Ma megint kevésbé utállak mint kéne..
will byers stan first human second
No title available

JBB: An Artblog!
🪼

Discoholic 🪩

PR's Tumblrdome
I'd rather be in outer space 🛸
Stranger Things

Kiana Khansmith

祝日 / Permanent Vacation
DEAR READER
Alisa U Zemlji Chuda
cherry valley forever
taylor price
styofa doing anything
Mike Driver
Keni
Three Goblin Art
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
Not today Justin
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from Singapore
seen from Spain

seen from United States
seen from Portugal

seen from T1
seen from Indonesia
seen from Colombia

seen from United States
seen from Malaysia
seen from Georgia

seen from Colombia

seen from Germany

seen from Malaysia
@pitypangosgitar
Ma megint kevésbé utállak mint kéne..
Egy pár hónappal ezelőtt három órán át sétáltam a városban hogy kiszellőztessem a fejem annyira tele voltak veled a gondolataim. Nem bírok aludni. Úgy érzem most is rám férne egy pár óra séta a hajnali csípős, friss levegőn. Olyan hatással vagy rám amit rég nem éreztem. Minden találkozással, egyre jobban. Aggaszt.
Budapesten ha 5 percnél több időt kell állnod a megállóban az már sok. Ha egy járat csak 20 percenként jár az a világ összes ideje. Vs vidéken ahol jó esetben óránként van járat, rosszabb esetben megy napi 2, és ha az emberek lekésik nem stresszelnek hogy várniuk kell. A fővárosban alternatív útvonalat keresnek hogy ne kelljen 20 percet várjanak. Vidéken leülnek és eltöltenek egy órát szépen nyugodtan a megállóban vagy valahol a közelben. Nekünk sem ártana egy kicsit visszalassulni.
Vajon bele lehet szeretni egy élet során valakibe háromszor, három teljesen különböző életszakaszban?
Tudod mi lenne az igazán vicces? Ha egynap én is az első szerelmem mellett kötnék ki. Nem tartom lehetetlennek. Lehetne ő a backupom. Végülis neked bejött és mint tudjuk az élet a legjobb forgatókönyv író. A mai napig jóban vagyunk bár évek óta nem találkoztunk, időközben mindketten felnőttünk.
Persze. Elengedtem. Már csak két hetente sirat meg.
Maladaptív álmodozás
A világ egyik legnehezebb dolga elengedni valakit aki egyik napról a másikra úgy dönt hogy nem akar többé az életed része lenni, minden előjel nélkül. Amikor valaki akivel napi kapcsolatban vagy egyszercsak nincs többé. Eltelt 5 hónap mióta utoljára beszéltünk. Haragszom e még hogy így kizártál? Nem mondanám. Inkább csak szomorú vagyok. A legjobban az a tudat fáj, hogy tudom, ha nem döntesz úgy hogy megkeresel, örökké hiányozni fog a jelenléted. Mindig lesz valami ami eszembe juttat. Egy szó amit csak te tudsz ÚGY mondani, egy hasonló fizimiska a látómezőm szélén, egy hely, egy illat. Eltelt 5 hónap mióta utoljára beszéltünk, de nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rád. Az óceán kék szemek amik a lelkembe láttak ha akartam, ha nem. A felfoghatatlanul random videóhívások. A legjobb barátom voltál. Még mindig az vagy. Attól hogy te úgy döntöttél kilépsz az életemből, én nem szűntem meg a barátodnak lenni. Ha felhívnál az éjszaka közepén ugyan úgy felvenném, mindegy miről van szó. A legjobb barátom vagy, ezért sokkal jobban fáj mintha a szerelmem lettél volna.
A lány egy harkályt figyel a fa ágai közt. Alatta motor zúg és villamos csilingel, emberek százainak sietős léptei dobognak, de a madárka csak kopogtat, repdes kicsit, majd megint kopogtat. A lány a teáját kortyolgatja egy kerti széken a fa alatt. Nem siet sehova, pedig mennie kéne. Indulni a város sűrű forgatagába. Csak figyeli a madarat. Kopogtat, hallgat, majd megint kopogtat. Odébb repül egy másik vastag ágra. Újra kopogtatni kezd. A város zaja hangos, a szél susog a levelek közt, de ő kitartóan kopogtat, hallgat, majd megint kopogtat. Nem könnyű az élete. A békés, csendes erőben lenne a helye, de neki ez az otthona. Hiába nehéz boldogulnia, alkalmazkodik, mert ez az otthona.
Ez nem a madárról szól.
Szabad voltam, azt éreztem bármi az enyém lehet, bármire képes vagyok. Szárnyakad adtál és én repültem, egyenesen bele a napba, s Ikaroszként hulltam a fekete mélységbe. A mélységbe melynek fogja vagyok itt a sötétben s leszek is, hisz nélküled nincs fényem, kialudt a lángom. Másra már hiába vágyom. Nélküled nem játszom, ha veled többé nem lehet, az ember bármit tehet, jobb már soha nem lehet.
JB visszatért a nagyszínpadra, Magyarország leváltotta a Fideszt, úgy érzem a világ gyógyulni kezdett
Piros fehér zöld a szívem
Piros fehér zöld ma minden,
Lássátok hogy magyar vagyok,
Nincsen többé hatalmatok!
Vármegyék és Ispánok,
Én szólok ma hozzátok:
Mielőtt a lelkemet is lopnátok,
Ma jobb ha útlevelet fognátok,
Az első gépre szállnátok,
S végleg odébbállnátok!
Leszámoltunk veletek,
Nincsen többé nevetek.
Piros fehér zöld a szívem,
Piros fehér zöld ma minden.
Büszkén mondom: Magyar vagyok!
Kivívtuk mit reánk hagyott,
Lemossuk a gyalázatot!
Bennünk a múlt s a jelen,
Itt, ezen a szent helyen,
Kimondtuk hogy vége legyen.
/Budapest, 2026. 04. 13. 8:01/
Még mindig kibaszott naiv vagyok
Te démon voltál. Ő démonokat eszik.