Majd a Louvreből szaladunk ki a szeles októberi időben, miközben te a kezemet fogod majd és fölénk tartasz egy szétázott újságpapírt az esőtől védve magunkat.Hogy elmondod majd többször, egyszer Párizsban fogunk lakni és megkéred a kezem egy csendes téli nap hajnalán. Én mályvacukros kakaót készítek neked, te pedig cserében kicseréled a régóta pislákoló villanykörtét a fürdőszobámban.Megállás nélkül dúdolni fogjuk a Kiscsillag dalait és majd megszorítod a kezem, mikor az esküvőnkön újra felcsendül. Én reggelig táncolni fogok veled és a részeg húgoddal, akit az én volt osztálytársam kísér haza. A rideg novemberi reggeleken majd csak a te mosolyod és bíztató kék szemed ad arra erőt, hogy újra felkeljek.A pillanatoknak élünk, iszapcsatát tartunk és felkeltjük a szomszédokat hajnali 4-kor palacsinta sütés közben. Te ananászt veszel nekem, mert tudod, az a kedvencem, akkor mikor a kislányunkkal a kezemben végleg haza térek. Rozi első szava a metafora lesz, te pedig videóra veszed minden egyes lépését. Az én vízeséseként érkező könnyeimet próbálod a saját gátaiddal megakadályozni,mikor ő először óvodába megy és a te válladon sírok,hogy mennyire szalad az idő.Együtt visszamegyünk Párizsba, ahol Rozi megtanul biciklizni és megtudja, mire jó a napelem. Az általános iskolai ballagásán egy aranyfülbevalót kap majd tőlünk,aminek meg se néztük az árát soha, mert féltünk tőle. Kis családunk körbeül és Rozi elpanaszolja első szerelmi bánatát, mikor én meglepem egy kosár csokival,amiből te is titokban enni fogsz. Az első buliba te érte mész majd és kiakadsz,mikor meglátod csókolózni egy fiúval. A szalagavatójára majd azt a fekete pöttyös szoknyámat veszem fel, ami akkor volt rajtam, mikor a negyedik randinkon nem volt nálad elég pénz és én fizettem a vacsorát. Amikor a lányunk elköltözik, én remegni fogok minden éjszaka, te pedig a fülembe súgod majd, hogy ez az élet rendje. Az unokáink körbeugrálnak majd az első csípő műtétem után és arra kérnek, hogy süssek nekik citromtortát. Én írok egy bevásárló listát, de te már elfelejtesz tejfölt és lilahagymát hozni. Néha átnézem a családi albumokat és igen,megesik,hogy sírni fogok, de te már nem veszed észre, mert alig hallasz már.Majd a legkisebb unokánk születésnapjára készítek csokitortát, mikor összeveszünk. Csúnyán összeveszünk. Te azt mondod tejcsoki, én pedig az étcsokit preferálom jobban. Leülök. Gondolkodnom kell. A tollat csattogtatom és próbálom nem meghallani a monológodat a tejcsoki előnyeiről. Gondolkodásom visszaröpít ugyanoda,ahova eredetileg vagyok, a csúf valóságba,abba, ahol szerda reggel a metrón zötykölődöm és a fülhallgatómat gubancolom ki.Párszor leejtem zavaromban,mert pillantásodat érzem az arcomon és nehezemre esik rád emelni a tekintetem. Végül állom a kék szempárt és hallom, ahogy bemondják,hogy az Arany János utca következik. Mélyeket sóhajtok és idegességemben a szám szélét rágom, mert tudom, hogy a Lehel térnél le kell szállnom. Gondolkodásom túl rossz helyekre vezetett, mert mint akit nyakon öntöttek hideg vízzel,rájöttem,hogy még a nevedet sem tudom.
areudirty
theartofmadeline
turnnoffyourmind
vaporwave
blakekathryn
kianamaiart
izzy806
