Lara mindig ez van ha iszol

mondjuk akkor is ha nem

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[zeroz2ro]

" .... és akkor az elnökasszony magától lemondott ...."

[technofeudalism]

the funny thing is that i don't think younger people - and i mean those under the age of 40 - really have a grasp on how many of today's issues can be tied back to a disastrous reagan policy:

war on drugs: reagan's aggressive escalation of the war on drugs was a catastrophic policy, primarily targeting minority communities and fueling mass incarceration. the crusade against drugs was more about controlling the Black, Latino and Native communities than addressing the actual problems of drug abuse, leading to a legacy of broken families and systemic racism within the criminal justice system.

deregulation and economic policies: reaganomics was an absolute disaster for the working class. reagan's policies of aggressive tax cuts for the rich, deregulation, and slashing social programs were nothing less than class warfare, deepening income inequality and entrenching corporate greed. these types of policies were a clear message that reagan's america was only for the wealthy elite and a loud "fuck you" to working americans.

environmental policies: despite his reputation being whitewashed thanks to the recovery of the ozone layer, reagan's environmental record was an unmitigated disaster. his administration gutted critical environmental protections and institutions like the EPA, turning a blind eye to pollution and corporate exploitation of natural resources. this blatant disregard for the planet was a clear sign of prioritizing short-term corporate profits over the future of the environment.

AIDS crisis: reagan's gross neglect of the aids crisis was nothing short of criminal and this doesn't even begin to touch on his wife's involvement. his administration's indifference to the plight of the lgbtq+ community during this devastating epidemic revealed a deep-seated bigotry and a complete failure of moral leadership.

mental health: reagan's dismantling of mental health institutions under the guise of 'reform' led directly to a surge in homelessness and a lack of support for those with mental health issues. his policies were cruel and inhumane and showed a personality-defining callous disregard for the most vulnerable in society.

labor and unions: reagan's attack on labor unions, exemplified by his handling of the patco strike, was a blatant assault on workers' rights. his actions emboldened corporations to suppress union activities, leading to a significant erosion of workers' power and rights in the workplace. he was colloquially known as "Ronnie the Union Buster Reagan"

foreign policy and military interventions: reagan's foreign policy, particularly in latin america, was imperialist and ruthless. his administration's support for dictatorships and right-wing death squads under the guise of fighting "communism" showed a complete disregard for human rights and self-determination of other nations.

public health: yes, reagan's agricultural policies actually facilitated the rise of high fructose corn syrup, once again prioritizing corporate profits over public health. this shift in the food industry has had lasting negative impacts on health, contributing to the obesity epidemic and other health issues.

privatization: reagan's push for privatization was a systematic dismantling of public services, transferring wealth and power to private corporations and further eroding the public's access to essential services.

education policies: his approach to education was more of an attack on public education than anything else, gutting funding and promoting policies that undermined equal access to quality education. this was, again, part of a broader agenda to maintain a status quo where the privileged remain in power.

this is just what i could come up with in a relatively short time and i did not even live under this man's presidency. the level at which ronald reagan has broken the united states truly can't be overstated.

[b-revu]

Salman Rushdie: Sátáni versek, 1. oldal

Úristen ezt nem hiszem el,   tíz éve akarom rávenni magam, hogy elolvassam ezt a könyvet, most végre találtam rá valami ürügyet,erre kinyitom, és hát ilyen döbbenetesen modoros pipiskedő nyakatekert mondvacsinált nyögvenyelős szart még nem olvastam, illetve hát nagyon rég, illetve nem is olyan nagyon rég, mert pont egy éve Esze Dóra Tiszta Pierre című örökbecsű művét basztam a sarokba, de Esze Dórát legalább nem kiáltották ki zseninek meg nem fordították le negyvenkilenc nyelvre meg nem mondtak ki rá fatvát, komolyan, most már megértem Khomeinit, hogy miért átkozta ki a szerzőt, pedig még csak az első oldalon tartok, de már ez az egy oldal is olyan rossz, mint a teljes Esze Dóra-életmű önmagában, komolyan, ha hű lennék önmagamhoz, ennek a könyvnek minden egyes kibaszott oldaláról írnék egy hasonló hangvételű posztot, mert hogy lehet olyat leírni hogy „Ragaszkodj , repülj,a  görbedő földre, ha leszállnál“ mi az hogy görbedő meg mi az hogy repülj a földre, és ez baszki a hatszáz oldalas könyv harmadik sora, mert egy fél oldallal lejjebb az van, hogy „Kímélj meg a pokoli kántálásodtól“ hát esküszöm ilyet még az Esze Dóra se írna le, na jó, de igen, mondjuk olyat meg pláne, hogy „Gibreel, a kappanhangú alkalmi szólista ficánkolt“ , soha nem gondoltam volna, hogy Esze Dórát védeni fogom, és amikor elgondolkodtam azon, hogy Salman Rushdie vajon azért lett olyan híres, mert az iráni kormányerők a fejét akarták, vagy azért, mert olyan jó író, és az előbbi mellett döntöttem, akkor villámként hasított az agyamba a felismerés, hogy de bazmeg sanyi a fordító, na az tehet mindenről, nézegetem, ki fordította a könyvet, nézem az előlapot, nézem a hátlapot, minden lehetséges helyre benézek, ahol a fordító neve esetleg szerepelhet, baszki sehol semmi, mi ez az idiotizmus, egyre gyanúsabb az egész, ki adta ki ezt a szart, forgatom jobbra forgatom balra, hát az áll a nulladik oldalon, a cím alatt, hogy KONZORCIUM, de ez csak nem lehet a kiadó neve, hát de bazmeg, ez a kiadó neve, illetve ami a legjobban közelít ahhoz, hogy kiadó, illetve kiadó, felelős szerkesztő és fordító együtt, mondjuk a felelős szó itt eléggé idézőjelben értendő, mindegy, viszont a nulla pont ötödik oldalon az áll, hogy Kiadja a Konzorcium és hogy Felelős kiadó a Konzorcium igazgatói, mi az hogy konzorcium, ez olyan mint a tudjukkik meg a cionbölcsei, mi a retkes rühös fasz ez , de komolyan, mikor adták ezt ki, a legsötétebb Ceausescu-diktatúrában, mármint hogy senki nem meri felvállalni a nevét és hatszáz oldalt lestencileztek, hát nem bazmeg, 2004-ben, tehát semmi különösebb okuk nem lett volna a titkolózásra, hacsak az nem, hogy érezték, hogy valami vállalhatatlan fércművet adnak ki a kezükből, és ehhez nem akarták a nevüket adni, mármint elég komikus, hogy többes számban beszélek ezekről az emberekről, akikről azt se tudom, hogy kik és hányan vannak, de az elég világos, hogy nem Salman Rushdie írt valami vállalhatatlan szart, hanem a magyarítói végeztek tűrhetetlen fércmunkát, csak azt nem értem, hogy kinek állt ez érdekében, mármint egészen biztos, hogy nem a fene nagy profit miatt csinálták, akkor fordították volna le a huszonhetedik jamie Oliver-képeskönyvet kétezernégyben, komolyan mondom, úgy érzem magam, mint amikor 2002-ben nagyon szomorú voltam, és elolvastam a Krisztus utolsó megkísértését, ott is azt vártam, hogy isteni titkoknak leszek a tudója, de az első oldalon azzal kellett szembesülnöm, hogy a fordító egészen nyilvánvalóan eddig csak mosógépek használati utasításait fordította, a felelős szerkesztő pedig ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy kerített egy grafikust, aki a borítóra egy, a Mel Gibson-féle Passiót  előrevetítő képet kopipésztelt oda, és még odamásolta, hogy „bombasztikus“ meg „lélegzetelállító“, alá meg ilyen random újságcímeket, hogy Le Figaro meg New York Times meg Badische Zeitung, de esküszöm, az még sokkal őszintébb volt, mert legalább a teljes stáb, inkluzíve fordító meg egyebek, merte a nevét adni az egészhez, itt csak sunnyogás van meg konzorcium, az bazmeg, és akkor képesek leírni olyat, hogy „Amint meghallotta, boldogan vette az irányt a gúnyos-keserű hang felé“, meg „Nahát , Salad baba, ifiúr „ mi az hogy irányt venni a hang felé, meg mi az hogy ifiúr, mi ez itt, feltámadt a Krúdy Gyula, mi van már komolyan mondom a faszomba már, azért kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert olvastam egy másikat, amit egy Hamed Abdel-Samad nevű iszlám jogtudós és filológus írt, és az a lényege, hogy az iszlám egy tök jó dolog lenne, ha nem venné magát olyan véresen komolyan, és ugye Mohamed életrajza tele van ellentmondásokkal, a Korán meg pláne, mert több tucatszor átírták, mohamed pedig néha megőrült, és ha szó szerint vesszük a Koránt, akkor mindent igazolni lehet vele, meg az ellenkezőjét is, de inkább mindent, na és ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy szarkazmussal meg kritikával olvassuk a Koránt, és ami nyilvánvaló faszság meg elévült, azt ne vegyük már szó szerint, hanem maximum röhögjük ki, és hát erre kiváló péda Salman Rushdie, aki a Sátáni versekben nem csak Mohamedet, hanem az iráni diktatúrát is haha a nyelve hegyére tűzte, na hát felbátorodtam, hogy akkor ez végre egy jó ürügy arra, hogy elolvassam ezt a könyvet, amit amúgy is tíz éve el akarok olvasni, erre mit találok benne, azt bazmeg hogy ifiúr meg konzorcium, komolyan mondom, holnap megveszem a Koránt, és elolvasom, az valószínűleg kevésbé fogja kiégetni az idegsejtjeimet mint az ifiúr, bár lehet, hogy azt is a konzorcium fordította, és akkor el vagyok veszve, vagy jó, persze én tehetek róla mert minek mentem oda, és miért magyarul olvastam, amikor magyarra mindent ötven év késéssel fordítanak és rosszul, szóval lehet hogy a Korán helyett majd megveszem a német fordítást, mert németül legalább jól tudok, de nincs nagyon stílusérzékem, ezért nem nagyon fog feltűnni, hogy egy vállalhatatlan modoros szar az egész , csak az hogy hmm sanyi ilyen fura kifejezések vannak benne, de legalább az nem, hogy „Az ördög fagyassza beléd a kornyikálást“  meg csippendéltáncosokkalmintázott pöttyös gumilabda.

[laragangler]

Nagyon mérges voltam 2015ben, ez azóta picit csillapodott, de szerintem azért mert már pár éve nem olvasok igazán könyveket, mert csak a kibaszott baj van velük, ahogy a fenti példa is mutatja.

[b-revu]

Saul fija

igen, tudom, én vagyok a hülye, mert ezt a posztot még akkor kellett volna megírnom, amikor megnéztem a filmet, azaz valamikor novemberben, de amúgy a filemt pedig nem novemberben kellett volna megnéznem, hanem még pár hónappal azelőtt, amikor még nem esnek rajta hanatt ilyen sznob terézvárosi nyanyák, hogy manyikám ez remekmű , és pláne nem most kéne írni róla, amikor már bezsebelt minden lehetséges díjat a Golden Globe-tól kezdve a nobel-békedíjig, ami mondjuk eléggé kellemetlen, mert a Nobel-békedíjat az elmúlt években kizárólag olyan szervezetek kapták meg, akik népirtást vittek véghez, pl. az Európai Unió vagy Jasszer Arafat, vagy olyanok, akiken népirtást vittek véghez, pl. a Médecins Sans Frontiéres, mert  ugye nem is volt szebb annál, mint amikor tavaly ősszel az egyik Nobel-békedíjas által irányított ország repülőgépei lebombáztak egy másik Nobel-békedíjas által menedzselt kórházat , na mindegy, szóval hajó időben nézem meg ezt a filmet, akkor nyilván feltűnik, hogy viccesen van fényképezve, meg a ilyen gondterhelten néző nagy káeurópai fejek merednek a semmibe, meg amúgy az egyik kedvenc könyvem a Sonderkommandóról szól, mondjuk ott nem film van a középpontban, hanem négy fénykép,amit a Sonderkommando egyik tagja készített, mmiközben a kapcarongyba belerejtette a fényképezőgépet és négy random helyen megnyomta, ennek függvényében a négy fényképből kettőn látszik az, hogy a nácik meztelen rothadó testeket basznak bele egy gödörbe, a többin az ég látszik meg a fák lombja, mert véletlenül melléexponált a sonderkommandós ember, és ez teljesen oké, mert az a könyv azt mondja, hogy  aképkészítés ezen körülmények között az ellenállás egy fomrája volt, és ez a Saul fiában is megjelenik, egészen addig a pontig, amíg a főszereplő az egyik bejövőtranszportban nem talál egy GYERMEKet, innen elszabadul a pokol, mert onnantól, ahelyett, hogy azzal lennének elfoglalva, hogy kiszabadulnak ők és a maradék nemtomhányezer rab az ausvicból,a helyett megszállottan kering föl-alá a fószer és rabbit keres meg nemtom tizenkét igaz embert, akik eltemetik a GYERMEKet, és igazából az végig nem derül ki, hogy miért kell azt a gyerkeet eltemetni, illetve hát az agyammal meg a film által adott jelekből dekódoltam én, hogy a GYERMEket el kell temetni, de ez az imperatívusz egyáltalán nem következik semmiből, ami a film része,  csak lóg a levegőben, ennek megfelelően a főhős a szokottnál jobban is bekattan , és ilyen random ásókat hajigál a vízbe, aztán néha megint gyermek, aztán a végén csak kitörnek a táborból, és elmenekülnek valahova, de akkor megjelenik egy ANGYALI KIS GYERMEK, és ennek megfelelően mindenkit lelőnek,és itt a film véget is ér, én pedig levontam azt a következtetést, hogy a család meg a gyermek az igazi holokauszt, mármint ez ebben a kontextusban elég furán hangzik, de amúgy a film tényleg azt sugallja, hogy ha nem törődtek volna annyit az amúgy is halott csecsemővel, akkor talán megmenekültek volna, meg akkor is kibújt belőlem az internalizált antiszemitizmus, amikor azt láttam, hogy szegény főszereplő fószer egyfolytában egy rabbi után kajtat, mert csak a rabbi temetheti el a gyereket, mintha nem lenne halál mindegy ezek között a körülmények között, de mindegy, mert a terézvárosi modoros öregurak és sápítozó nyanyák ilyenkor suttogva megjegyzik, hogy de hiszen az emberi méltóság kedvéért akarta MEGADNI A VÉGTISZTESSÉGET a gyermeknek, rabbi meg kaddis inkluzíve, na mindegy, közben rázkódik a kamera és ilyen nagy elálló fülkagylójú emberek káromkodnak lengyelül, aztán vége, és hát nem rossz film egyáltalán, de azért hogy a fél világ elaléljon tőle, ahhoz azért kicsit túlságosan nem jó, hanem inkább rossz mégis, szóval izé ne csináljon senki gyereket, főleg ha világháború van meg holokauszt, hanem szorgosan gyűjtögesse a bombákat, és robbantsa fel a szögesdrótot meg ilyenek.

[laragangler]

Utoljara 9 eve irtam erre a blogra, es fel kene eleveniteni ezt a jo szokasomat, mert azóta nem lett kevesebb borzalmasan rossz könyv, film meg előadás, hanem ellenben sokkal több.

[feminist-space]

Alt text included in image.

[onceuponatown]

The Great Molasses Flood was a disaster in Boston that occurred after a storage tank collapsed on January 15, 1919, sending more than two million gallons (eight million litres) of molasses flowing through the city’s North End. The deluge caused extensive damage and killed 21 people.

The tank was built in 1915 along Boston’s waterfront on Commercial Street, opposite Copp’s Hill. It was operated by the Purity Distilling Company, a subsidiary of United States Industrial Alcohol (USIA). At the time, industrial alcohol—then made from fermented molasses—was highly profitable; it was used to make munitions and other weaponry for World War I (1914–18). The tank’s immense size reflected the demand: it measured more than 50 feet (15 metres) high and 90 feet (27 metres) in diameter and could hold up to 2.5 million gallons (9.5 million litres) of molasses. Built quickly, the tank was problematic from the start, leaking and often emitting rumbling noises. Nevertheless, it continued to be used, and after the war’s conclusion USIA focused on producing grain alcohol, which was in high demand as prohibition neared passage.

At approximately 12:30 PM on January 15, 1919, the tank burst, releasing a deluge of “sweet, sticky death.” According to reports, the resulting wave of molasses was 15 to 40 feet (5 to 12 metres) high and some 160 feet (49 metres) wide. Traveling at approximately 35 miles (56 km) per hour, it destroyed several city blocks, leveling buildings and damaging automobiles. Although help arrived quickly, the hardening molasses made rescue efforts difficult. In the end, 21 people were killed, many of whom were suffocated by the syrup, and approximately 150 were injured. In addition, the Boston Post noted that a number of horses had “died like so many flies on sticky fly paper.” Clean-up efforts lasted for weeks, and Boston reportedly continued to smell like molasses for years afterward.

Numerous lawsuits were filed in the wake of the disaster. While victims alleged that the tank was not safe, USIA claimed that it had been sabotaged by “evilly disposed persons.” In 1925, however, it was ruled that the tank was unsound, and USIA was ordered to pay damages. In addition, the disaster resulted in stricter construction codes being adopted by states across the country.

For years, questions were raised over how such a seemingly benign substance could have caused so many deaths. In 2016, researchers released a study that placed the blame on cold temperatures. While warm weather would have caused the molasses to be less viscous, the winter temperatures made the syrup markedly thicker, severely impeding rescuers.

[laragangler]

I am just sipping a nice glass of Plantation rum and remembering the good old times.

[depsidase]

[laragangler]

Here we go again, today is my 10 years tumblr anniversary.

[blessyouhawkeye]

he's the funniest person i know

[misbehavedscientist]

Imposter syndrome - we all feel it

This excerpt taken from the book Expecting Adam by Martha N. Beck and edited for clarity

“At Harvard, of course, I had learned to pay attention to very different things. The importance of prestige is so overwhelming in that culture that people hardly look at each other, let alone their environment. The attention goes to appearances: appearing successful, appearing smart, appearing utterly and absolutely unlike a retarded child.

It was mid-November and the few remaining leaves rattled on the trees. I welcomed the winter chill, since ice air helped keep my mind off the nausea. I breathed it carefully one day as I waddled over to William James Hall (known to the intelligentsia as Billy Jim) to attend a class. I arrived a few minutes early and decided to use the extra time to visit a friend in the Psychology Department, one floor above the Sociology Department, where my class was held. My friend was in her lab, conducting an experiment that consisted of implanting wires into the brains of live rats, then making the rats swim around in a tub of reconstituted dry milk. She told me why she was doing this, but I have no memory of what she said. Maybe she was making soup. Whatever the reason, she had put the rats and the milk in a children’s wading pool, the kind you fill up with a hose so that toddlers can splash around on a hot summer day. The tub was decorated with pictures of Smurfs. Smurfs, for those of you who are not culturally aware, are little blue people whose antics you may have observed on Saturday morning cartoons during the 1980s. I personally feel that the Smurfs were cloying, saccharine little monsters, but [my daughter] Katie adored them.

After chatting with my rat-molesting friend for a moment, I excused myself and headed downstairs for the seminar. There were seven or eight other graduate students in attendance, along with a couple of extra professors who had come to hear the latest twist on established theories. I felt the way I always did when I walked into a classroom at Harvard, that I had just entered a den of lions—not starving lions, perhaps, but lions who were feeling a little peckish. The people in the room were fearsomely brilliant, and I was always terrified that I would say just one completely idiotic thing, make one breathtakingly asinine comment that would expose me as a boorish, politically incorrect half-wit.

“Ah, Martha,” said the course instructor, “we’ve been waiting for you.”

I blushed. I had stopped at the rest room to blow a few chunks, and had been hoping that the class would start a bit late. I did not want to be the focus of attention.

“I’m sorry,” I said. “I was upstairs in the Psych lab, watching rats swim around in a Smurf pool.”

“I see,” said the instructor, “Yes, I believe I’ve read about that.”

A professor, one of the visiting dignitaries, chimed in. “How is Smurf’s work going?” he inquired. “I understand he’s had some remarkable findings.”

“Yes,” said a graduate student. “I read his last article.”

There was a general murmur of agreement. It seems that everyone in the room was familiar with Dr. Smurf, and his groundbreaking work with swimming rats.

It took me a few discombobulated seconds to figure out that everyone at the seminar assumed a Smurf pool was named for some famous psychological theorist. I guess they thought it was like a Skinner box, the reinforcement chamber used by B. F. Skinner to develop the branch of psychological theory known as behaviorism. Comprehension blossomed in my brain like a lovely flower.

I think,” I said solemnly, “that Smurf is going to change the whole direction of linguistic epistemology.”

They all agreed, nodding, saying things like ‘Oh, yes,’ and “I wouldn’t doubt it.”

I beamed at them, struggling desperately not to laugh. It wasn’t so much that I wanted to mock these people. I was giddy with exhilaration, because after seven years at Harvard, I was just beginning to realize that I wasn’t the only one faking it. I had bluffed my way through many a cocktail party, pretending to know all about whichever scholar or theory was the current topic of conversation. I had always wondered how I survived among the staggeringly intelligent people lurking all around me. Now I was beginning to understand.

“He’s a good man, Smurf is,” said the instructor solemnly.

And thus I learned that at Harvard, while knowing a great deal is the norm and knowing everything is the goal, appearing to know everything is considered an acceptable substitute.”

This story is probably one of my favorites and just goes to show that no matter who much success you achieve in a field, you will always suffer from imposter syndrome. Also, if you don’t know something, it’s ok to ask! Sometimes you will look much sillier if you don’t!

[whistlermamaja]

Hont Andrásék víruseredmény-várója a Kisüzemben

(KÖSZÖNÖM még egyszer a támogatást, édesek vagytok! ezt most csak nektek csináltam. https://www.patreon.com/whistlermamaja)

[theconcealedweapon]

[gy-wecantgoout]

[nae-design]

Stunning froth masterpieces by latte artist Ku-san

[trilliannnn]

Burbs

[highlandrain]

Ahol madárkás kávé van, ott minden van.

[vonalkazottfeju-lapiposzata]

Unfortunately, due to personal reasons

Aaaa

aa

AAAA

AaAA

AAAAAAAAA

AAAAAAAAAAAA

[womaninterrupted]

This is too accurate.

[rh-of-the-andromeda-galaxy]

hey, it’s covid gothic!

[malus-syl-vestris-deactivated20]

You can't be too careful. Covid is very dangerous and cases are spiking, which is why we've cut quarantine time to a ridiculously short period and employers want you back to work ASAP even if you're still contagious