Az igen tisztelt apátok faszát, kedves budapestiek
Jajj, a kerékpársáv a Körúton. Meg milyen drága már az albérlet, ezt nem lehet kibírni! Hát remélem hamarosan egymillió lesz egy nyolcadik kerületi penészes húsz négyzetméteres garzon havonta, és mindannyian segglyukrákot fogtok kapni a kipufogógáztól, de csak mert megérdemlitek.
Miért élhetetlen foskupac vajon Budapest? Mert nincs elég biciklisáv? Mert nem alapvető emberi jog húszezer forintért háromszobás lakást bérelni az első kerületben? Nem, kedves nyomorultak, nem azért. Hanem azért mert ma Magyarországon normálisan fizető állást egy bizonyos szint fölött csak és kizárólag Budapesten lehet találni. Ha csak az én szakmámat nézzük, hol tudok Budapesten kívül állást találni hálózati mérnökként? Debrecenben, esetleg Pécsett, ahol a szegény HR-es kislány rögtön azzal kezdi, hogy sajnos mi nem tudunk közel annyi fizetést sem ajánlani, mint Budapesten. Hát köszi.
És ha valaki szeretne ezen változtatni, akkor a tisztelt belvárosi vegán biciklista szociális igazságbajnokok visítanak a leghangosabban. Emlékszik valaki mekkora patáliát csaptak ezek a szellemi és erkölcsi nyomorékok, amikor valaki fölvetette, hogy legalább néhány minisztériumot vidéki városokba kellene költöztetni? Mert nekik az emberi jogaikhoz tartozik, hogy a hét bármely napján részegen üvöltözhessnek a Rádai utcán hajnal kettőkor. Nehogy már paraszt debreceniek vagy miskolciak szomszédságába kelljen költözniük, hol fognak akkor pho de la szalmonellát tömni a haszontalan pofájukba?
Nem a Covidot kellene rátok szabadítani, hanem a teljes észak-koreai atomarzenált.





















