Eltelt 3 év.
Az ember azt hinné, 23 évesen bölcsebb lesz, mint 20 évesen - sajnos csak a tapasztalat több, a lelki fájdalom ugyanolyan, ha nem nagyobb.
Tudod, túl vagyok az első csókon, szexen, kapcsolaton és szakításon. Mindez munkahelyi barátságból alakult.
S itt vagyok, miatta kezdem újra a Tumblr blogolást, mert ha nem teszem, biztosan egy marék Frontinnal lenne kevesebb.
2 évvel fiatalabb nálam, és megmutatta - ha a maga módján is -, milyen érzés szeretve lenni. Négyszer próbáltam visszakönyörögni magamat, legutóbb válaszul küldött egy képet egy vörös lányról, akinek tudom, mi a neve.
Élvezed, igaz?
Tudod nagyon jól, hogy mennyit ártasz nekem ezzel. Van neked lelked? Szerettél te valaha? Ha szerettél volna, megbeszélted volna velem.
Elbasztam a saját részemet? Igen.
De én nem tudlak ezek után bántani téged.
Tudnálak, de nem foglak.
Hogy a büdös kurva életbe tudsz ezek után tükörbe nézni?
Ki a gecinek képzeled magadat?
Van fogalmad róla, hogy hány álmatlan éjszakán, és milyen pánikrohamokon vagyok túl azért, mert én meg akartam javítani ezt a “nagy” 2 hetes kapcsolatot?
Van neked szíved?
Vannak egyáltalán flashbackjeid úgy, mint nekem? Az első randikról? Ahogy odabújtam? Tudod, mennyire hiányzik az érintésed?
De ugyanakkor, tudod mennyire megbántam, hogy neked adtam az ártatlanságomat?
Együtt basztuk el az 1 éves barátságunkat, Te is ugyanakkora szar vagy ebben a történetben, mint én.
