[forget-me-forgotten]

Egyedül-sok

Ha szeretet kell, szeretet vagyok

Ha erő kell, mindet neked adom,

Ha hallgatásra vágysz, csendesebb leszek, mint egy megemlékezés

Ha biztonságra vágysz, két karom között találod meg azt a bizonyos érzést.

Minden vagyok egyszerre és ez semmivé tesz.

Magamnak nem hagyok már darabot, mindenki csak elvisz egy falatot.

Egyedül maradok, hogy lefussam az életnek nevezett maratont.

De néha el is veszek.

Elveszem a fájdalmat, ha arra van szükséged.

Nyugalmat adok, ha úgy érzed saját lelked felemészted.

De néha el is veszek.

Nekem marad a semmi.

Nem adnak, nem kapok.

Egyedül vagyok sok magamnak.

[forget-me-forgotten]

Maradj ember

Nem engem rohadtul nem érdekel hogy szerinted Márki-Zay vagy Orbán vagy egyik sem.

Az sem érdekel, hogyha a szarkupacnak tartott jelöltek közül, a számodra legkevésbé rossznak tartottat választottad.

Engem egy dolog érdekel,

Maradj barát, maradj szerelem, maradj család.

Maradj ember.

Igen, sok minden áll vagy bukik azon, hogy ki vezeti az országunkat, de még jobban számít az, hogy mindeközben milyen ember vagy.

Te akarsz lenni az, aki összeveszett a Marika nénivel a faluból ahol felnőttél és nála etted mindig a vasárnapi ebédet, mert a Fideszre szavazott?

Te akarsz lenni az, aki kitagadja az unokáját csak azért, mert más generáció és már máshogy gondolkozik?

Egyetlen dolgunk van most, abból lehet építkezni innen már csak, ha meghallgatjuk egymást.

Ha nem egymás torkának esve kezdünk el kommunistázni, tolvajozni, mocskolódni, és végre ki merjük nyitni a szemünket.

Ez most nem csak a nyugdíjasoknak szól, meg nem csak az új választóknak, nem csak a gazdagnak, nem csak a szegénynek, nem csak ennek vagy annak az oldalnak. Vedd magadra, ha ember vagy.

Hallgasd meg azt is, aki nem a te nézeteidet vallja, adj egy esélyt arra, hogy megértsd, mit, miért es hogyan csinál. Nem kell egyetértened vele, nem kell úgy cselekedned, ahogy ő, nem vagy köteles arra, hogy megváltoztasd a gondolkozásmódod, de nem is vagy felhatalmazva arra, hogy földbe döngöld, lehülyézd, vagy elnyomd azért, amilyen.

Merj gondolkozni, légy nyitott, de merj érezni is! Ne kapd azon magad, hogy valahol félúton a gyűlölködés és az utálatkeltés között elvesztetted az emberséged. Érezz és gondolkozz. Igazából most ennyi a dolgunk.

Együtt élünk itt, ez nem a te országod vagy az ő országa, ez a mi országunk. Ne engedjük, hogy minden kártyavárként hulljon szét körülöttünk, ne engedjük, hogy elhatalmasodjon felettünk a gyűlölet, mert az lesz az igazi vég. Egy nemzet vagyunk, mindentől függetlenül. Szóval tényleg nem érdekel, hova húztad az x-et. Engem egy dolog érdekel,

ne felejtsd el: elsősorban nem szavazó vagy, nem állsz egyik oldalon sem,

Elsősorban Ember vagy. Viselkedj is úgy!

[forget-me-forgotten]

Amióta elmentél,

Nem ragyognak csillagok az égen,

Mintha magaddal vitted volna

Az összes fényt a világból.

Nem maradt más, csak sötétség

Körülöttem

És bennem.

[forget-me-forgotten]

and i can’t keep going back to open the door for you when you feel like knocking.

[forget-me-forgotten]

Fájdalom, méreg es boldogság.

Ez a három szó a keserédes álomország.

Olyan voltál mint a súlytalanság,

De rájöttem…

ez is, mint minden, csak mulandóság.

[forget-me-forgotten]

A vihar.

Mindig is a vihar volt az, amelyben megtaláltam a nyugalmam. Szeretem a kis nyári záporokat, azt is mikor a hó szakad, esetleg ha hétágra süt a nap. Ennek ellenére a mindent elsöprő, egetrengető Zeuszi csapások azok, melyekben otthonra lelek. A felhők sírnak helyettem, az ég üvölt, a villámok pedig pusztítanak. Minden, amit én tennék, ha nem érdekelne mit gondolnak mások. Minden amit tennék, ha tehetném.