Szenved a testem, szenvedek én is,
De látod, szeretlek mégis.

@theartofmadeline
we're not kids anymore.
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
he wasn't even looking at me and he found me
Lint Roller? I Barely Know Her
TVSTRANGERTHINGS
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
Noah Kahan
Cosimo Galluzzi
occasionally subtle

tannertan36

Kiana Khansmith
todays bird
Game of Thrones Daily
NASA

Origami Around
cherry valley forever
h
Sade Olutola
almost home
seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Türkiye

seen from Russia
seen from United States

seen from France

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from Germany

seen from Germany

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States
seen from Türkiye
seen from United States

seen from Germany
seen from France
@szeretlekdeidiotavagyok
Szenved a testem, szenvedek én is,
De látod, szeretlek mégis.
Szeretnélek mosolyogni látni, olyan boldogan,
kedvedbe járni, nagyon szorgosan.
firkálni rímeket csodás arcodra,
lennék az ember ki örömöd alkotta
Mondtam volna neki, hogy a kurva anyád, de megcsókolt és csináltam neki reggelit.
Összetört emlékeink csapódnak le óvatosan a párás ablaküvegről.
Én pedig nézem, hogy vízcseppeket formálnak, utolsó érintés gyanánt pedig csókot váltanak az üveggel, majd elpárolognak.
Ölelő karjaidban akarok sírni, hogy nehogy összetörjek
Elegem van, figyelmet akarok.
Lennék Lilla, lehelnék lehetetlen szavakat ajkaidra, Csokonayként pedig csábosan csacsognál csillagok alatt. Adyként adnád ajkaimra az áldást miközben Lédaként lebegnék lábaid felett. Kosztolányi módjára kóvályognál mellettem, míg én Dezsőnének öltözve dülöngélnék, dalolva ragadnám meg kezeid.
Te illatodtól mosom magam
Emlékeim viharába,
Együtt nyögtünk szép szavakat,
Bele az éjszakába
Alkoholtól mámoros,
Ajakid csüngtek,
Izzadságodtól áztatott,
Testemtől függtek.
Bólintva mondtad,
Mit hallani akarok,
Az agyam pedig még mindig,
Az illatodtól zavarog.
Én
Tavasszal finom
A garnélás zacskós, az
mit ma tesco
Adott el nekem
Fáj minden mi szép
Írnék egy haikut a
Csodás arcodra
Az életem maradékát úgy fogom leélni, hogy csak szánalmat fogok tudni irántad érezni. Sosem fogod megtudni, hogy mit veszítettél.
Nem fogsz már írni nekem, ugye?
Hajnali három
Eszem a kis zabkásámat, azon stresszelek,
Hogy én vajon nélküled majd mihez kezdhetek?
Lesz közös emlékünk? vagy szeptemberig nem látlak?
Eljössz velem tengerig, vagy éljek míg elásnak?
Bújunk-e össze mint galambok, mikor eláztak?
Csókolod-e majd ajkaim, mint feleségedét,
Ordítunk-e éjfélkor valami közös zenét?
Mézédes pillantásod veted-e majd felém?
Felcsillanhat szutykos lelkemben a remény.
De remény hevén felejték mindent, mi volt,
S miattad vesztem el az összes önkontrollt.
Dehogy szeretsz
Hazudtál
Csúnya vagyok és kövér
De legalább szeretsz
Add a kezembe a bögre kávét, miután együtt kelünk fel,
Egymás szép szemeiben, csak együtt veszünk el.