Amikor sötét van és ketten maradtok. Együtt. Csak ti ketten az éjszaka leple alatt. Csak a hold és a csillagok nyújtanak némi fényt. Filmet néztek. Hozzád bújik, megfogja a kezed, simogatja a hajad és a fejed. Te boldog vagy. Annyira boldog vagy, hogy el sem tudod mondani. Érzed, hogy mennyire gyengéd veled, hogy mennyire vigyáz rád, hogy el sem akar engedni. Érzed ahogy az ő kezéből szinte áramütés szerűen áramlik a szeretet a te kezedbe, végig a karodon egészen a szívedig. És a te kezeden, ujjaidon át pedig az ő szívéhez. A szeretet áramlik a te szívedből az övébe és az övéből a tiédbe. Vajon ő is érzi? Érzi azt a kis bizsergést? És vajon érzi azt, amikor puszit nyom a homokodra, hogy mennyire akarod? Biztosan érzi. Éreznie kell. Ahogy fogod az arcát a tenyerébe, és úgy érzed a világot tartod a kezeid között. A saját világod, a boldogságod. Vigyázol rá nehogy túl erősen simogasd vagy fogd. Óvatos vagy, óvatosabb mint valaha. Jobban akarod őt mint bármit vagy bárkit ezelőtt. El akarod mondani neki hogy mennyire szereted, de nem teszed mert félsz, hogy megszakítod az áramlást, a meghittséget. Annyira vigyázol rá, hogy véget ne érjen ez a kapcsolat, hogy néha feszült leszel, már már pityeregnél is, remeg a szád. Mégsem szakítod meg a pillanatot. Néha megcsókol, érzed a saját szívverésed, vagy az övét? Magad sem tudod. Érzed ahogy összeérnek és az áramütések ereje százszorosára nő. A fejed tele van a közös emlékeitekkel, majd a másik pillanatban teljesen üres, aztán újra ott vannak az emlékek. Végig simítja a karod, az arcod. Te szinte megbénulsz, ledermedsz. Eddig csak könyvekben olvastál erről, vagy filmekben láttál ilyet. Most viszont veled is megtörténik. Véget ér a film. A csókok egyre hevesebbé válnak, egyre közelebb húzod magadhoz és húz magához. Aztán hozzá bújsz, hallgatod ahogy ver a szíve. Meg akarod állítani az időt, nem akarod, hogy véget érjen. Kicsordul pár könnycsepp a szemeidből, s te nem is tudod, hogy a boldogságtól vagy attól, hogy ez véget érhet. Egyáltalán véget fog érni? Holnap reggel már nem lesztek ennyire közel egymáshoz? El fog múlni? Szeretni fog még egyáltalán? És ha igen akkor ennyire, mint ebben a pillanatban? Fogsz még életedben ilyet érezni? Leszel még vajon ennyire boldog? Vagy ez életed legjobb estéje?
Érzed, ahogy szeretnek, és te is szeretsz. Annyira intim és annyira érzéki. És még csak szeretkeznetek sem kell hozzá. Te mégis így érzed magad. Ezek után nincs benned semmi kétely. Ezek után nem félsz. És ha igen csak attól, hogy elveszíted. Ezek után ha valaki megkérdezné miért szereted, te ezt a pillanatot mutatnád meg neki. Ezek után még jobban szereted. Még többet akarsz neki adni. Mindent. Ezek után tudod, hogy soha többé nem lesz más akit ennyire tudnál szeretni. Hogy miért? Mert összekapcsolódott a lelketek. És azzal a szeretettel, amit neki adtál, neki adtad magad, a szíved, mindened.
areudirty
origamiaround
amandla
