awwww
ez friss? hány éve volt ez a jó kis sztori?
@szabozcc
Pár nap híján 5 éve
he wasn't even looking at me and he found me
Cosimo Galluzzi

Origami Around

JVL

❣ Chile in a Photography ❣
noise dept.
tumblr dot com
Peter Solarz
No title available

blake kathryn
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

Kaledo Art

if i look back, i am lost
No title available
dirt enthusiast
Misplaced Lens Cap
Today's Document
I'd rather be in outer space 🛸

shark vs the universe
Three Goblin Art
seen from United States

seen from United States

seen from T1

seen from Germany
seen from United Kingdom
seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Germany
seen from Türkiye

seen from Malaysia
seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Brazil

seen from Türkiye
seen from United States

seen from Sweden
seen from Sweden
seen from United States
@szabozcc
awwww
ez friss? hány éve volt ez a jó kis sztori?
@szabozcc
Pár nap híján 5 éve
Az elmúlt egy évben készítettünk pár olyan kampányt, ami nagyon jól sikerült, vagy inkább mondjuk úgy, hogy egyre több olyan kampányunk van, amire büszke vagyok.
De ez most más. Más, mert a téma ismerős, sőt emlékeket ébreszt. Az első igazán jól
sikerült marketingkampányom is az újságíráshoz kapcsolódott, és sokáig azt éreztem, mint amikor életem első búvármerülésén láttam szürke cápát, teknőst, meg simogattam ráját. Hogy innen nincs tovább, akár be is fejezhetem. Mert olyan nem lesz még egyszer, hogy kitalálsz egy szlogent, aztán azt emberek önként házak falára fújják. Nincs másik.
Most viszont elindult egy új hírsite, és elindult egy új kampány, amire minden eddiginél büszkébb vagyok. Nemcsak azért mert egyszerűen, egyetlen képben ragadja meg a tárgyilagos újságírás lényegét, és még nem is azért, mert egy kampányban szokatlan módon, több mint egy tucat variációját készítettük el közterületre, tévére vagy éppen a netre. Hanem mert nekem ez a kampány jelenti azt, hogy van másik.
Az elkövetkező hetekben számtalan érdekes, elgondolkodtató reklám jelenik meg majd a tévében, a neten és az utcákon. Ez itt csak a kezdet
@szabozcc elvette a ljubljanai szállodában a foursquare mayorságomat :(((
:))
Tudtam, hogy ismerős valahonnan a neved! Amúgy 15 másodpercig hezitáltam, mert láttam hogy magyar a mayor, és rémlik is valahonnan, de aztán belegondoltam, hogy talán jövőre már le is lövik a Swarmot, annyira nem használja senki, most vagy soha. És megnyomtam a checkin gombot újra.
Sose hittem volna, hogy egy mesterséges intelligencia ennyire meg tud sérteni. Review photos you might be in.
Azt hiszem, ennél jobban nem kezdődhetett volna az új meló és az új év.
Baromi jó lenne, ha a világon semmi nem lenne egyértelműbb annál, hogy nem az a család, amit a politikusaink meg a törvényeik annak neveznek
Február óta olvasom a posztokat, amik szerint nem állhat le az élet, meg a fiatalok könnyedén átvészelik, és akkor rendeljen el bárki kijárási korlátozást, ha tudja mivel jár otthon maradni két kisiskolás gyerekkel. Mert inkább a halál. És nemcsak megélhetési vírustagadók nyomják ezt, hanem olyanok is, akiknek a hőbörgés nem munka, csak amolyan hobbi. A zenész, aki szerint a nagymamák úgyse járnak fesztiválra, vagy az újságíró, akit felbasz, hogy nem mehet le szerda este a kedvenc kocsmájába. Nekik, és mindenki másnak, aki szerint ez csak egy nátha, meg azok halnak meg, akiknek amúgy is meg kéne halnia, üzenem, hogy nézzék meg a 76 nap című filmet online, a Verzió filmfesztivál oldalán.
Két óra Vészhelyzet, filmzene és tulajdonképpen sztori nélkül, csak a kórház, ahol vegyvédelmi ruhába bújt, hullafáradt orvosok alszanak ülve a padokon, és a nővérek fásultan telefonálgatnak a rokonoknak, hogy részvétem. Miközben a dobozban, ahol a halottak személyes holmijait gyűjtik, megállás nélkül csöngenek a telefonok, amiket már soha senki nem fog felvenni. Persze vannak szereplők, már ha fel tudjuk őket ismerni a maszk, meg a lélegeztetőgép tubusa mögött: orvosok, akik azért is pozítívak, túlélők, akiknek sikerül, vagy éppen a néni, aki már soha többet nem szorítja meg minden arra járó nővér és orvos kezét.
76 nap teljes elzárás. Ennyi kellett Vuhanban, hogy most már egymás izzadtságában fürödhessenek a zsúfolt uszodában, ölelgethessék egymást a kocsmákban, és akár még egy fesztiválra is elmenjenek, ha éppen ahhoz van kedvük. Meg persze több ezer halott, akiknek vagy volt alapbetegségük, vagy nem, de akiket mégiscsak addig hívogattak a rokonaik, amíg le nem merült a telefon akksija, ott a doboz alján.
https://festival.verzio.org/film/76-nap-76-days/?fbclid=IwAR237nOZGyqCwLpciPTcj_QsuAmdpd5eM9-d1sPfdREabFtgdpBxmWLWWmM
2020. január 23-án Kína karantén alá helyezte a 11 milliós Vuhant, hogy megküzdjön a koronavírus-járvány kitörésével.
A Sátán és a Retek. 2000. október 18-án jelent meg az első cikkem az Indexen, éppen ezzel a címmel. Egy színdarabból készült film, a Portugál kritikája volt, igazából nem is nagyon lehet cikknek nevezni, hiszen ahogy elkezdődött, már szinte véget is ért. Nem úgy mint a karrierem az Indexnél. - Húsz évesen akkor kezdtem el ott dolgozni, amikor a barátaim még egyáltalán nem dolgoztak, inkább rendeltek még egy kört a Zöld Pardonban. Én meg egyszerre voltam gyakornok a Népszabadságban, és írtam riportokat, meg kritikákat az Indexbe. Mondhatnám utólag, hogy már akkor is láttam, hogy az egykori pártlap a múlt, az Index meg a jövő, de valójában azért választottam az Indexet, mert a Népszabadságból eltanácsoltak, miután egyik reggel késve érkeztem, mert riportot írtam az Indexnek Magyarország első valóságshowjá-ról a Bárról. És a riportírás akkoriban úgy kezdődött, hogy beépülés jelleggel megittam nyolc felest a szereplőkkel. - Tulajdonképpen ezért lettem média szakíró, meg médiakritikus, ami már egyenesen vezetett ahhoz, hogy Tóta W Árpáddal létrehozzuk a Comment:comot, ami úgy lett Magyarország legolvasottabb blogja, hogy akkoriban nem is igazán tudtuk, hogy mi az a blog. - Éveken át írtam riportokat, kritikákat, volt hogy szabadesésben repültem egy szépségkirálynővel, és ez most nem valami metafóra, hanem konkrétan ez és pont így történt: súlytalanságban lebegtem, miközben szabadesésben fejbe rúgott egy kényszeredetten röhögcsélő szépségkirálynő. - Aztán én lettem a kult rovat vezetője, ami egy csendes, nyugodt állásnak tűnhet, de az Indexben ez az a poszt, ahol egyszerre van szükség egy tábornok határozottságára, egy mood manager lazaságára és egy pszichiáter tapasztalatára. Mivel én akkoriban ezen képességek egyikével se rendelkeztem, vidám, fordulatos és hangos évek voltak ezek, tényleg mint valami burleszkbe oltott olasz vígjáték sok hasra eséssel és gereblyébe lépéssel. A szerkesztőség régi tagjai szerintem még most is emlegetik azokat a napokat, amikor közelről üvöltözünk egymás arcába Sixx-szel. Hol összeveszésképpen, hol mert éppen így békültünk ki. - Aztán hirtelen nagyot változott a világ, de én maradtam indexes, hogy Bokros Györggyel, Hiprával közösen kitaláljuk az újság új dizájnját. Én meg eközben kitanultam egy új szakmát, sőt szakmákat a UX-desingtól a forgalomterelési alapismereteken át a tartalomfejlesztésig. Az egyik válasz szülte a másik kérdést, kiderült, hogy minden mindennel összefügg, és egy gomb színe meghatározza, hogy hányan olvassák majd a kis híreket, és az újságírók apró avatarja olyan hatalmas dolgokra lehet hatással, mint az Index márkaereje. - Választási és olimpiai aloldalakat találtunk ki, rendszert próbáltunk alkotni, meg jövőképet felvázolni, és nem mellesleg éveken át vezettem az Index2 blogcímlapot minden idők legmegértőbb és legkedvesebb csapatával. Közben pedig az Index körül annyi minden kavargott, hogy azon kaptam magam, hogy szlogent írok, kampányt építek és a fundraising alapjait tanulom NGO-k konferenciaanyagaiból. A Nincs másik kampány az egyik legfontosabb dolog, amit valaha szakmailag elértem, mondom ezt úgy, hogy arra is nagyon büszke vagyok, hogy Geszti Péter elküldött a picsába: Több mint 360 millió forintot gyűjtöttünk össze vele a független újságírás számára. - Azóta stratégiákat írtam, kampányokat terveztem, és megpróbáltam kitalálni, hogy hogyan tud jól működni egy független szerkesztőség és egy sikeres médiavállalkozás. Együtt, egyszerre. Régóta tervezem, hogy az indexes identitásom huszadik születésnapján újból megnézem a Portugált, amiben egy falu, egy közösség darabjaira hullik egy önző, nemtörődöm átutazó miatt. Aztán gondoltam megírom újból, húsz év után ugyanazt a kritikát, hogy lássam, mennyit fejlődtem, mit tanultam abban a két évtizedben, amíg kilenc különböző állásom volt, de mindvégig indexes maradtam. A Sátán és a Retek. Ha lesz hozzá erőm, és ha az októberben születendő lányom, akire megbocsáthatatlanul keveset gondoltam az elmúlt, viharos hetekben, engedélyt és időt ad rá, egyszer még megírom azt a cikket. De már biztos, hogy nem az Indexen fog megjelenni.
most akkor valamit félreértettem?
Ez csak a kapitalizmus működés közben.
Ő lesz az SZFE kompromisszumos rektora.
vagyis összeszedtek 360 milliót bodolaiéknak lelépési kompenzációként?
Félre. Megbízott azt jelenti, hogy már nem a teljes munkáját végzi, felmondási idejét tölti. Ahogy két főszerkesztő-helyettes, én is szeptember végéig maradok a munkaszerződésem értelmében.
A Sátán és a Retek. 2000. október 18-án jelent meg az első cikkem az Indexen, éppen ezzel a címmel. Egy színdarabból készült film, a Portugál kritikája volt, igazából nem is nagyon lehet cikknek nevezni, hiszen ahogy elkezdődött, már szinte véget is ért. Nem úgy mint a karrierem az Indexnél. - Húsz évesen akkor kezdtem el ott dolgozni, amikor a barátaim még egyáltalán nem dolgoztak, inkább rendeltek még egy kört a Zöld Pardonban. Én meg egyszerre voltam gyakornok a Népszabadságban, és írtam riportokat, meg kritikákat az Indexbe. Mondhatnám utólag, hogy már akkor is láttam, hogy az egykori pártlap a múlt, az Index meg a jövő, de valójában azért választottam az Indexet, mert a Népszabadságból eltanácsoltak, miután egyik reggel késve érkeztem, mert riportot írtam az Indexnek Magyarország első valóságshowjá-ról a Bárról. És a riportírás akkoriban úgy kezdődött, hogy beépülés jelleggel megittam nyolc felest a szereplőkkel. - Tulajdonképpen ezért lettem média szakíró, meg médiakritikus, ami már egyenesen vezetett ahhoz, hogy Tóta W Árpáddal létrehozzuk a Comment:comot, ami úgy lett Magyarország legolvasottabb blogja, hogy akkoriban nem is igazán tudtuk, hogy mi az a blog. - Éveken át írtam riportokat, kritikákat, volt hogy szabadesésben repültem egy szépségkirálynővel, és ez most nem valami metafóra, hanem konkrétan ez és pont így történt: súlytalanságban lebegtem, miközben szabadesésben fejbe rúgott egy kényszeredetten röhögcsélő szépségkirálynő. - Aztán én lettem a kult rovat vezetője, ami egy csendes, nyugodt állásnak tűnhet, de az Indexben ez az a poszt, ahol egyszerre van szükség egy tábornok határozottságára, egy mood manager lazaságára és egy pszichiáter tapasztalatára. Mivel én akkoriban ezen képességek egyikével se rendelkeztem, vidám, fordulatos és hangos évek voltak ezek, tényleg mint valami burleszkbe oltott olasz vígjáték sok hasra eséssel és gereblyébe lépéssel. A szerkesztőség régi tagjai szerintem még most is emlegetik azokat a napokat, amikor közelről üvöltözünk egymás arcába Sixx-szel. Hol összeveszésképpen, hol mert éppen így békültünk ki. - Aztán hirtelen nagyot változott a világ, de én maradtam indexes, hogy Bokros Györggyel, Hiprával közösen kitaláljuk az újság új dizájnját. Én meg eközben kitanultam egy új szakmát, sőt szakmákat a UX-desingtól a forgalomterelési alapismereteken át a tartalomfejlesztésig. Az egyik válasz szülte a másik kérdést, kiderült, hogy minden mindennel összefügg, és egy gomb színe meghatározza, hogy hányan olvassák majd a kis híreket, és az újságírók apró avatarja olyan hatalmas dolgokra lehet hatással, mint az Index márkaereje. - Választási és olimpiai aloldalakat találtunk ki, rendszert próbáltunk alkotni, meg jövőképet felvázolni, és nem mellesleg éveken át vezettem az Index2 blogcímlapot minden idők legmegértőbb és legkedvesebb csapatával. Közben pedig az Index körül annyi minden kavargott, hogy azon kaptam magam, hogy szlogent írok, kampányt építek és a fundraising alapjait tanulom NGO-k konferenciaanyagaiból. A Nincs másik kampány az egyik legfontosabb dolog, amit valaha szakmailag elértem, mondom ezt úgy, hogy arra is nagyon büszke vagyok, hogy Geszti Péter elküldött a picsába: Több mint 360 millió forintot gyűjtöttünk össze vele a független újságírás számára. - Azóta stratégiákat írtam, kampányokat terveztem, és megpróbáltam kitalálni, hogy hogyan tud jól működni egy független szerkesztőség és egy sikeres médiavállalkozás. Együtt, egyszerre. Régóta tervezem, hogy az indexes identitásom huszadik születésnapján újból megnézem a Portugált, amiben egy falu, egy közösség darabjaira hullik egy önző, nemtörődöm átutazó miatt. Aztán gondoltam megírom újból, húsz év után ugyanazt a kritikát, hogy lássam, mennyit fejlődtem, mit tanultam abban a két évtizedben, amíg kilenc különböző állásom volt, de mindvégig indexes maradtam. A Sátán és a Retek. Ha lesz hozzá erőm, és ha az októberben születendő lányom, akire megbocsáthatatlanul keveset gondoltam az elmúlt, viharos hetekben, engedélyt és időt ad rá, egyszer még megírom azt a cikket. De már biztos, hogy nem az Indexen fog megjelenni.
most akkor valamit félreértettem?
Félre. Megbízott azt jelenti, hogy már nem a teljes munkáját végzi, felmondási idejét tölti. Ahogy két főszerkesztő-helyettes, én is szeptember végéig maradok a munkaszerződésem értelmében.
A Sátán és a Retek. 2000. október 18-án jelent meg az első cikkem az Indexen, éppen ezzel a címmel. Egy színdarabból készült film, a Portugál kritikája volt, igazából nem is nagyon lehet cikknek nevezni, hiszen ahogy elkezdődött, már szinte véget is ért. Nem úgy mint a karrierem az Indexnél. - Húsz évesen akkor kezdtem el ott dolgozni, amikor a barátaim még egyáltalán nem dolgoztak, inkább rendeltek még egy kört a Zöld Pardonban. Én meg egyszerre voltam gyakornok a Népszabadságban, és írtam riportokat, meg kritikákat az Indexbe. Mondhatnám utólag, hogy már akkor is láttam, hogy az egykori pártlap a múlt, az Index meg a jövő, de valójában azért választottam az Indexet, mert a Népszabadságból eltanácsoltak, miután egyik reggel késve érkeztem, mert riportot írtam az Indexnek Magyarország első valóságshowjá-ról a Bárról. És a riportírás akkoriban úgy kezdődött, hogy beépülés jelleggel megittam nyolc felest a szereplőkkel. - Tulajdonképpen ezért lettem média szakíró, meg médiakritikus, ami már egyenesen vezetett ahhoz, hogy Tóta W Árpáddal létrehozzuk a Comment:comot, ami úgy lett Magyarország legolvasottabb blogja, hogy akkoriban nem is igazán tudtuk, hogy mi az a blog. - Éveken át írtam riportokat, kritikákat, volt hogy szabadesésben repültem egy szépségkirálynővel, és ez most nem valami metafóra, hanem konkrétan ez és pont így történt: súlytalanságban lebegtem, miközben szabadesésben fejbe rúgott egy kényszeredetten röhögcsélő szépségkirálynő. - Aztán én lettem a kult rovat vezetője, ami egy csendes, nyugodt állásnak tűnhet, de az Indexben ez az a poszt, ahol egyszerre van szükség egy tábornok határozottságára, egy mood manager lazaságára és egy pszichiáter tapasztalatára. Mivel én akkoriban ezen képességek egyikével se rendelkeztem, vidám, fordulatos és hangos évek voltak ezek, tényleg mint valami burleszkbe oltott olasz vígjáték sok hasra eséssel és gereblyébe lépéssel. A szerkesztőség régi tagjai szerintem még most is emlegetik azokat a napokat, amikor közelről üvöltözünk egymás arcába Sixx-szel. Hol összeveszésképpen, hol mert éppen így békültünk ki. - Aztán hirtelen nagyot változott a világ, de én maradtam indexes, hogy Bokros Györggyel, Hiprával közösen kitaláljuk az újság új dizájnját. Én meg eközben kitanultam egy új szakmát, sőt szakmákat a UX-desingtól a forgalomterelési alapismereteken át a tartalomfejlesztésig. Az egyik válasz szülte a másik kérdést, kiderült, hogy minden mindennel összefügg, és egy gomb színe meghatározza, hogy hányan olvassák majd a kis híreket, és az újságírók apró avatarja olyan hatalmas dolgokra lehet hatással, mint az Index márkaereje. - Választási és olimpiai aloldalakat találtunk ki, rendszert próbáltunk alkotni, meg jövőképet felvázolni, és nem mellesleg éveken át vezettem az Index2 blogcímlapot minden idők legmegértőbb és legkedvesebb csapatával. Közben pedig az Index körül annyi minden kavargott, hogy azon kaptam magam, hogy szlogent írok, kampányt építek és a fundraising alapjait tanulom NGO-k konferenciaanyagaiból. A Nincs másik kampány az egyik legfontosabb dolog, amit valaha szakmailag elértem, mondom ezt úgy, hogy arra is nagyon büszke vagyok, hogy Geszti Péter elküldött a picsába: Több mint 360 millió forintot gyűjtöttünk össze vele a független újságírás számára. - Azóta stratégiákat írtam, kampányokat terveztem, és megpróbáltam kitalálni, hogy hogyan tud jól működni egy független szerkesztőség és egy sikeres médiavállalkozás. Együtt, egyszerre. Régóta tervezem, hogy az indexes identitásom huszadik születésnapján újból megnézem a Portugált, amiben egy falu, egy közösség darabjaira hullik egy önző, nemtörődöm átutazó miatt. Aztán gondoltam megírom újból, húsz év után ugyanazt a kritikát, hogy lássam, mennyit fejlődtem, mit tanultam abban a két évtizedben, amíg kilenc különböző állásom volt, de mindvégig indexes maradtam. A Sátán és a Retek. Ha lesz hozzá erőm, és ha az októberben születendő lányom, akire megbocsáthatatlanul keveset gondoltam az elmúlt, viharos hetekben, engedélyt és időt ad rá, egyszer még megírom azt a cikket. De már biztos, hogy nem az Indexen fog megjelenni.
Kiosztanám az év passzív agresszív fődíját: a szomszéd délután hatkor átkopog, amikor lassan már fél perce kloffolom a bécsi szeletnek való két szelet húst. De nem azt mondja, hogy ne zajongj, mert délután hatkor egy kis kopogás miatt nehéz is lenne, hanem megkérdezi: Minden rendben? Jól vagytok?
Mit kéne rre válaszolni? Dehogy, éppen az asszony fejét ütöm kalapáccsal mert megitta a dugi pálinkát? Vagy, hogy jaj, jó hogy szólsz, a múlt hónapban bevert képszög éppen most áll bosszút rajtunk, és kalapácssal bedolgozott tíz centi mélyen a gipszkartonba? Vagy mégis mit?
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzert esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
a mirelit pizzanal elkepzelni sem tudok szarabbat
Fogyasztott lazac és báranycomb. Brokkoli! Bármi, ami elfér a fagyasztóban!
A fagyasztó befogadóképessége lényegesen behatároltabb, mint a fagyasztón kïvüli világnak. Pláne, ha valakinek nincs konkrét fagyasztóládája, csak mélyhűtője vagy side-by side hűtője.
Konzervet fagyasztón kívül is tárolhatsz, fagyasztott terméket meg nem. Már ha el is akarod majd fogyasztani.
Persze lehetne, hogy az emberek vesznek inkább fagyasztót IS a kaja mellé.
ha nincs mellé egy nagyteljesítményű dízelmotoros áramfejlesztő tartalékba’ akkor ket nap alatt kell felzabálni a lazacot a báránycombbal, ki lesz a nagyobb fasz a két év raklap sóletes vagy a sztékes?
💪🏿 vidék!
Az eredeti felvetés abból indult, hogy valszeg lesz áram, hiszen miért ne lenne. Ettől még a folytatás bicsaklik.
nem, az eredeti felvetés sajnos az, hogy emberek, akik -jogosan félnek- mekkora idóták, de bezzeg ő majd sztékkel és eltartott kisujjal ekézi a plebszet és el se tudja képzelni, hogy esetleg valakinek nem jön ki a büdzséből a minőségi kaja, de szeretné túlélni. Részemről kiszálltam, tényleg remélem, hogy csak pánik és lehet ostobasagokon egymásnak feszülni. Písz.
Nekem ebben az volt az érdekes, hogy vannak ugye alapfogalmak, mint például tartós élelmiszer. Hogy mi számít annak és miért, hogy a tartós élelmiszer felhalmozásának mi a célja. És hogy van néhány alapvető élettapasztalat, hogy a bab hússal jóllakat, hogy a kis helyen tárolható lisztből aránylag sok étel készíthető. Vagy vannak egyszerű prognózisok, amelyek világunk működésének alapismereteiből jönnek, hogy egy vészhelyzetben, például vesztegzár idején a kereskedelem feltételezhetően hamarabb leáll, mint az energiaszolgáltatás, mivel az áram átmehet a vesztegzáron, de a szállító jármű nem biztos. Vagy hogy készleteket nem azért tartunk, hogy örökké azokból éljünk, hanem azért, hogy egy valamely valószínűséggel bekövetkező átmeneti szükséghelyzetet nagyobb eséllyel és kisebb nyomorúságban éljünk túl, és hogy egy ilyen helyzet valószínűsége a szakemberek által világméretűnek prognosztizált járvány idején érzékelhetően megnő. Tehát néhány egyszerű megfontolás, amit a józan ész alkot, amiről azt gondolná az ember, hogy nem szorul magyarázatra, és amelyeket egyszerű emberek is pillanatok alatt átlátnak. Nekem igazából az az érdekes, hogy a bejegyzés szerzője ezeket vajon tényleg nem érti, vagy szándékosan ignorálja.
Hát éppen ez az. Pontosan értem, ellentétben veled. Minden, még a legdurvább scenario is két hét élelmiszerfelhalmozást javasol, és azzal számol, hogy lesz áram. Na ezért faszság konzervet venni. De persze előbb a hosszú reposzt, aztán a gondolkodás, hiszen fontosabb a megmondás!
Én csak azt nem értem, hogy akármit olvasok erről a járványról, mindig azt írják le, hogy semmivel nem veszélyesebb, mint a sima influenza, csak gyorsabban terjed. Min segít egy vesztegzár, vagy mit old meg bármilyen kereskedel leállítása egy influenza járványban? Miért indokolt? Az idősekre kell vigyázni, illetve azokra, akiknek valamilyen okból gyenge az immunrendszere. De egy egészséges felnőttön esetenként tünetmentesen megy át...
Dehát ez nem igaz. A halálozási ráta jelenleg húszszorosa az influenzának, és ez az arány kb akkor is igaz, ha korcsoport kohorszokat nézek, csak a harminc alattiaknál az influenza 0,01, a koronavírus meg 0,1 kb. De azt se értem hogy mit jelent a csak az idősek. Azok nem számítanak? A jelenlegi rátával kb. 180 ezer magyar halott lenne, és persze főként nyugdíjasok, de éppen azért van karantén sok helyen, hogy a tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató fiatalok ne fertőzzenek tovább.
És visszakanyarodva a kifosztott boltokhoz: éppen az a baj, hogy on-off gondolkodás megy itt is. Vagy zombiapokalipszis jön áram nélkül, a civilizáció vége, vagy ne pánikoljunk már. A legszebb hogy annyit akartam mondani, hogy ésszel kéne felkészülni, erre burzsuj vagyok, meg kínos a mirelit. A Tumblr se lesz már hülyébb az fix, amióta nincs pornó, az okosabbja lelépett.
A sólet konzervet fel lehet melegíteni improvizált tüzön a mirelit pizzát bajosabban. Nem lesz áram... faszom. A tüzet egy csöppet hamarabb fedeztük fel és kezdtük használni. Sőt a tűzzel tudunk áramot csinálni.
@szabozcc mosakodtok, közben itt szórod a szart https://index.hu/szolgalati-kozlemeny/2020/02/28/koronavirus/
Árnyalt gondolkodás: nem fekete-fehér, nem on-off. De tudom, az nem a Tumblr, ennél mégse gyurcsányista nyugdíjas Facebook-csoport is jobb ebben.
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzert esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
a mirelit pizzanal elkepzelni sem tudok szarabbat
Fogyasztott lazac és báranycomb. Brokkoli! Bármi, ami elfér a fagyasztóban!
A fagyasztó befogadóképessége lényegesen behatároltabb, mint a fagyasztón kïvüli világnak. Pláne, ha valakinek nincs konkrét fagyasztóládája, csak mélyhűtője vagy side-by side hűtője.
Konzervet fagyasztón kívül is tárolhatsz, fagyasztott terméket meg nem. Már ha el is akarod majd fogyasztani.
Persze lehetne, hogy az emberek vesznek inkább fagyasztót IS a kaja mellé.
ha nincs mellé egy nagyteljesítményű dízelmotoros áramfejlesztő tartalékba’ akkor ket nap alatt kell felzabálni a lazacot a báránycombbal, ki lesz a nagyobb fasz a két év raklap sóletes vagy a sztékes?
💪🏿 vidék!
Az eredeti felvetés abból indult, hogy valszeg lesz áram, hiszen miért ne lenne. Ettől még a folytatás bicsaklik.
nem, az eredeti felvetés sajnos az, hogy emberek, akik -jogosan félnek- mekkora idóták, de bezzeg ő majd sztékkel és eltartott kisujjal ekézi a plebszet és el se tudja képzelni, hogy esetleg valakinek nem jön ki a büdzséből a minőségi kaja, de szeretné túlélni. Részemről kiszálltam, tényleg remélem, hogy csak pánik és lehet ostobasagokon egymásnak feszülni. Písz.
Nekem ebben az volt az érdekes, hogy vannak ugye alapfogalmak, mint például tartós élelmiszer. Hogy mi számít annak és miért, hogy a tartós élelmiszer felhalmozásának mi a célja. És hogy van néhány alapvető élettapasztalat, hogy a bab hússal jóllakat, hogy a kis helyen tárolható lisztből aránylag sok étel készíthető. Vagy vannak egyszerű prognózisok, amelyek világunk működésének alapismereteiből jönnek, hogy egy vészhelyzetben, például vesztegzár idején a kereskedelem feltételezhetően hamarabb leáll, mint az energiaszolgáltatás, mivel az áram átmehet a vesztegzáron, de a szállító jármű nem biztos. Vagy hogy készleteket nem azért tartunk, hogy örökké azokból éljünk, hanem azért, hogy egy valamely valószínűséggel bekövetkező átmeneti szükséghelyzetet nagyobb eséllyel és kisebb nyomorúságban éljünk túl, és hogy egy ilyen helyzet valószínűsége a szakemberek által világméretűnek prognosztizált járvány idején érzékelhetően megnő. Tehát néhány egyszerű megfontolás, amit a józan ész alkot, amiről azt gondolná az ember, hogy nem szorul magyarázatra, és amelyeket egyszerű emberek is pillanatok alatt átlátnak. Nekem igazából az az érdekes, hogy a bejegyzés szerzője ezeket vajon tényleg nem érti, vagy szándékosan ignorálja.
Hát éppen ez az. Pontosan értem, ellentétben veled. Minden, még a legdurvább scenario is két hét élelmiszerfelhalmozást javasol, és azzal számol, hogy lesz áram. Na ezért faszság konzervet venni. De persze előbb a hosszú reposzt, aztán a gondolkodás, hiszen fontosabb a megmondás!
Én csak azt nem értem, hogy akármit olvasok erről a járványról, mindig azt írják le, hogy semmivel nem veszélyesebb, mint a sima influenza, csak gyorsabban terjed. Min segít egy vesztegzár, vagy mit old meg bármilyen kereskedel leállítása egy influenza járványban? Miért indokolt? Az idősekre kell vigyázni, illetve azokra, akiknek valamilyen okból gyenge az immunrendszere. De egy egészséges felnőttön esetenként tünetmentesen megy át...
Dehát ez nem igaz. A halálozási ráta jelenleg húszszorosa az influenzának, és ez az arány kb akkor is igaz, ha korcsoport kohorszokat nézek, csak a harminc alattiaknál az influenza 0,01, a koronavírus meg 0,1 kb. De azt se értem hogy mit jelent a csak az idősek. Azok nem számítanak? A jelenlegi rátával kb. 180 ezer magyar halott lenne, és persze főként nyugdíjasok, de éppen azért van karantén sok helyen, hogy a tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató fiatalok ne fertőzzenek tovább.
És visszakanyarodva a kifosztott boltokhoz: éppen az a baj, hogy on-off gondolkodás megy itt is. Vagy zombiapokalipszis jön áram nélkül, a civilizáció vége, vagy ne pánikoljunk már. A legszebb hogy annyit akartam mondani, hogy ésszel kéne felkészülni, erre burzsuj vagyok, meg kínos a mirelit. A Tumblr se lesz már hülyébb az fix, amióta nincs pornó, az okosabbja lelépett.
A sólet konzervet fel lehet melegíteni improvizált tüzön a mirelit pizzát bajosabban. Nem lesz áram... faszom. A tüzet egy csöppet hamarabb fedeztük fel és kezdtük használni. Sőt a tűzzel tudunk áramot csinálni.
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzert esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
a mirelit pizzanal elkepzelni sem tudok szarabbat
Fogyasztott lazac és báranycomb. Brokkoli! Bármi, ami elfér a fagyasztóban!
A fagyasztó befogadóképessége lényegesen behatároltabb, mint a fagyasztón kïvüli világnak. Pláne, ha valakinek nincs konkrét fagyasztóládája, csak mélyhűtője vagy side-by side hűtője.
Konzervet fagyasztón kívül is tárolhatsz, fagyasztott terméket meg nem. Már ha el is akarod majd fogyasztani.
Persze lehetne, hogy az emberek vesznek inkább fagyasztót IS a kaja mellé.
ha nincs mellé egy nagyteljesítményű dízelmotoros áramfejlesztő tartalékba’ akkor ket nap alatt kell felzabálni a lazacot a báránycombbal, ki lesz a nagyobb fasz a két év raklap sóletes vagy a sztékes?
💪🏿 vidék!
Az eredeti felvetés abból indult, hogy valszeg lesz áram, hiszen miért ne lenne. Ettől még a folytatás bicsaklik.
nem, az eredeti felvetés sajnos az, hogy emberek, akik -jogosan félnek- mekkora idóták, de bezzeg ő majd sztékkel és eltartott kisujjal ekézi a plebszet és el se tudja képzelni, hogy esetleg valakinek nem jön ki a büdzséből a minőségi kaja, de szeretné túlélni. Részemről kiszálltam, tényleg remélem, hogy csak pánik és lehet ostobasagokon egymásnak feszülni. Písz.
Nekem ebben az volt az érdekes, hogy vannak ugye alapfogalmak, mint például tartós élelmiszer. Hogy mi számít annak és miért, hogy a tartós élelmiszer felhalmozásának mi a célja. És hogy van néhány alapvető élettapasztalat, hogy a bab hússal jóllakat, hogy a kis helyen tárolható lisztből aránylag sok étel készíthető. Vagy vannak egyszerű prognózisok, amelyek világunk működésének alapismereteiből jönnek, hogy egy vészhelyzetben, például vesztegzár idején a kereskedelem feltételezhetően hamarabb leáll, mint az energiaszolgáltatás, mivel az áram átmehet a vesztegzáron, de a szállító jármű nem biztos. Vagy hogy készleteket nem azért tartunk, hogy örökké azokból éljünk, hanem azért, hogy egy valamely valószínűséggel bekövetkező átmeneti szükséghelyzetet nagyobb eséllyel és kisebb nyomorúságban éljünk túl, és hogy egy ilyen helyzet valószínűsége a szakemberek által világméretűnek prognosztizált járvány idején érzékelhetően megnő. Tehát néhány egyszerű megfontolás, amit a józan ész alkot, amiről azt gondolná az ember, hogy nem szorul magyarázatra, és amelyeket egyszerű emberek is pillanatok alatt átlátnak. Nekem igazából az az érdekes, hogy a bejegyzés szerzője ezeket vajon tényleg nem érti, vagy szándékosan ignorálja.
Hát éppen ez az. Pontosan értem, ellentétben veled. Minden, még a legdurvább scenario is két hét élelmiszerfelhalmozást javasol, és azzal számol, hogy lesz áram. Na ezért faszság konzervet venni. De persze előbb a hosszú reposzt, aztán a gondolkodás, hiszen fontosabb a megmondás!
Én csak azt nem értem, hogy akármit olvasok erről a járványról, mindig azt írják le, hogy semmivel nem veszélyesebb, mint a sima influenza, csak gyorsabban terjed. Min segít egy vesztegzár, vagy mit old meg bármilyen kereskedel leállítása egy influenza járványban? Miért indokolt? Az idősekre kell vigyázni, illetve azokra, akiknek valamilyen okból gyenge az immunrendszere. De egy egészséges felnőttön esetenként tünetmentesen megy át...
Dehát ez nem igaz. A halálozási ráta jelenleg húszszorosa az influenzának, és ez az arány kb akkor is igaz, ha korcsoport kohorszokat nézek, csak a harminc alattiaknál az influenza 0,01, a koronavírus meg 0,1 kb. De azt se értem hogy mit jelent a csak az idősek. Azok nem számítanak? A jelenlegi rátával kb. 180 ezer magyar halott lenne, és persze főként nyugdíjasok, de éppen azért van karantén sok helyen, hogy a tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató fiatalok ne fertőzzenek tovább.
És visszakanyarodva a kifosztott boltokhoz: éppen az a baj, hogy on-off gondolkodás megy itt is. Vagy zombiapokalipszis jön áram nélkül, a civilizáció vége, vagy ne pánikoljunk már. A legszebb hogy annyit akartam mondani, hogy ésszel kéne felkészülni, erre burzsuj vagyok, meg kínos a mirelit. A Tumblr se lesz már hülyébb az fix, amióta nincs pornó, az okosabbja lelépett.
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzert esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
a mirelit pizzanal elkepzelni sem tudok szarabbat
Fogyasztott lazac és báranycomb. Brokkoli! Bármi, ami elfér a fagyasztóban!
A fagyasztó befogadóképessége lényegesen behatároltabb, mint a fagyasztón kïvüli világnak. Pláne, ha valakinek nincs konkrét fagyasztóládája, csak mélyhűtője vagy side-by side hűtője.
Konzervet fagyasztón kívül is tárolhatsz, fagyasztott terméket meg nem. Már ha el is akarod majd fogyasztani.
Persze lehetne, hogy az emberek vesznek inkább fagyasztót IS a kaja mellé.
ha nincs mellé egy nagyteljesítményű dízelmotoros áramfejlesztő tartalékba’ akkor ket nap alatt kell felzabálni a lazacot a báránycombbal, ki lesz a nagyobb fasz a két év raklap sóletes vagy a sztékes?
💪🏿 vidék!
Az eredeti felvetés abból indult, hogy valszeg lesz áram, hiszen miért ne lenne. Ettől még a folytatás bicsaklik.
nem, az eredeti felvetés sajnos az, hogy emberek, akik -jogosan félnek- mekkora idóták, de bezzeg ő majd sztékkel és eltartott kisujjal ekézi a plebszet és el se tudja képzelni, hogy esetleg valakinek nem jön ki a büdzséből a minőségi kaja, de szeretné túlélni. Részemről kiszálltam, tényleg remélem, hogy csak pánik és lehet ostobasagokon egymásnak feszülni. Písz.
Nekem ebben az volt az érdekes, hogy vannak ugye alapfogalmak, mint például tartós élelmiszer. Hogy mi számít annak és miért, hogy a tartós élelmiszer felhalmozásának mi a célja. És hogy van néhány alapvető élettapasztalat, hogy a bab hússal jóllakat, hogy a kis helyen tárolható lisztből aránylag sok étel készíthető. Vagy vannak egyszerű prognózisok, amelyek világunk működésének alapismereteiből jönnek, hogy egy vészhelyzetben, például vesztegzár idején a kereskedelem feltételezhetően hamarabb leáll, mint az energiaszolgáltatás, mivel az áram átmehet a vesztegzáron, de a szállító jármű nem biztos. Vagy hogy készleteket nem azért tartunk, hogy örökké azokból éljünk, hanem azért, hogy egy valamely valószínűséggel bekövetkező átmeneti szükséghelyzetet nagyobb eséllyel és kisebb nyomorúságban éljünk túl, és hogy egy ilyen helyzet valószínűsége a szakemberek által világméretűnek prognosztizált járvány idején érzékelhetően megnő. Tehát néhány egyszerű megfontolás, amit a józan ész alkot, amiről azt gondolná az ember, hogy nem szorul magyarázatra, és amelyeket egyszerű emberek is pillanatok alatt átlátnak. Nekem igazából az az érdekes, hogy a bejegyzés szerzője ezeket vajon tényleg nem érti, vagy szándékosan ignorálja.
Hát éppen ez az. Pontosan értem, ellentétben veled. Minden, még a legdurvább scenario is két hét élelmiszerfelhalmozást javasol, és azzal számol, hogy lesz áram. Na ezért faszság konzervet venni. De persze előbb a hosszú reposzt, aztán a gondolkodás, hiszen fontosabb a megmondás!
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzert esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
a mirelit pizzanal elkepzelni sem tudok szarabbat
Fogyasztott lazac és báranycomb. Brokkoli! Bármi, ami elfér a fagyasztóban!
A fagyasztó befogadóképessége lényegesen behatároltabb, mint a fagyasztón kïvüli világnak. Pláne, ha valakinek nincs konkrét fagyasztóládája, csak mélyhűtője vagy side-by side hűtője.
Konzervet fagyasztón kívül is tárolhatsz, fagyasztott terméket meg nem. Már ha el is akarod majd fogyasztani.
Persze lehetne, hogy az emberek vesznek inkább fagyasztót IS a kaja mellé.
ha nincs mellé egy nagyteljesítményű dízelmotoros áramfejlesztő tartalékba’ akkor ket nap alatt kell felzabálni a lazacot a báránycombbal, ki lesz a nagyobb fasz a két év raklap sóletes vagy a sztékes?
💪🏿 vidék!
Az eredeti felvetés abból indult, hogy valszeg lesz áram, hiszen miért ne lenne. Ettől még a folytatás bicsaklik.
nem, az eredeti felvetés sajnos az, hogy emberek, akik -jogosan félnek- mekkora idóták, de bezzeg ő majd sztékkel és eltartott kisujjal ekézi a plebszet és el se tudja képzelni, hogy esetleg valakinek nem jön ki a büdzséből a minőségi kaja, de szeretné túlélni. de részemről kiszálltam, tényleg remélem, hogy csak pánik és lehet ostobasagokon egymásnak feszülni. Písz.
Jó, abban igazad van, hogy kissé kenyér helyett kalácsos hangulatú a poszt, de ebbe annyira nem akartam belemenni.
Igen, akik most sólet konzervet vettek, azok amúgy is azon élnek, mert nincs másra pénzük. Bölcs meglátás. De azért segítek: aki február 26-án, azaz hó végén nagybevásárol, annak futja mirelit zöldborsóra is konzerv helyett. Mert valójában erről szól a poszt.
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza vagy a fagyasztott báranycomb jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzertkarikát esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
Az áram/gáz témára regálva: anyósoméknál palackos gáz van a nyári konyhában, 2 hónapig el lehet sütni, főzni egy palack pb gázzal. Áram nélkül.
o ilyenrol meg nem hallott
Kurva jó, hogy elmegy az egész egy vidéki vs fővárosi irányba, de baszod, az igazi vidéki nem megy tescoba, hanem elteszi a malacot a füstölőbe. És a budapesti Tesco van lerabolva.
Mindig elfelejtem, hogy a Tumblrt megvette a Fidelitas pár éve :(
Azt értem, hogy attól félnek, hogy karantén lesz, és nem jutnak majd friss élelmiszerhez. De mégis miért a sólet konzerv és a zacskó liszt a megoldás a fejükben?
1. Miért félnek attól, hogy nem lesz áram? Mert ha van áram, akkor azért a mirelit pizza jobb, mint a sólet konzerv.
2. Ha nem lesz áram, akkor min melegítik meg a sólet konzervet? Vagy hidegen nyalják majd be, mint az állatok?
3. Ha nincs áram, mit kezdenek a liszttel? Jó, legyen, gáztűzhely, bár nem értem, miért pont gáz lenne, ha áram nincs. És akkor linzert esznek, amíg közben odakint tombol a zombiapokalipszis?
4. Mi a faszt kezdenek majd a sok raklap sólet konzervvel két év múlva, amikor közeledik a lejárat? Mindenki hónapokig azt eszi majd zombiapokalipszis nélkül is?
a mirelit pizzanal elkepzelni sem tudok szarabbat
Fogyasztott lazac és báranycomb. Brokkoli! Bármi, ami elfér a fagyasztóban!
A fagyasztó befogadóképessége lényegesen behatároltabb, mint a fagyasztón kïvüli világnak. Pláne, ha valakinek nincs konkrét fagyasztóládája, csak mélyhűtője vagy side-by side hűtője.
Konzervet fagyasztón kívül is tárolhatsz, fagyasztott terméket meg nem. Már ha el is akarod majd fogyasztani.
Persze lehetne, hogy az emberek vesznek inkább fagyasztót IS a kaja mellé.
De hány hét apokalipszisre készülnek? Az én fagyasztómba elfér kb egy hétnyi ebéd és vacsora. A hűtőbe két hétnyi reggeli zöldség és felvágott meg joghurt. A konyhába meg másfél kiló tészta, rizs, lekvár, csoki, műzli, popcorn, mogyoró, pisztácia, aszalt szilva. Ahogy most körbe néztem. Kb három hét mire ezt ketten felesszük. Egyetlen kukorica konzerv van (ha az olíva bogyó nem számít annak), de azt speciel pont konzervben szeretem.
A kérdés az, hogy miért hiszik azt az emberek hogy szar kaját kell venni, ha túl akarnak élni?