Amikor beteg vagy, bármit megadnál a gyógyulásért, és megígéred magadnak, hogy annyi mindent megteszel, ha Isten ad még egy esélyt...
Amikor meggyógyultál, újrakezded, és legtöbbször nem tartod meg a szavad.
Amikor házas vagy, mindig azt mondod, hogy eleged van a családi felelősségekből és az élettársadból, és szeretsz szabad lenni..
Amikor egyedül vagy, tényleg azt kívánod, bárcsak találnál valakit, akivel megoszthatod az életed...
Amikor autód van, mindig kiakadsz, hogy drága a karbantartás, de szeretnél egy még újabbat..
Amikor nincs autód, eleged van a gyalogos létből, és irigykedsz arra, akinek van...
Amikor a szüleid élnek, eleged van abból, hogy állandóan zaklatnak...
Amikor a szüleid elmentek, bármit megadnál azért, hogy halld a hangjukat, akár csak egy percre is...
Ilyen az ember, örökké elégedetlen lény, aki mindig arra koncentrál, amije nincs...
Idejét vesztegeti, hogy a boldogságot keresi valahol a határtalan univerzumban, miközben valójában „a boldogság ma van, pont itt, körülötte.
Ismeretlen
