EAT PRAY BALI

🆕✈️👙☀️🏄🏼...❔ #backpacking #travel #memyselfandi #bali #indonesia

[sodoke]

Day24-25 A csütörtök reggel egy igazi krimivel kezdődött vagyis folytatódott. Az egyik lány Szandra telefonját kedd éjjel elrabolták, robogóval az övé mellé mentek és menet közben késsel kérték el tőle. Az itt összeverbuválódott társaságunk fiú tagjai élükön Bencével kissebb kutatás után tegnap megtalálták azt az embert akitől esetleg vissza lehet vásárolni az ellopott telot. Reggel Zoli és Szandra Cagguba mentek találkozni vele. E közben én reggelizni mentem egy Garden Gangstas nevű helyre amit már korábban kinéztem. Csoda szuper, vegán , organikus, cukor mentes ételek, és nagyon jó hangulatú hely, fullon emberekkel. (Steiner Kristóf imádnád, de tényleg és nem csak a vegán fogások miatt) A nap nagy része így vagy úgy a telefon visszaszerzésről szólt, ami végül sajnos nem lett sikeres akció. Szandra délután elrepült Szingapurba. Zoli haverom pedig elkísért megvenni azt a ruhát amit már kinéztem magamnak és megfogadtam, ha marad pénzem, az út végén megveszem. Zoli barátságáról ma igen komoly tanubizonyságot tett , mikor az üzletben végig aszisztálta ahogy felpróbálom a ruhát feketében, majd fehérben, szürkében, majd egy számmal kissebb feketében, egy számmal nagyobb szürkében, upsz egy másik anyagú feketében és végül csak hogy biztosra menjek kékben is. Az üzletben kb 40 percet töltöttünk, végül pedig a szürke ruha lett a befutó. Vacsoránkat egy helyi büfében fogyasztottuk el , fejenként 200 ft ért. Az utolsó teljes napomat ahogy terveztem, Seminyak egyik strandján töltöttem, barnaságom még pofátlanabbításával. Egyébként épp ott, ahol az első teljes itteni napom nagy részét is töltöttem. Reggel még beszereztem az utolsó vásárfiákat , aztán irány a part. És el is köszöntem a kis parti bár személyzetétől akiknél ittlétem alatt a legtöbbet ettem , és akik már jól tudják hogy nem szeretem a paprikát :) …a kókuszt viszont nagyon

[sodoke]

Day21-22
Blog szempontból lehet, hogy az elkövetkező napok nem lesznek túl izgalmasak, mert ezeket szeretném a hagyományos parton fekvős, napozós, semmittevős nyaralás jegyében tölteni. Haza érkezésem után beindul a munka nagyüzem, így jó lenne ezt kicsit előre is kipihenni. Ezen gondolat jegyében a hétfői napomat teljes egészében a parton töltöttem. Kután van egy strand ahol korábban már voltam és ahonnan az eddigi legszebb naplementét néztem meg, ott töltöttem a napot, de most sajnos a felhők eltakarták a naplementét.
Mosoda szpré ügyben is vannak fejlemények, a mosodás bácsi úgy tünik nem csak a nevemet felejti el, de szprét is elfelejtett hozni , abból a jó illatúból amit ők használnak és amit a lelkére kötöttem, hogy hozzon mikor megyek a ruhákért. Megmutatta viszont a boltot ahol ők is beszerzik. Ott viszont csak literes utántöltős zacskóban árulják. És mivel az illatok közül sem tudtam választani, ezért vettem rögtön kettőt. (Darabját 100ft ért) Most pedig drukkolok hogy ne folyjon ki a bőröndben a 2 liter illatosító koncentrátum és hogy a reptéren se szedjék ki az illatos csempész árúmat.
A keddi napot szintén az óceán parton töltöttük, az itt összeverődött magyar csapat egy részével. A szörf deszka ne tévesszen meg senkit , csak pózerkedésre használtam. A többiek kipróbálták és bár bennem is megvolt a szándék, győzött a napernyő alatti nyugágy kényelme. A mai naplemente meglehetősen csodás volt. Amiket a képek megint csak nem adnak vissza rendesen. Ahogy a szinek percről percre változtak , azon gondolkodtam ha legközelebb megkérdezik majd tőlem mi a kedvenc színem azt fogom mondani : a Bali naplemente színe.

[sodoke]

Day 19-20
Az elmúlt 2 nap legfontosabb híre, hogy hivatalosan is kókusz függőnek kell nyilvánítsam magam. Elég addiktív típus vagyok és mostmár napi 2 db friss kókusz lett az adagom, ami persze sokkal egészségesebb mint korábbi gumicukor kattanásom. Szombat délelőt Rebiéknél pihentünk a kertjükben, majd elmentünk gyümölcsöt venni a piacra (és kókuszt) . Olyan gyümölcsök vannak itt amik ízéhez még hasonlót sem kóstoltam korábban sehol. Az egyik pont úgy néz ki mint a fokhagyma és nagyon fura hogy ehhez egy nagyon édes gyümölcs íze párosul. Délután egy korábbi napon felfedezett bevásárló utcában voltunk. Ahol annyi és olyan jó boltok vannak, hogy ahogy lenni szokott ilyenkor, végül semmit sem vettem . (Egy apró táskán kívül :) )
Vasárnap reggel “ügyeket intéztem”. Bevásárlás , mosoda. Itt ugyanis minden üzlet minden nap nyitva van és tulajdonképpen semmi különbség nem érezhető a hétköznapok és a hétvégék között. A mosodás bácsi nagyon kedves, már a nevemen szólít…igaz ez az ő világában minden heten: Maria. Mikor mondom neki, hogy Dora nagy nevetés közepette kér bocsánatot. A mosodákban itt -de egyébként pl Tel Avivban is- fujnak a végén egy nagyon jó illatú szprét amitől a ruha még napok múlva is jó illatú. Tel Avivban is furcsán néztek rám a mosodában mikor mondtam, hogy szeretnék ebből a szpréből venni tőlük, de amikor ezt itt próbáltam elmagyarázni a kb angolul 20 szót beszélő pasinak az nem volt egyszerű. De azt hiszem sikerült, este mikor megyek a ruhákért hozza a szprét is. (Majd felezzük otthon Öcsi)
A hostelben ahol Zoli haverom és én is béreljük a szobánkat a tulajdonosnak nagyon cuki gyerekei vannak. Akik random megjelennek a szobámban és minden egyes bőröndben lévő dologról megkérdezik hogy mi az és ki is próbálják. Ja es pontosan úgy lehet őket megcsikizni mint ahogy Bence Sámuelt szoktuk otthon.

[sodoke]

[sodoke]

Day 18 A mai napunk -az alkalmilag összeverbuválódott magyar csoportal -nagy része utazással telt. Délelőtt még volt egy kis időnk Gili szigetén pihenni majd elindultunk vissza Balira. Az megvan amikor 6 magyar 2 napi közös fogyasztási számláját igyekszik kibogozni és elosztani…na ezzel elment egy kis időnk. A mostani fast boatunk sokkal kissebb volt mint amivel odafele mentünk. Az út úgy 2,5 óra volt. A 95% os páratartalomban, fél óra tűző napon hátizsákkal biciklizés után, bele olvadni a hajón, abba a műbőr ülésbe amibe előttem már annyian olvadtak bele hogy feketére színeződött , nos az fantasztikus érzés. De mivel a kezdeti Bali inszomniám után újra visszatért a régi énem , így a hajón is tudtam aludni. A kikötőből egy 3 órás busz út várt még ránk Seminyakig. A mai napon a zuhanyzás fogalma nyert új értelmet, mert ezután a több mint 5 órás út után, fél órát állni a langyos zuhany alatt az egyszerűen megfizethetetlen érzés. Este részt vettem 3 hét után az első Bali bulimon. Canggu ba mentünk egy szörfös buliba , ahol a meglévő magyar táborhoz egy újabb magyar lány csatlakozott. Mindenki nyugodjon le a p*csába…én mentem haza leghamarabb ! Fél órán át nem tudtam Ubert hivni az óceánparti szórakozóhelyre és taxi se volt közel s távol. Megláttam egy autót és megkérdeztem merre megy. Egy ausztrál nő ült benne így lestoppoltam. Nem oda ment ahova én, de nagyon jó fej volt és haza hozott egészen a hostelemig. Közben elmesélte az életét, hogy két gyerekével és a férjével 3 éve költöztek Balira. Azóta elvált és ma este épp egy tinder randija volt. A vacsora után megbeszélték a pasival hogy tovább mennek még egy helyre , majd míg elment a mosdóba a pasi szó nélkül ott hagyta az étteremben, és mire ránézett a telefonjára már törölte őt a férfi whatsapp-ról is. Szegénynek tehát nem alakult túl jól az estéje, de én nagyon nagyon hálás vagyok neki a fuvarért!

[sodoke]

Day16-17 Az elmúlt 2 napról csak olyan giccsesen tudok majd irni mint amilyen giccsesen gyönyörű Gili T sziget. Összefújja a ....magyarokat a szél! Szól a mondás, hát itt Balin most konkrétan 8-an jöttünk össze , szinte teljesen véletlenül. Szerda reggel 6-kor, így együtt indultunk el Gili szigetre. Úgyhogy újra bepakoltam a hátizsákom (vagyis a Barbiét) ami újra egy mission impossible , mert 2 napra képtelenség beférni egy kis hátizsákba , legalábbis nekem. Bali kikötőjéből fast boattal mentünk. Az út 2 óra. Majd megérkeztünk a 6,4 km hosszú Gili T szigetre, ami ugye csak egy kicsivel nagyobb mint a Margitsziget. Itt nincs autó, se motor...se aszfalt út. Csak biciklikkel és lovaskocsival lehet közlekedni. A szigeten (ugye senkit nem lep meg) egy magyar nő , Rami szállásán szállunk meg, ami szintén csuda jó volt. A fehér homokos part, olyan amilyen tényleg csak a legelfajzottabb hollywoodi romkomokban van. A víz sekély és forró, ami tényleg nem túlzás olyan meleg mint egy jacuzzi, melegebb mint a 30 fokos levegő. Ezt csak egyetlen dolog tudja még giccsesebbé tenni ez pedig a naplemente. Amiben szegény Zoli haveromnak egészen pontosan 284db fotót kellett készítenie rólam. A naplemente után pedig annyira csillagos az égbolt , amit évek óta nem láttam budapesten. Este egyébként megünnepeltük Zoli 27. szülinapját, éjjel pedig a többiek még bulizni mentek , én maradtam a szállásunkon vagyis az óceán parton csillag nézőben. (Csango Dani ugye ez most azért nem nagyon lep meg téged sem) A beszélgetések és a döntéshelyzetek itt teljesen új értelmet nyernek. Egyek e egy kókuszt? Délelőtt vagy délután menjünk teknősöket nézni? Melyik babzsákon napozzunk? Tudom hogy ez bicskanyitogatóan hangzik a pesti februárban , de nagyon élvezem hogy itt most tényleg mindössze ezekről kell döntést hozzak. Csütörtökön délután sznorkelezni mentünk. Teknősöket sajna nem sikerült elcsípni de a halak nagyon szépek voltak. És ami igazán jó volt, hogy nem csak egy 2X2 méteres lekerített részben lehetett úszkálni hanem bármerre. Ja és aki olvassa ezt a blogot rendszeresen azt már egy cseppet sem fogja meglepni hogy az oceán közepén merülés közben újabb magyarokba futottunk vagyis úsztunk bele.

[sodoke]

Day15 Seminyaki hostel szobám árát sikerült annyira lealkudnom (2000ft/éj) hogy kivettem a hátralévő 2 hétre, még úgy is megéri, hogy pár napot a további utazgatásaim miatt nem is itt alszom majd! Ezzel a tevékenységgel ki is merült a mai hasznos cselekedetek sora. A napot ugyanis egy csodás KUDETA nevű beach clubban töltöttük a tegnap megismert újabb magyar Balistákkal és Rebiék barátjával Bencével. Az időnket a medence -óceán -büfé szentháromságában töltöttük. Jó, jó tudom ez már annyira pofátlan, hogy nem is ragozom, csak felteszek pár fotot!

[sodoke]

Kb. egy héttel elutazásom előtt az interneten szörfözve eszembe jutott, vajon milyenek lehetnek a bali tv csatornák, rövid kutatás után emailt írtam a Bali TV nek, hamár egy hónapot itt leszek, szívesen megnézném, hogy és hol dolgoznak. Milyen egy tv studió a világ másik felén. Választ nem kaptam, már le is mondtam a dologról mikor pár napja jött az email, hogy nagy szeretettel várnak a tv székházban és szívesen megmutatnak mindent. Így ma Denpasarba, a fővárosba utaztam , ami kb 20 perc volt uberrel a szállásomtól. Egy picit félve érkeztem meg a TV székházhoz. Fogalmam sem volt mire számítsak. Na persze nem annyira mint amennyire akkor izgultam mikor először beléptem Barna Gyuri, akkori főszerkesztőm asztalához az első TV2-es napomon. Szoval bizonytalanul probáltam keresni az embert akivel emailt váltottam. Majd egyszercsak nagy mosollyal érkezett elém Purnawan Komang, a tv egyik riportere. Először megmutatta a newsroomot, bementünk a sminkszobába( ami egy asztalból, székből, tükörből és egyetlen smink palettából áll) majd a vezérlőbe és a studióba ahol épp a déli élő hírműsor ment, ami alatt végig bent ülhettem a studióban. A studio , a papírból épített díszletek, kamerák és a felszerelések mintha az 1998-as Napkelte díszletraktárából kerültek volna elő. (Mini dv re forgatnak) Ezt leszámítva viszont minden épp úgy működik mint nálunk! Megismerhettem a déli hírek arcát, a sztárműsorvezetőnek számító Made Sukadana Karang-t. Aki nagyon jó fej, nyilvánvalóan a másik csapatban játszik és épp csak fél fejjel alacsonyabb nálam, aki bár 160cm nek hazudom magam, valójában 159cm vagyok. (A kép csalóka, nem látszik, de tényleg sokkal alacsonyabb nálam :) ) A tv épülete egyébként helyi viszonylatban nagyon nagy , de mint alkalmi kísérőm mondja itt nem szabad 3 emeletesnél magasabb házat építeni, mert az nem hoz szerencsét. A BALI TV egyébként az 5 független helyi tv csatorna egyike. 60 ember dolgozik a híradóban és kb 200 az egész tv ben. És ami nagyon jópofa és furcsa is egyben, hogy minden dolgozó egy piros-fekete/fehér kockás egyeninget visel. Kísérőmmel Komangal bejártuk az egész épületet , mindent megmutatott, és 2 órát beszélgettünk közös szerelmünkről a tvzésről. Számomra a legmegkapóbb kép az volt, mikor az egyik newsroomban megláttam ahogy az egyik riporter épp szkriptelt vagy vágott valamit , szorosan mellette pedig ( mert egy helyen itt sem férnek el kényelmesen ketten) ott kuporgott a lelkes gyakornok akinek a szakma csínyát bínyát tanította éppen úgy ahogy én(mi) szoktuk. A látogatás után kértem kísérőm , hogy csináljunk egy közös képet a tv logója előtt. Itt olyan sikert arattam, hogy az épp beérkező stábok operatőrei mind becsatlakoztak a közös fotóra, sőt utána mindegyikkel külön is kellett fotózkodjak, hogy nekik is legyen egyesével külön külön képük velem. Csoda nagy élmény volt a mai nap, annyira kedvesen és lelkesen fogadott mindenki! Nagyon remélem hogy Purnawan Komang egyszer meglátogat Budapesten és én is megmutathatom neki mondjuk a Sztárban Sztár stúdióját és stábját. Szánom bánom bűnömet, vessetek meg, de legyek őszinte : én 2 hét után ráuntam az indonéz gasztronómiára. Furcsa, mert a közelkeleti konyha iránt pl 4 hónap után is lángoló szeretettel viseltettem, de itt jelentem nem megy! Szóval a mai ebédemet egy csoda hangulatos étteremben töltöttem el, ahol hogy hogy nem, csak amerikai és ausztrál turisták voltak. Sütőtökös , körtés feta salátát ettem málna öntettel…csoda finom volt. Vacsizni Rebiékkel mentem , a kaja felejthető volt , de a társaság és a titokzatos szerencsesüti üzenet pompás ;)

[sodoke]

Day 12-13

A tegnapi napnak azért nem szenteltem önálló blogbejegyzést , mert az öncélú óceánparton pihenést csak egyetlen tevékenységgel váltottam fel délután, ez pedig a medence parton fekvés volt. Rebiék egy gyönyörű medencés villát bérelnek , így a délutánt náluk töltöttem. A napot úgy egészében pedig a klasszikus semmittevő nyaralás nevében töltöttem el. Ma reggel Zoli visszaért Lombok szigetről és a korábban már említett párt vitte egy újabb egész napos túrára, én pedig velük tartottam. Észak keletre indultunk Pedang bai ba, ez egy kikötő (innen indulnak a kompok és az úgynevezett fast boatok a környező kis szigetekre) ahol felvettük a párt, akik Gili szigetről jöttek vissza hajóval Balira! Itt a hajó forgalom hasonlatos az otthoni MÁV hoz, nagyjábol akkor járnak amikor kedvük van. Ma spec 2 órát késett , így amíg várakoztunk , Zolival elmentem egy helyi fodrászhoz, majd a kikötőben haverkodtunk a helyi hajójegy árús családdal, akiket Zoli már jól ismer, náluk is ebédeltünk. Ebéd után pisilési lehetőség után néztem (sorry ezt nem tudom kultúráltabban körülírni) Mikor megláttam a wc-t már csak egy dologra tudtam gondolni : a nők hólyagja még félig sincsen mikor már úgy érzik bepisilnek. Ezt mantráztam egészen a következő másfél órában , mert a képen is látható szó szerint “mellékhelyiségre” nem vitt rá a lélek! Párosunkal Ubud fele indultunk. Az úton végre én is megnézhettem a híres rizs teraszokat, aminek monumentális méreteit és valószínűtlenül zöld színét ismét nem adja vissza jól a fotó! Majd elmentünk Ubudtól kicsit északra egy szent forráshoz. Itt 13 kút található, amiben -az ebben hívők- mind megmosakszanak és mindegyiknél kívánhatnak valamit , ami állítólag teljesül! Mi Zolival csak megnéztük a merítkezőket, majd kint vártuk míg a párosunk végez! Addig figyelmemet egy kis bazározással és egy mesébe illő zöld termésektől roskadozó nagyon furi fa tapogatásával kötöttem le. Vacsoránkat egy autentikus balinéz helyen…a Pizza Hut ban fogyasztottuk el , ami nagyon de nagyon jól esett 2 hét rizsmérgezés után.

[sodoke]

Day 11

Ma “én idő” napot tartottam! A hideg ráz ettől a kifejezéstől, dehát ez írja le legjobban a mai napot. Tegnap este ismét telefonos segítséget kértem a Bali pro Trencsényi Danitól, mit javasol mivel töltsem a mai napot Seminyakon. Dani több linket és programot is ajánlott, de amikor az egyik chat buborékban megláttam a shopping szót nem tudtam másra öszpontosítani. Az útra való utolsó perces kétségbeesett spórolás miatt, a januári eleji Zara leárazás óta az üzletek közelébe se mentem. Így mikor rátaláltam Seminyak vásárló utcájára és ruha piacára olyan elemi erővel tört fel bennem a shopping láz , hogy még fotókat is elfelejtettem ott csinálni. Büszke vagyok magamra mert tudatos vásárlóként, csak kinéztem azokat a dolgokat amikre utolsó nap majd az összes megmaradt pénzem elköltöm, de ma nem vettem semmit. Magamnak… mert nektek csajok már megvettem a meglepit! A shopping után megnéztem azt a beach clubot és partszakaszt amit szintén Dani ajánlott , majd sétáltam még keresztbe kasul a városban és a parton! Ebédem a most már kedvencnek mondható parti kis bárban fogyasztottam el, ahol a dolgozók már nem csak ha Zolival vagyok , de így egyedül is Ismerősként köszöntenek. Azt hiszem ez az óceánparti látvány megunhatatlan. Ebéd után elmentem egy hát-nyak-váll masszázsra amire már a megérkezésem óta vágytam. Az a baj, hogy erősen függőséget okoz szerintem, szóval már azt kalkulálom hogyan mehetnék el holnap is.

[sodoke]

Day 10

A tegnap estét mínusz egy Zolival zártuk! Szabót ugyanis hívta a haza,éjfél után elrepült (gyere vissza!) A megmaradt Zolival ma reggel (na jó legyek őszinte , délben) egy pénztárca kímélő 300 ft s ebéddel kezdtük a napot! Zoli most pár napra elment Lombok szigetre egy fesztiválra, így magamra maradtam. Ami az elmúlt több mint egy hét folyamatos pörgése után, most kifejezetten jól esik! (Azért persze hiányzol főbérlő :) ) Ma egészen délutánig esett az eső, de az a furcsa (itt délen , mert északon a hegyekben ez nem mindíg igaz) hogy itt egyszerűen nem hül le a levegő az esőtől, de egyébként semmi mástól sem! Reggel , éjjel, esőben , felhőben, ugyanolyan meleg van! Ezért nem is zavart a mai eső, miután Zoli elment, sétáltam még egy órácskát az esőben a környéken. Csak ne állna olyan szarul a narancssárga földig érő esőkabát. Este Rebivel és a tegnap este megismert társaságával mentem vacsorazni Cangguba, a szörfösök városába! Vacsora közben ismét rájöttünk, hogy nagyon kicsi a világ , mikor Kőhegyi Annának smsben küldtem képet egy immár közös ismerősünkről , azt mondta olyan mintha a lupára ugrottam volna le. És az elmúlt napok történéseit elnézve ebben lehet is valami, annyi különbséggel hogy itt most picit jobb idő van mint a lupán.

[sodoke]

Day 9

A sziget felfedező napok után, a mai napot Seminyakon, a parton kezdtem a 2 db Zolival :) Korábban már írtam arról a turisták által nem annyira felkapott kis parti bárról ahova már visszajárunk. Egyszercsak eszembe jutott egy ősrégi Kispál és a borz szám a Húsvágó hídverő (igen, Fränk Barbinak most valószínű az ügy említése is ciki, de hatalmas kord gatyás , kockásinges kispál rajongók voltunk. Lovasiba mára már nem vagyok szerelmes, de a számaikat még mindíg jó néha hallgatni) és rájöttem, hogy csuda jól passzol ez a dal(szövegestül) a cél nélküli hullám bámuláshoz. Ebéd után átsétáltunk egy Potato Head nevű helyre, amit kicsi óceáni giccsel színezett Siofoki beach house nak tudnék leírni! Este 6 ra, a kb 3-4km re lévő Kuta város egyik parti bárjába voltunk hivatalosak…na kikkel találkozni? Igen bizony , újabb magyarokkal. Egykori iskolatársam Rebi, tegnap érkezett a szigetre, az ő társaságukkal futottunk össze! De elötte megnéztük a naplementét. Eddig meggyőződésem volt, hogy Tel Avivban a legszebbek a naplementék. Ez a teoriám azt hiszem most megdőlt. Nem akarok nagy szavakat használni , de ennél kevés szebbet láttam életemben. Az itt készült képeim kéremszépen #NO F*CKING FILTEResek! Semmi de tényleg semmi nincs rajtuk színezve. Az emberek összegyűltek a parton naplementét nézn. És tényleg mágikusan gyönyörűek a demerungos fények, majd miután lement a nap, a valószínűtlenül rózsaszín és narancssárga égbolt.

[sodoke]

Day8

Kicsit kezdem magam úgy érezni Balin, mint a Muraui sípályán a két ünnep között! Most nem azt mondom, hogy több itt a magyar mint otthon, de igen! Azzal a különbséggel, hogy itt most kifejezetten jó, ismerős otthoni arcokkal találkozni. Kiderült, hogy a szigeten tartózkodik az ujságírók legIndexesebbike Szabó Z, aki egy munka miatt utazott ide. A dologidő után azonban maradt még két napja a nyaralásra! Alkalmi utazótársam Fruzsi, reggel elrepült Baliról, én viszont úgy döntöttem maradok még egy napot Ubudban. Szabó Zoli is odajött és meggyőztem hogy a templom látogatások helyett, most sokkal jobb program a feszített tükrű Jungle Fish medence. Előző nap annyira beleszerettem a végtelenbe nyúló medencébe a dzsungel közepén, hogy most is odamentünk. Trencsényi Dani nagyon kedves ex kollegám korábban 3 évig élt Balin, így tanácsaival és ötleteivel már elindulásom előtt sokat segített. Tegnap azt írta üzenetben, hogy elkezdhetnék lelépni a Bali turistáskodó ösvényről. Így a bali-i cool listán maradásom érdekében azonnan meglátogattunk egy helyi helyet amiről Dani azt írta : “ez a hely az én időmben kulthely volt, és a helyi expatok járnak ide! ” A hely egyébként tényleg jó volt, a blogban már említett helyi rizses ételt a Nasi Gorenget ettük, de nagyon jól néztek ki a grillen sülő bordák is! Este Uberrel indultunk vissza (délre) Seminyakra. #Balibro (Uhlar) Zolit egy kissebb gyomor fertőzés döntötte le a lábáról , de a gyengélkedésre összesen 12 órát engedélyezett magának , és az esti ivászatba már ő is becsatlakozott.

[sodoke]

Day7 Egy jó gyomorfertőtlenítő tabi , soha nem lehet rossz. Talán ezt a mottót választhatnám a tegnap estéhez. Picsoidabb kedves barátaimnak, megvan a jelenet amikor Charlotte a Szex és New York filmben benyel egy kis vizet a zuhanyzóból Mexikóban...?! Reggel a dzsungel csodás hangjai mellett a házunk másik szárnyának építési zajaira sikerült ébredni 7 kor! Fruzsival a temetési fesztivál helyett inkább körtúrára indultunk. Megnéztünk két templomot a dzsungel mélyén, aztán egy hatalmas vízesést szintén a dszungel mélyén! És amikor azt mondom mélyen , nem túlzok , ezekre a helyekre végeláthatatln lépcsősor vezet le a hegyoldalon és aztán fel is, ami a 95%os páratartalomban és tűző napon elég jó kardiónak bizonyul! Edzőm Jani egészen biztosan büszke lenne rám...ha egyáltalán még emlékszik rám 😬 A dzsungel leírhatatlan, a méreteket a színeket a formákat egyszerűen nem tudom képen visszaadni, és hasonlítani sem lehet semmi Európaihoz. Délután még egy különleges helyen is voltunk, de ezt egyelőre nem árulom el, mert forgattam ott egy riportot, amit meg kell nézzetek majd a tv-ben , szóval nem lövöm le a poént. Ezek után a luxus és a szelfizés oltárán áldoztunk. Fruzsi egyik ismerőse javasolta a Jungle Fish nevű helyet. Ez egy feszített tükrű , "végtelenbe nyúló" medence (infinity pool) a dzsungel kellős közepén! 100k rupia a belépő azaz 2000ft ami itt soknak számít, de az élmény megfizethetetlen! Tényleg leírhatatlan. Azt hiszem itt akkor is jó, amikor épp rossz...

[sodoke]

Day6 Balin nincs tömegközlekedés, semmilyen. De jelzőtáblák se nagyon, az index is ismeretlen fogalom (anyu ide kéne költözz, imádnád) bármilyen helyzet változtatási szándékot dudával jeleznek, de ahogy lenni szokott a káoszban itt is van egy használható rendszer. Seminyakból az út kb 30km Ubudig, ez az itteni utakon 1,5-2 óra. Uberrel mentünk és 3100 ft-t fizettünk. Egy benzinkutat már rég le akartam nektek fotózni, és most sikerült is mert az Ubudi szállásunkkal ( ami egy hegy tetején van egy erdőben. Vagyis nevezzük néven: dzsungelben) szemben épp van egy! Az első képen látható kút , az itt a benzinkutak Rolls Royce-a, legtöbb helyen ugyanis az út szélére Absolut vodkás üvegekbe van beletöltve a benzin és úgy lehet megvenni. A szállásadónk nagyon kedves srás, aki érkezésünk után saját kocsijával be is vitt minket a "centerbe", és meginvitált minket egy holnapi temetési buliral. A balinéz király felesége a napokban halt meg amit itt óriási utcai fesztivállal "ünnepelnek"! Ubudban jó turistaként a piac látogatással kezdtünk, majd sétáltunk egy kicsit a környéken. A Story gála elmaradhatatlan Medveczky Ilona éneklős videóját már a szállásunkon néztem végig. Itt jegyzem meg hogy a Sztárban Sztár család lett a legjobb Tv műsor a story gálán! Juhuuu! A szállás egyébként 1300 ft fejenként! Teljesen korrekt , de itt azért már nem tudtam akkorát lépni a komfort zónámon túlra, hogy befeküdjek az ágyneműbe, szóval elővettem a k.va meleg de cserébe hiper tiszta hálózsákom (köszi anyu) . Ma korán fekszem , egyrészt mert nyugger vagyok másrészt mert holnapra nagyon menő de nagyon zsúfolt programot állítottunk össze.

[sodoke]

Day5

Ma terveztem délről felutazni Ubudba, Bali kultúrális központjába, amit már nagyon várok. De a tervek kicsit változtak. Tegnap este a hostel szobában szöttyögtem , Zoli a szoba előtt a folyosón cigizett, és bekiabált valamiért nekem a szobába. Erre kinyílt a mellettünk lévő szoba ajtaja és egy lány lépett oda Zolihoz: “hello Fruzsi vagyok” ! Ennek az esélye, hogy itt, ebben a turista résztől kicsit távolabbi utcában ebben a családi hostelben a mellettünk lévő szobát épp egy magyar lány vegye ki, kb 1 az 1000 hez! Fruzsi Berlinben él 5 éve, most pedig egy hónapig Indonéziában utazik ő is. Kérdeztem hogy nincs e kedve velem jönni Ubudba. Mondta hogy van , de ő itt már két nap szállást előre kifizetett. Szóval így csak holnap indulunk. Ma reggel -dobpergést kérek- közel 8 órás alvás után ébredtem. Reggel gondoltam ideje hogy megnézzem 5 nap után a céges mailjaim, de ekkor konstatáltam hogy a céges telefonom valamiért itt nem működik anélkül pedig az emailom sem! Szóval szolgálati közlemény: aki el akar érni, a gmailomra írjon, vagy facebookon. Délelőtt lementünk abba a óceán parti pici bár/étterembe ahol első nap is voltunk. Fruzsi is velünk tartott egy friss ebédre. Mivel tudom hogy egyre több barátom igyekszik egészsége miatt tartani az inzulinrezisztens diétát, ezért őket most arra kérem görgessenek le pár sort, megkímélve magukat a szenvedéstől. Szóval a salátám után benyomtam egy olyan amerikai szerű palacsintát amelynek a tésztájába nagy ananász és banán darabok vannak belesütve. Frenetikusan fini volt. Az ebéd itallal együtt 1200 ft volt. A délután egy részét az egyik általam nagyon kedvelt szombati időtöltésre, a henyélésre áldoztam. Este vacsizni mentünk Zolival és Fruzsival, majd elmentem a mosodába , mert a holnapi út előtt leadtam pár ruhát kimosatni! Na ugye most senki szemei előtt nem a Pozsonyi úti hejde kis tisztító jelent meg! Csilla (Tatár) lehet hogy te inkább eret vágnál minthogy ide beadd a cuccaid , de én ma hősiesen (sokadik alkalommal itt Balin) túlléptem a higénia mániámon!

[sodoke]

Day4 Meg vagyok fázva kicsit, és mivel elég magas hegységbe mentünk tegnap fel és le , megfájdult a fülem. Nyilván, arra pont nem hoztam semmi gyógyszert. A kis közértben nézelődtem, hogy mi lenne a legjobb gyógyír és egy izom húzódásra ajánlott tapasz mellett döntöttem mert az volt rárajzolva hogy melegít! Persze a tapasz semmit nem melegít csak gyógykrémes, így a fülem még mindíg fáj , de legalább már mentol illatú! … Juhuu 6 óra (na jó azért nem teljesen egybefüggő) alvás után ébredtem ma! Ettől még a fülfájás is megijedhetett, de lehet az is, hogy csodát tett vele a 10 mp-s találkozás az izom lazító tapasszal. A jó recepten ne változtass! Tartja a mondás! A tegnapi nap olyan jól sikerült, hogy az említett párunk mai napjába is becsatlakoztam. Ma a sziget legdélebbi csücskét látogattuk meg , ahol a szörfösök Mekkája van. Majd elmentünk egy olyan partra amit 5-600méteres hegyek ölelnek körbe ezért ide egy hosszú hegyoldali lépcsőn lehet csak lejutni ( és sajnos fel is utána). Ilyen partot csak a filmekben láttam. Azt hiszem eddigi életemben még nem nagyon láttam ennél szebb természeti helyet. Erről nagyon fotóm sincs, mert a képek nem adják vissza azt a látványt amiben ott részünk volt. Balin különlegesen szépek a naplementék, a mait egy hatalmas szikla tetejéről néztük meg , a látvány szintén leírhatatlan és lefotózhatatlan! Van egy elméletem miszerint a vásárásnál kevés jobb dolog van. Ilyen pl az olcsón vásárlás! Hát ma rájöttem hogy ez az étkezésre is igaz. Elfogyasztottam ugyanis eddigi rekorder olcsó vacsorám, 8 ezer rupiáért azaz 160Ft ért!