[peonyandbee]

Gardenista

[grace--upon--grace]

Remo Jacobs

[seabois]

[mudsilkcherries]

[softpyramid]

Larry Sultan Portrait of My Father with Newspaper, 1988 Chromogenic print 28 5/8 x 34 5/8 inches

[roseydoux]

[urbnite]

[seanklingelhoefer]

Veronica blends in

Flower District, Manhattan, NY 2018.

Nikon 35ti | Kodak Ultramax 400

[tresbongout]

[avocadddi-deactivated20200703]

The art of falling apart.

[rongyolodo]

Ha, majd nem vetik a szememre, hogy 'ott hagytál a bajba' ha, majd nem kell a fél fizumat utalni magyarba és letörlesztettem és nem mínuszról indulok a jövőnek ha, majd nem a lottóötös lesz a varázsszőnyeg ha, majd nem kell három gyereket ellenem egy csokkért ha össze- és nem széttennem kell a milliókért ha, majd nem az éhséget elnyomó részegségtől jajgat ha, majd a tíz deka helyett a huszonöt maradhat és nem lesz rákkeltő adalék az étel íze ha, majd nem lesz kérdés, hogy az osztály intenzív-e és nem kell majd a kórházban papír híján a csapba ha nem küld el a doki vérvétel helyett a francba ha nem a hálapénz lesz majd a császármetszéspontban ha, majd nem húznak el a barátok, haverok is sorban mindent egy lapra vagy egy csomagtartóra feltéve ha az országúti kátyú se vár majd az öröklétre fűcsomóval padka mellett fejfakeresztekkel ha, majd az uniós pénz nem mellettünk kétszázzal repeszt el ha, majd nem támasztják a lapátot ájfónnal a kezükben ha, majd nem be, hanem kitanítják őket ezügyben ha, majd nem veszik fel az összes bukott művészt tanárnak ha, majd nem kettő lesz valójában a négyponthetes átlag ha, majd nem veszik meg ingyentejért, tojásért a tömeget ha, majd kihalnak a diktatúrára szavazó falusiak, öregek ha, majd nem rendeznek félelmükben lincselést egy csadortól és az út szélén sem egy vén ráncos közellenség stoppol ha, majd én se gyűlölködök csakúgy ismeretlenül és a gyerekkori emlékeim helyére is új kerül ha, majd leváltja a honvágy a honfóbiát és a kislányom összepakolja a holmiját és könyörög, mert hiányzik a nagyanyja, a nagyapja, hogy menjünk és csak bőg és bőg és talán abba se hagyja hogyha nem ígérem meg neki, hogy jólvan, megyünk szívem persze most már talán kispóroltuk a hazaszeretetre

akkor.

[kalomistabence]

homlokod tere

Minden percben gyakorolnom kell, hogyan oldhatom el magam tőle. Már eltelt egy hét, és ha hosszabb időre sikerül félreterelni a figyelmemet, valamennyivel könnyebb. Esténként töltjük együtt a legtöbb időt gondolatban. Ha túlságosan belemelegedünk a vitába (ő magabiztosabban érvel), nyomtatott betűkkel a tenyerembe írom, hogy nem haragudhatok rá, amiért nem akar velem lenni. Lehet, hogy ez csak egy teszt volt, és valahogy be kellett volna bizonyítanom, mennyire fontos számomra. De notórius menekülő vagyok, és aggasztóan gyakran úgy érzem, rajtam kívül mindenkinek jobb lesz, ha eltűnök. Igazából már mindegy, feleslegesen gyúrom magam azzal, hogy “mi lett volna ha.” Pár nap és utazom vissza Kolozsvárra, kezdődik az új félév, és szerencsére nem lesz ennyi szabadidőm az önnyúzásra.  Ma esett le, hogy nem mondtam el neki, mennyire szeretem. Túl természetesnek tűnt, mintha mindig is rajta keresztül lélegeztem volna, de lehet, hogy ő ezt nem is sejtette. Ezt mindenképp másképp csinálnám. Legjobban még mindig az a légies mozdulat sajog, amivel lesöpört magáról. Lehet, hogy velem van a baj, de én nem akarok olyan ember lenni, aki ilyen profin, szemrebbenés nélkül pöcköli le magáról a másikat. Pár hét múlva csak arra fog emlékezni, hogy “ja, az a frusztrált srác, akivel nagyon nem ment”, én meg gondosan összehajtogattam a szavait és teletömtem velük a zsebeimet, most meg alig tudok megmozdulni. Valahol mégiscsak irigylem a sivatagokat.

[rongyolodo]

elfelejtettem, milyen érzés annyira zokogni, hogy lassan a térdemen folynak le a könnyeim. mindenesetre azt hittem, hogy ez valamilyen fajta megkönnyebbülés, de csak egyre nehezebb minden 

[zsntt]

Kosztolányi Dezső: Már megtanultam

Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak, bókolni is, őrjöngve dúltan, hajrázni, ha fejemre hágnak. Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden, a jó, a rossz, amit a sors hoz. Ennen-sebem is úgy tekintem, akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem. Nekem jutalmat hát ki adhat? Nem zöld kölyök vagyok. Megértem: Halál, fogadj el a fiadnak

[petzfrans-blog]

[thunderstruck9]

Gerhard Richter (German, b. 1932), 3.12.1999 (Firenze) [3.12.1999 (Florence)], 1999.  Oil on colour photograph, 12 x 12 cm.

[haileybaby-96]

Don’t make things complicated, simple is the best❤️

(Not my art, don’t know where it originally came from)