Eleinte gyűlőlitek egymást aztán valami program, társaság, iskola, osszehoz titeket mégis. Először csak beszélgettek néha aztan egyre többet, délutánonként találkozgattok, át jártok egymáshoz. Közösen gondolkodtok és az ég világon semmiért se tudjátok meg érteni miért is gyűlöltétek eddig egymást és mért csak most lettetek jóba. A szüleitek meg kedvelik egymást, családtagként tekintenek rátok, közösen mentek a családi nyaralásra,programokra. Élvezitek az életet. Majd eljön az a pillanat amiről azt hittétek sosem fog az utolsó közös nyár. Valahol mélyen sejtitek hogy ez lesz az utolsó de mégsem akartok ezzel szembe nézni. Élvezitek minden percét, az éjszakába nyúlo közös dumálgatos iszogatásokat, az este közepén ki talált random utazásainkat,a koncerteket, a szalonna sütéseket,a házibulikat, és közös nyaralásokat. Majd hirtelen nyár vége lesz ő be költözik a koliba új város új barátok stb. Te pedig maradsz a meg szokott közegbe megszokott emberekkel. Az első hetekben hivjátok egymást beszéltek hétvégén eggyütt lógtok utánna meg tudod, hogy nyár vége óta hazudott neked és neki már akkor sem te voltál a legjobb barátja. Nem keresed többet. Ő se teszi gondolkodsz rajta hol romlott el a barátságotok nem volnál jó barát? Vagy csak az idő és a távolság? Erre a legjobb válasz az, az hogy nem volt igaz barátság csak egy két évig tartó kaland boldoggá tettétek egymás napjait és sirtatok eggyütt. Vajon az egész csak látszat volt? Ő már az elején tudta hogy nem örökkre nyúlik ez a barátság? Vagy direkt így tervezte? Csak engem is tönkre akart tenni mint mindenki mást maga körül? Vagy talán nem voltam meg bizható? Ezekre a kérdésekre sose fogunk választ kapni és talán nem is baj ennek így kelett történnie.
