[thereignclub-trc]

[rosedamalfi]

[lelkigyakorlatok]

Walt Whitman: Ének magamról

52 A pettyes karvaly mellettem röpül el és vádol, felpanaszolja    fecsegésem és őgyelgésem. Én se lettem csöppet se szelídebb, én is lefordíthatatlan vagyok, A világ tetői fölött harsogom el barbár kiáltásaimat. A nap végső sugara hátramarad még kedvemért, A többi után és híven, mint a többit, ráveti hasonmásomat    az árnyékülte vadonra, Odahívogat a ködbe és homályba. Elmegyek, mint a levegő, fehér fürtjeimet rázom a szökevény napra, Örvényekbe árasztom húsomat és rostos sávokban hömpölyögtetem. Örökül hagyom magamat a sárnak, hogy kihajtsak a fűből, melyet szeretek, Ha újra szükséged lesz rám, keress csizmatalpad alatt. Aligha fogod tudni, ki vagyok én és mit jelentek, De én mindazonáltal egészségedre válok majd, És szűröm és erősítem véredet. Ha nem is találsz rám rögtön, ne veszítsd el bátorságod, Ha egyik helyen nem találsz, keress a másikon, Valahol megállok, és várok reád.

Fordította Gáspár Endre

[lehetnel-boldog-is]

"Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot

annyira, hogy már néha nem is fáj, -

undorodom csak."

- Radnóti Miklós

[act3s]

[thereignclub-trc]

[liftedandgiftedd]

[sinaisatemim-deactivated2024042]

[socially-alone]

🖤

[thcartierrug]

[luxurylearry]

[thcartierrug]

[bruwho]

[the-littlegirl-found]

[51don]

[david-talley-deactivated2015040]

[goldpixy-deactivated20230510]

[viitnijadiimane]