Sírni és írni

Tekints erre a Tumblr oldalra úgy, mint egy múzeumi tárlatra. Én, a művész kiállítom lelkem minden fájdalmát és boldogságát a nagyközönség elé, akik megcsodálják vagy éppen megvetik azokat. Legyél te akárki, elegáns műkedvelő, irodalmi laikus vagy erős kritikus, egy dolog egészen biztos; bárki is vagy, már éreztél úgy, mint én.

[szeress-kerlek]

Egy tanács:

Minnél nagyobb bunkó picsa vagy, annál jobban bírnak a srácok.

[szeress-kerlek]

Ha csillag volnál

Azt utálom benned, amit a Holdban is. Olykor elmegy, máskor visszajön, de sosem marad örökké velem, vagy sosem hagy végleg magamra.

Az emlékeid fájnak.

Nélküled nagy űr van bennem, de veled mégnagyobb.

Maradj örökké, vagy távozz végleg, de ne emlékeztess többet

Magadra!

[szeress-kerlek]

Ha mérgező kapcsolatban élsz, próbálj meg minél gyorsabban kilépni belőle, mert a szerelem menedék és nem börtön!

[szeress-kerlek]

Ha weboldal lennél, elfogadnám a cookie-dat.

[szeress-kerlek]

Mintha egy légüres térben lebegnék, én így élem meg az eksztázist. Ez nem csak egy érzés, hanem utazás a szenvedély birodalmába. Ahogy érzékeim összefonódnak veled, úgy egyre inkább behatolást engedek neked saját létezésembe. Az idő megáll és mi összefonódunk, te teljesen elmerülsz bennem és én lényed mélységében találom meg a boldogság forrását. Ez az eksztázis, ahol az érzelmek, érzékek és vágyak találkoznak.

[szeress-kerlek]

Ha mérgező kapcsolatban élsz, próbálj meg minél gyorsabban kilépni belőle, mert a szerelem menedék és nem börtön!

[szeress-kerlek]

Az a baj a sorozatokkal, hogy teljesen eltorzítják az ember elvárásait. Mindig irreálisan jóképű, de totálisan elborult karaktereket vonultatnak fel, akikről én meg persze azt gondolom: „Igen, hozzám költözhetne az a fickó, aki egy hónapja nem fürdött, írni és olvasni se tud, és úgy néz rám, mintha azt mérlegelné, hogy vacsorára megegyen-e vagy sem.”

Aztán kilépsz a valóságba, és ott csak normális férfiak vannak, nem pedig tragikus múltú, 190 centis, félmeztelen harcosok, akiknek olyan éles az arccsontjuk, hogy konkrétan ketté tudnák vágni a szívemet és úgy b*sznak, hogy még az emelet is leszakad.

Televízió, miért tetted ezt velem? Most már örökké olyan pasikat fogok keresni, akik kizárólag forgatókönyvekben léteznek.

[szeress-kerlek]

De komolyan, mondd, hogy ugye te is így vagy vele 😭😭😭

[szeress-kerlek]

Az a baj a sorozatokkal, hogy teljesen eltorzítják az ember elvárásait. Mindig irreálisan jóképű, de totálisan elborult karaktereket vonultatnak fel, akikről én meg persze azt gondolom: „Igen, hozzám költözhetne az a fickó, aki egy hónapja nem fürdött, írni és olvasni se tud, és úgy néz rám, mintha azt mérlegelné, hogy vacsorára megegyen-e vagy sem.”

Aztán kilépsz a valóságba, és ott csak normális férfiak vannak, nem pedig tragikus múltú, 190 centis, félmeztelen harcosok, akiknek olyan éles az arccsontjuk, hogy konkrétan ketté tudnák vágni a szívemet és úgy b*sznak, hogy még az emelet is leszakad.

Televízió, miért tetted ezt velem? Most már örökké olyan pasikat fogok keresni, akik kizárólag forgatókönyvekben léteznek.

[szeress-kerlek]

És ha a szív egyszer meg is szakad,

Szakadék tátong, majd ketté hasad,

Hasadra hajtom fejem lassan, félve,

Fél világom oda adnám érte.

[szeress-kerlek]

És ha a szív egyszer meg is szakad,

Szakadék tátong, majd ketté hasad,

Hasadra hajtom fejem lassan, félve,

Fél világom oda adnám érte.

[szeress-kerlek]

Van egy viszonylag korai emlékem arról, hogy a papával szotyit ettünk. Körülbelül 6 éves voltam, ültünk az ágyon és néztük a meccset. Sosem érdekelt a foci, se a kézilabda, a jégkorongot sem szerettem, de a papa kedvéért megnéztem őket mindig. Szóval ott ültünk az ágyon, ő narrálta nekem meccset, én pedig csodálattal néztem ahogy bontotta a szotyit.

Azt is megmutatta hogy kell; a hüvelykujjainak körmeit jól belefúrta a héjba és kettérántotta. Ahogy a burok szétnyílt a kis füstös mag beleesett a tenyerébe. Én is próbálgattam, de a papa nem értette, hogy az én körmeim még friss, puha gyermek körmöcskék voltak. Mindenesetre mindig két szotyit pucolt egyszerre, egyet nekem és egyet magának. Minden gólnál nagyokat tapsolt, majd rámkacagott és még vadabbul bontotta a magokat. Valamiért ez a kis apróság teljesen lenyűgözött és a szinapszisaim egészen idáig tárolták a képet.

Nem tudom, hogy miért jutott eszembe. Ma rossz napom volt, mostanában nem vagyok túl jól, lehet az agyam csak egy kis menedékként idézte fel ezt az emléket.

Bárcsak beleragadtam volna a pillanatba, mint valami időhurok, aminek sosincs vége.

[szeress-kerlek]

[szeress-kerlek]

Állandóan arról panaszkodsz, hogy nem beszélünk eleget, de mindig mikor leülök veled minden szavad rideg és üres.

[szeress-kerlek]

Te is hamis ábrándokhoz kötöd a boldogságod?

Életünket rajtunk kívül álló tényezők osztják szakaszokra. A tényezők masszáját akár 'mátrixnak' is hívhatjuk, ha meg akarunk felelni a modern trendeknek.

Én ezt a mátrixot már régóta csak túlélem. Miközben megjárom a poklot is arra gondolok, hogy a következő szakasz mennyivel jobb lesz és, hogy az majd elhozza számomra a boldogságot, a dicsőséget és a sikert.

Lehet, hogy szenvedek a gimnáziumban, de majd az egyetemen minden kiváló lesz. Aztán rájövök, hogy nincs is érdemi különbség közöttük, de ez nem szomorít el túlságosan, mert ha már lesz egy munkám, akkor sikeres leszek. Sajnos ez sem igaz. Utána is ugyan azt a kiüresedettséget érzem, mint 10 évvel ezelőtt a gimnáziumban. Vajon majd ha kiköltözöm külföldre, megszerzem a jogsit, megházasodom, megveszem az első házam, elmegyek nyaralni, vajon majd mindezek után érezni fogok valami őszintét?

És bár ezzel az önámítással lassanként elérek bizonyos földi célokat, talán soha nem érem el azt az egy dolgot, ami igazán számít, nem érem el a boldogságom.

[szeress-kerlek]

Nem mindegy, hogy

szexszet kérsz egy idegentől, vagy

idegenkedsz a szextől.

[szeress-kerlek]

Valakinek Te vagy az élete!

Meleg esti szellő simogatta hátam, miközben lent ültünk a rakparton. Zavart mosolyomat a Duna néhol visszatükrözte, máskor pedig messze vitte magával. Egész sokáig nem is pillantottunk egymásra, csak önfeledten beszélgettünk, mint a gyerekek. Szemem sarkából titkon figyeltelek miközben te csillogó pupillákkal, de mégis gondterhelten nézted, ahogy a víz mossa a kavicsokat.

 - Minden rendben? Min gondolkozol ennyire? - érdeklődtem, majd egy biztató csókot leheltem a nyakára.

 - Nem mondtam még, de mindig mikor mellettem vagy rájövök, hogy számomra nincs nálad fontosabb ember és dolog ezen a világon. Tudom, hogy kedvelsz, de vajon te is érzed-e azt amit én, mondd mennyire kölcsönös ez a szerelem? Ha megkérdeznék tőled, hogy én vagyok-e számodra fontosabb vagy az élet, akkor mit válaszolnál?

- Gondolom sejted Életem.

[szeress-kerlek]

Már a harmadik félévvel küszködöm én is, az egyetem teljesen felborította a mindennapjaimat. Egyáltalán nem olyan, mint az amerikai filmekben.

Mondjuk talán érthető, hisz ez nem Amerika és nem is egy film, hanem a rideg magyar valóság.