The joke is a very serious thing

I believe whatever doesn't kill you simply makes you... stranger

[grungepoet78]

Először azt hittem, hogy a világ nem akar érteni engem, aztán rájöttem, én nem akarom, hogy a világ értsen.

[im-leaving-soon-s2]

Bocsánatot kérek a testemtől az összes olyan érintésért amit nem szeretetből kapott.

[tevagymindenboldogsagom]

Nem várok már válaszokat.

Csak néha remélem,

hogy egyszer valaki majd érezni fogja,

mit jelentett, hogy itt voltam.

[takemetochurch13]

Sokáig mentegettem mások viselkedését, gondolva: „Talán nekik is nehéz.” Aztán eszembe jutott — nekem is nehéz volt, mégsem veszítettem el az emberségemet

[ikeaskuka]

Senki sem figyelmeztet, hogy a gyógyulás haldoklással kezdődik, mert az aki voltál meg kell hogy haljon. A hazugságok amiket elhittél, a szerepek amiket játszottál az a verziód akit a túlélés éltetett.

A gyógyulás sosem könnyű.

[a-kaosz-istene]

Nincs élesebb tükör egy árulásnál. Emlékeztet ki is vagy valójában, ha netán elfelejtenéd.

Alexander Levin

[a-kaosz-istene]

Bármit tesznek, bármilyen alakot is öltenek, nem tudják lemásolni azt, ami egy olyan sebből született, amelyből ők soha nem véreztek.

Mert egy ilyen seb mögött rejlő erő hatalmasabb az azt ejtő fegyverénél, ha nem csupán vállalod az igazságot, hanem táplálkozol belőle és kimondod:

„Lehet, hogy csúnya a heg, de vitathatatlanul és visszavonhatatlanul az enyém.”

Alexander Levin

[szivtelenkisgeci02]

Az ember nem felejt.

Csak megszokja,

hogy a szíve egyik szobája zárva van.

És néha benyit oda,és megnézi,

hogy a fájdalom még mindig ott ül-e.

Általában ott ül.

Csak már nem kiabál.

/Wass Albert/

[poetryforall]

[folyekonytorztukor]

Dékány Dávid : Darwin Motel #6

[zsntt]

“A magányban mindent megismer az ember, s nem fél többé semmitől.”

— Márai Sándor, A gyertyák csonkig égnek

[megborultelme]

Szerettem volna ha te vagy az az ember aki hallja amit mondok akkor is ha mások azt hiszik csöndben vagyok.

[egysor]

23:01

Barátaim megölelének… Szivökhöz nyomták szívemet; Bennem mi boldog volt a lélek! Később tudám meg: mért öleltenek? Azt tapogatták, míg öleltek: Hol van legfájóbb része e kebelnek? Hogy gyilkukat majd odadöfjék… És odadöfték! - Petőfi Sándor

[lm23]

Csak feküdtem a padlón és arra gondoltam feladnám, de nem tehetem, mert segítenem kell másoknak is felállni!.

Te is állj fel, és segíts fel másokat is.

[horizon-beam]

-Éppen ezért olyan, mintha mindig is ezt éreztem volna, mindig is így éltem volna

-Arra gondolok, hogy meg kellene halni, de jó is volna, és akkor nem kellene ugyan azt csinálni, mint mindig

-Semmi sem érint meg

-Azt szeretném, ha hirtelen megszűnne minden, véget érne a földi pályafutásom és nem kellene befejezni a napomat

-Nincs kedvem ahhoz, hogy eljátszam, mennyire boldog vagyok, és elégedett

-Nincs kedvem kimozdulni. Jobb szeretek csak feküdni, és nem csinálni semmit. Csak nézni ki a fejemből, és azt várni, mikor halok már meg.

-Néha arra gondolok, hogy beteg vagyok. Nem normális, ha az embernek van egy középszerű élete, és ennyire boldogtalan

-Had adjam át a helyem egy olyan léleknek,aki szívesebben élne helyettem

By Henrietta, a rokon lélek

[fagyott-szent]

Csak az marad változatlan, aki képes a változásra.

Felix Frozen

[a-kaosz-istene]

Néha még gondolok az emberekre akiket magam mögött hagytam. Igen, talán elszomorít és csak remélem hogy egy nap utolérnek, mert én soha nem megyek vissza.

Alexander Levin