socially awkward all the time

☁️

[ma-holnap]

Szerelmes vagy belém?

Amikor megismertelek, azt mondtad sose voltál még szerelmes.

Reméltem belém majd leszel.

Reméltem, hogy nem vesztegetem veled az időm.

Te voltál az első, aki azt mondta "szeretlek".

Szeretsz. Tudom, mert minden nap elmondod.

Nem szeretem, ha becéznek. Nem hívsz kicsimnek, szívemnek, életemnek, mert tudod, hogy kirázna a hideg.

De néha a szerelmednek hívsz, és olyankor kicsit meghatódom.

Tényleg a szerelmed vagyok? Tényleg én vagyok az első szerelmed?

Tényleg szerelmes vagy belém?

[ma-holnap]

Remélem te is annyira szeretsz engem, hogy akkor is hiányzom, ha még melletted vagyok.

[ma-holnap]

Megint szerelmes vagyok.

Belengi a szobám az illatod, de nem azért mert itt vagy, hanem mert a te pólódban jöttem haza, és akárhányszor érzem, szomorú leszek.

Aztán olvasom a könyvet, ami tőled van és lehet hogy nem nagy ajándék, de állandóan hálát érzek, ha a kezemben van.

Túlságosan hiányzol, és tudom, hogy nem sokára látlak de az a pár nap egyszerűen kínszenvedés.

Legutóbb, amikor szerelmes voltam, akkor örültem néha az egyedüllétnek.

Legutóbb nem vetett szét a boldogság az apróságoktól.

A legutóbbinál szorongtam.

A legutóbbi nem hiányzott sosem ennyire.

Szerintem most először vagyok szerelmes.

[ma-holnap]

valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan izgalom van a titkokban.

te is tudod és én is.

én érzem és te is.

ő sejti, mi elfedjük.

nem tudhatja senki.

minden együtt töltött perc izgalom.

te nem lépsz

és én sem.

közben pedig: te rajtam merengsz, nekem minden dalról te jutsz eszembe, te hívsz, én várom.

távolságot tartunk, mert mást védünk,

olyat, aki nem érdemli meg.

[ma-holnap]

visszafolytott könnyek,

titkos gondolatok,

ki nem mondott szavak,

szoruló szív

az ami megmarad a napból.

mert nincs barát, aki keres,

nincs nyugalmat adó szó,

és nincs aki pont annyira szeret.

minden csak pillanatnyilag jó,

attól hidegen nedves a párna,

és megtennél bármit azért,

hogy csak fele ennyire fájna,

vagy ne égetne így az, ami szép.

[ma-holnap]

Eszembe jutsz egy dalról, amit talán sose hallottál,

Eszembe jutsz a piros autókról, mert egy olyanban éreztem azt melletted, amit még talán sosem,

Eszembe jutsz a kávéról, mert azt mondtad nem szereted,

Eszembe jutsz, ha szoknya van rajtam, mert abban láttál utoljára,

Eszembe jutsz, ha csörög a telefonom, mert azt remélem te hívsz,

Eszembe jutsz a karácsonyról,

a jagerről,

a Balatonról,

a bodzaillatról,

És eszembe jutsz az otthon szóról, mert mikor veled beszélek, pont úgy érzem magam, mintha hazaértem volna.

[ma-holnap]

nem tudok másra gondolni, csak rád

és a fájdalomra az arcodon.

[ma-holnap]

nem elég hogy én kicsinek, érdektelennek, butának, feleslegesnek érzem magam,

te még azt is feltételezed hogy nem teszek meg minden tőlem telhetőt.

[ma-holnap]

ma éjszaka veled álmodtam.

ez szerinted jelent valamit?

tetszel? nyilván.

hiányzol? nem tudom.

szeretlek? kicsi rá az esély.

de ma éjszaka mégis veled álmodtam.

[ma-holnap]

én megteszek mindent. nem csak érted, hanem másokért is, hogy lásd milyen jó akarok lenni hozzád,

neked,

miattad.

és mégsem múlik el az érzés, hogy nem vagyok elég jó.

[ma-holnap]

néha csak érzem az idő haladását, és eszembe jut, hogy nem tudom mi lesz velünk...

[ma-holnap]

a legrosszabb szerelem az, amit viszonoznál, de nem teheted, mert más szívét törnéd össze.

[ma-holnap]

hiányzol, mint ajkaknak a csók...

[ma-holnap]

nem tudom, hogy velem van-e a baj,

hogy rossz hatással vagyok-e rád,

de folyamatosan csak azon zakatol az agyam,

hogy mitől váltál ilyen hideggé,

miért nem símítod meg már az arcom,

amikor megcsókolsz,

miért nem mesélsz már nekem arról,

hogy mit gondol anyukád rólam,

miért nem hozol már nekem friss narancslevet,

miért nem érdekel mikor érek haza este,

miért nem hívsz fel, amikor hiányzom,

ha egyáltalán hiányzom,

miért nem érdekel milyen napom volt,

miért nem vagy féltékeny a hülye barátaidra,

miért nem akarsz sokáig ölelni,

miért nem?

és a rengeteg miértből egy kérdés okoz gombócot a torkomban,

az amelyikre még csak gondolni sem akarok,

...

hogy miért nem szeretsz már ugyanúgy?

[ma-holnap]

Hogy lehet az hogy te vagy nekem...

...a fogság és a szabadság egyszerre?

...az ami el fog múlni, és az ami örökké tart?

[ma-holnap]

Néha úgy érzem hiányzik nekem az, hogy szingli legyek,

az, hogy bármikor bárkivel flörtölhessek, 

de egy idő után mindig rájövök,

hogy valójában csak egyre jobban szeretlek,

és félek, hogy annyira függök tőled,

hogy ha egyszer szétválnának útjaink

én már soha-soha nem találhatnám meg a boldogságot.

[ma-holnap]

miért van az, hogy tudom, nekem van igazam,

mégis én akarok bocsánatot kérni tőled?