Azt hiszem, a harmadik elemibe jártam, mikor múzeumba vitték az osztályt. Többek között cigány festők csoportos kiállítását néztük meg. Egyetlen műre emlékszem, egy kicsi temperaképre, amelyen két szörnyű vállas, hófehér arcú, bajszos csendőr (fejüknél kétszerte nagyobb kakastollas kalapban) egy vasba vert, elkínzott arcú cingár cigányt fogott közre. A művész koloritja az iskolai temperakészlet tubusaihoz igazodott, a zubbonyok például nagyon zöldek voltak, a bilincs és a kalapok nagyon feketék, a figurák mögött pedig vészjóslóan kéklett az ég.
Mi hazamentünk, a kiállítást lebontották, telt az idő, elvégeztem iskoláimat, felnőttem, közepesen nehéz, de legalább rosszul fizetett hivatalt kaptam, ami haj a halántékomról eltűnt, testem más tájékain bukkant fel, érdekes állású fogsoromat fogorvoshallgatók egymást váltó évfolyamai próbálták jobb ügyhöz méltó buzgalommal helyrehozni, hol lefogytam, hol visszaszedtem ledobott kilóimat, ortopédusokkal, reumatológusokkal, pszichiáterekkel és szemészekkel kerültem már-már meghittnek nevezhető kapcsolatba, voltam felhőtlenül boldog és egészen búskomor, ücsörögtem különböző árfekvésű kocsmákban és különböző hitfelekezetek templomaiban, hevertem, de nemcsak hevertem gödrös és kifogástalanul rugózott ágyakban, néha azt hittem, szétdűlnek a falak, olyan jó volt, hordtam sittet és aranyat, egyre többször mondtak nekem köszönetet, sőt külön köszönetet szóban és írásban, és én egyre szélesebb mosollyal vettem tudomásul, hogy ha pénz nincs is, legalább kóved van, ha éppen lebasztak, elintéztem annyival, hogy na lám, már kóved sincs, álltam öreg rokonaim ravatalánál, láttam felnőni unokaöcséimet és -húgaimat, ápoltam az öregeimet, ha éppen rászorultak, ahogy ők is ápoltak engem, szóval azt hittem, semmi egyéb nem történt velem, mint bárkivel, akit anya szült.
Aztán egyszer a ---------- utca felé vitt az utam. Ott van a börtön, előtte kis térség. Szép tavaszi nap volt, nem siettem sehová, rágyújtottam, nézelődtem. Megállt előttem egy öreg Škoda, kiszállt belőle két szörnyű vállas, hófehér arcú rendőr, utóbb egy elkínzott arcú, cingár cigány, bilincsben. Megindultak így hármasban, összeszokott szereplők, a szomorú sárga ház felé, legfeljebb azon gondolkozhattak kicsit, hogy miért nyeltem le a cigarettám ott a járdaszélen.
vaporwave
stormborns
titsay
germansingergirl
izzy806
origamiaround
kaledo-art
