Everything.

🩶

[hardwiththeboys]

Ha százszor születnék újra, százszor szeretnék beléd.

[hardwiththeboys]

Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek.

[hardwiththeboys]

Sosem tudhatod, hogy ki mit érez irántad.

[hardwiththeboys]

Nagylány

Kicsiként én is “nagylány” szerettem volna lenni. Azt hittem, hogy milyen jó nekik.

Irigyeltem, hogy sminkelhetnek. De nem tudtam, hogy azért teszik, mert csúnyának érzik magukat.

Irigyeltem, hogy kivágott felsőket és rövid szoknyákat hordhatnak a hidegebb időben is. De nem tudtam, hogy azért teszik, mert különben nem veszik észre őket.

Irigyeltem, hogy buliba járhatnak. De nem tudtam, hogy lekurvázzák őket.

Irigyeltem, hogy kint lehetnek éjszaka a városban. De nem tudtam, hogy menekülnek otthonról.

Irigyeltem, hogy sokáig fent maradhatnak. De nem tudtam, hogy a tanulás vagy az alvászavar miatt.

Irigyeltem, hogy milyen sok barátjuk van. De nem tudtam, hogy kihasználják őket.

Irigyeltem, hogy van párjuk. De nem tudtam, hogy mennyit sírnak a szerelem miatt.

Irigyeltem, hogy ihatnak. De nem tudtam, hogy azért teszik, mert felejteni akarnak.

Irigyeltem, hogy cigizhetnek. De nem tudtam, hogy azért teszik, mert csak ez nyugtatja meg őket.

Irigyeltem, hogy összejárnak a barátnőikkel. De nem tudtam, hogy valaki összetört szívét ápolják.

Ha mindezt tudom, nem akartam volna “nagylány” lenni...

[hardwiththeboys]

Szülők

A szülők igazából észre sem veszik, de sokszor ők a gyerekük depressziójának az oka. Egyáltalán mérlegelik a szavuk súlyát? Nekünk megtanították, hogy ne mondjunk rájuk csúnya dolgokat, de nekik azt senki nem tanította meg, hogy a gyerekeikre se mondjanak?

Képzeljétek el, kedves szülők, ha néha leülnétek velünk beszélgetni, normálisan és nem csak kiabálnátok, mi is másmilyenek lennénk! Arra gondoltatok, hogy a gyerek azért telefonozik, zárkózik be a szobájába, nem tanul, vagy csavarog egész nap, mert nem akar hazamenni hozzátok? Ki akar hazamenni egy olyan otthonba, ahol állandóan megalázzák szavakkal, lerombolják az önbizalmát, vagy éppen semmibe veszik?

Senki.

Néha próbáljatok a mi érzéseinkre is figyelni, és ne mindig csak azt mondani, hogy “mikor én fiatal voltam”, “mert én egész nap dolgozok, hogy...”, “ha én nem lennék...”.

Arra nem gondoltatok kedves szülők, hogy néha egy icipici támogatás megváltoztatna minket is, és esetleg, talán ez nektek is jó lenne? Arra nem gondoltatok, hogy a gyerekre fogjátok a saját magatokból kiáramló problémákat, amikről a gyerek nem is tehet? Vagy esetleg arra, hogy ő is dolgozna, ha lenne rá esélye vagy alkalma, vagy ideje? Mert tudjátok, ha valaki normálisan tanul az iskolában, akkor nincs sok szabadideje. De hogy is tudnátok? Ti sosem kérdezitek. De majd, ha nem leszünk, majd ha elfáradunk és feladjuk, akkor jönnek a “hol rontottam el” kérdések. Nos, ott, hogy nem magatokban, hanem bennünk keresitek a hibát.

[hardwiththeboys]

Sok nővel ellentétben, amikor megismerkedek egy férfival, nem azt nézem hogy áll a haja, vagy milyen ruha van rajta. Egy férfi ugyanolyan jó melegítőben, mint a legújabb designer cuccokban. Nem foglalkozom vele mivel keresi a kenyerét, egy autószerelő is lehet ugyanolyan vonzó, mint egy orvos. Hidegen hagy, ki volt a barátnője, hisz biztos megvan az oka miért pont vele volt együtt. Az pedig végképp nem érdekel miket pletykálnak róla az emberek, hisz sírva nevetek azokon is, amiket rólam kamuznak. Inkább arra koncentrálok, milyen hatással van rám. Mit mozgat meg bennem. Mit hoz ki belőlem. Hogy érzem magam mellette. Elvarázsol-e a kisugárzása. Szeretném-e megköszönni a szüleinek, hogy létezik. Hogy néz rám. Lehet-e bármiről beszélgetni vele.

[hardwiththeboys]

Kellemetlen

Gyerekkori barátok, akik a nevedre sem emlékeznek.

Régi osztálytársak, akik nem köszönnek vissza.

Az exed, aki levegőnek néz az utcán.

Egy volt barátod anyukája, aki elfordul a boltban.

A kedvenc tanárod általánosból, aki nem is emlékszik rád.

Az óvónénid, aki azt sem tudja kicsoda vagy.

Az első szerelmed, akit mással látsz kézen fogva sétálni.

A bolti eladó, aki megvetően végigmér.

A pénztáros, aki rád sem néz miközben fizetsz.

Egy helyes srác, aki egy lesajnáló pillantással elintéz.

Egy közmunkás, aki a szemeivel levetkőztet.

Egy járókelő, aki kiröhög, amikor elesel.

Osztálytársak, akiknek csak a suliban vagy jól.

Egy tanár, aki csak kihasznál.

Kamu barátok, akiknek csak akkor vagy jó, ha kell valami.

[hardwiththeboys]

Utálom

- Utálom azt látni, hogy mindennap mást ölelsz helyettem.

- Utálom azt látni, hogy mással nevetsz.

- Utálom mikor másnak tűröd el a haját az enyém helyett.

- Utálom, hogy mással vagy és nem velem.

- Utálom, hogy csak hülyítesz, és hogy semmit nem gondoltál komolyan velem kapcsolatban.

- Utálok minden olyan emléket, ami veled kapcsolatos, mert imádtam őket.

- Imádtam, amikor velem nevettél.

- Imádtam, amikor az egész éjszakát végigbeszéltük, miközben buli volt.

- Imádtam, ahogy mindennap köszönsz nekem, és ahogy kimondod a nevemet.

- És utálom, hogy ezeket már csak múlt időben mondhatom.

[hardwiththeboys]

Talán egyszer

Talán egyszer megbánod, hogy itt hagytál.

Talán egyszer megbánod, hogy csak játszadoztál velem.

Talán egyszer hallani fogod, ahogy más másnak mondok oly szép szavakat, amiket neked annó.

Talán egyszer látni fogsz, ahogyan ránevetek, majd megcsókolom a szerelmemet, aztán kézen fogva elveszek vele az éjben.

Talán egyszer látni fogod, amint a férjemmel együtt és két tüneményes gyerekemmel sétálunk a parkban nevetgélve, egy babakocsit tolva terhesen, már nagy hassal.

Talán egyszer találsz valakit, de megsúgom, benne is engem fogsz keresni!

[hardwiththeboys]

Elengedtelek, de tényleg...!

Mégis úgy alszom el, hogy azt képzelem még mindig magadhoz ölelsz. Éjjelente veled álmodom, majd mikor hajnalban felriadok, próbálom magam azzal nyugtatni, hogy “nem baj, hogy nem vagy itt, mert én akartam, hogy elmenj”. Mégis abba reménykedek, hogy mikor vissza alszom, újra velem leszel, legalább álmomban.

Azt mondtam, nem akarlak többet látni, mégis valahogy már mindenkiben téged látlak, majd csalódok, mert rájövök, egyik sem te vagy. Mert tudod, őket igazából nem akarom látni, de téged igen.

Még mindig magamhoz ölelem azt a pólót, amin az illatod van, hogy ha már te nem is, de legalább az emléked megmaradjon.

Szóval igen... én elengedtelek! Csak azt nem tudom kit próbálok ezzel áltatni...

[hardwiththeboys]

Minden lánynak, így neked is, aki ezt olvasod, megvan a saját szépséged. Ezt a szépséget, ha nem rejtegeted örökké, hidd el, nem csak megtalálni, de szeretni és imádni is fogják!

[hardwiththeboys]

Az, hogy magadat hibáztatod és sajnáltatod a múltban történt csalódásaid miatt, nem megoldás. Tanulj belőle és lépj túl rajtad! Akkor is, ha te hibáztál, akkor is, ha borzasztóan fáj! Az élet tele van kalanddal és új lehetőséggel kapcsolatok terén is, kár lenne az idődet vesztegetni olyan dolgok miatt, amin úgysem tudsz már változtatni.

[hardwiththeboys]

Soha ne zárkózz el teljesen az új dolgok elől. Bármennyi csalódás ért már az életben, igyekezz mindig nyitott lenni, nem tudhatod melyik pillanatban toppan be egy olyan személy az életedbe, aki tényleg meg szeretné ismerni az igazi személyiségedet.

[hardwiththeboys]

Becsüld meg magad annyira, hogy azt mondd, igenis megérdemled a törődést, az odaadást, a szeretet, amit egy fiú adhat neked! Ne alázkodj meg, soha ne menj bele kapcsolatba úgy, hogy azt érzed ezek közül bármelyik is hiányzik és csak azért vagy együtt egy fiúval, hogy legyen valakid.

[hardwiththeboys]

Soha ne görcsölj, éld az életed, fiatal vagy. Szórakozz, érezd jól magad, élj korlátok nélkül, és ha eljön az ideje, megtalál majd az a valaki, aki a valódi boldogságot jelenti majd számodra és kiegészíti, színesebbé teszi a mindennapjaidat.

[hardwiththeboys]

Azért, mert jelenleg nincs barátod, még nem jelenti azt, hogy senki se szeret. Hidd el, ha önmagadat adod, egyszer eljön az életedbe az a valaki, aki pont abba fog beleszeretni, aki valójában vagy. Ne szégyelld magadat adni!

[hardwiththeboys]

00:00  Azt kívánom, bárcsak ne basztuk volna el ezt az egészet...