Tudom,hogy nem sok itt a velem egykorú (29) de úgy érzem ezt ki kell írnom magamból valahova. Akár jól is jöhet majd valahol valamikor valakinek.
Az anyaságra nem tudsz egyszerűen felkészülni sem rákeszulni.
Sok-sok cikket olvastam akkor amikor még csak várandós voltam tudjátok mikor volt egy pOcAkLaKóm (gyűlölöm ezt a szót),hogy mire számítsak mi is vár rám ...de gyerekek,hát az lófasz és estifény amiket írnak. Megnyugtatok mindenkit sokkal nehezebb az anyaság mint ahogy leirják egy igazi érzelmi hullámvasút amin akkor is ülsz ha már taknyosra hánytad&fostad magad.
Hallgattam sokszor,hogy most aludjak mert ha a kicsi megszületik nem fogsz tudni. -Igazuk volt.
Teljes mértékben, örülök ha 3 órát aludhatok egyhuzamban mert az már kánaán.
Ha van aki megfogja amíg én eszem már fel ér egy orgazmussal.
Ha van 10 percem fürdeni és még belefér a hajmosás is akkor már azt mondom ezigenanyukám.
Ha megtehetem azt,hogy ülök és nézek ki a fejemből egy pohár kávéval ami langyos 5 percig már egy kibaszott császár asszonynak érzem magam, egy kiváltságos nőszemélynek.
Tudnám sorolni azthiszem még délutánig is,hogy mi az amire lehet számítani de úgyis a saját bőrünkön érezzük úgy mocskosan igazán.
Egyet viszont elmondhatok, amivel mindannyian azonosulunk Mi anyukák. Sosem felejtjük míg élünk a szülés napját, illetve nem utolsó sorban fájdalmait.
Azaz egy biztos még továbbá az az,hogy ennél csodálatosabb nem történhet egy nővel az életben.
amandla
pixelskylines
prguitarman
