#éld

[instantfollow]

É+

[elnieserezni]

Képzeld azt, hogy ott állsz a legvégén.

Még mindig megérte ennyit agyalni?

[tevagyamindenemszeretlek]

„Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.”

[unalmasoraimgondatai]

Élvezd ki a pillanatot

Mindenki ezt mondja, élvezd ki ezt, használd ki a lehetőséget, élj vele, mert lehet, hogy nem lesz több ilyen. Én mindig is valahogy jobban tudtam átélni azokat a pillanatokat amik még nem következtek be, az iskola vége, a nyári szünet, mikor egy fagyos téli napon az iskolában ültem, mindig is melegséggel töltötték el a lelkem, de valahogy ezt soha nem éreztem ugyan azt a bizsergést június elején, pedig már élvezhettem volna a szünet közelségét. Ahogy ugyan úgy jobban beleéltem magam a “régi szép idők” emlékeibe, minthogy a MOST-ra koncentrájak. Az embereknek valahogy jobban megy a múlton való rágódás, és a jövőn való ábrándozás, mint az, hogy megéljék a pillanatot, mert amikor az ott van, annyira természetesnek tűnik, annyira kézzel fogható, annyira valós, hogy arról nem lehet ábrándozni, vagy nosztalgiázni, az ember csak sodródik az eseményekkel, próbálja a lehető legjobbat kihozni, és igazán megélni általában csak utánna tudjuk a pillanatot, amikor az már rég nincs ott. Ezért is merűlt fel a kérdés bennem, hogy mit is lehetne tenni, hogyan lehetne igazán átélni a jelent?! Szerintem ez a folyamat három lépcsőfokon alapul: először is tudd, hogy ez a pillanat egyszeri és megismételhetetlen, soha többé nem fog ugyanígy megtörténni senkivel.Második lépcsőfokként gondolj bele, hogy rajtad múlik, hogy mit hozol ki belőle, az életben annyi önállóságot kaptunk, bármiből ki tudjuk hozni a legjobbat és a legrosszabbat is, a kérdés, hogy ki melyikre törekszik, az egész csak felfogás kérdése. A harmadik pedig elég egyszerű: kaptunk körübelül 70 évet ezen a Földön, ami valljuk be nem a világ összes ideje is. Bár én a 18 évemmel még nem panaszkodhatok, de amikor látom a sok 14-15 évest akik még az érettségitől, az egyetemtől, a felnőtt élet kihívásaitól távol vannak, mindig bele gondolok, hogy gyorsan repül az idő és megbánom, hogy nem élveztem jobban azokat az éveket, hiszen akkor még úgy tűnt, hogy örökké tartanak. De az az igazság, hogy kegyetlenül elmúltak, és annyi minden megváltozott közben, hogy szinte lehetetlen bármibe is bele kapaszkodni. Néhány barát, szerelem(?), kedves emlék között a legjobb dolog amit tehet az ember, hogy az adott pillanatot éli meg, és nem arra vár, hogy örökké tartson, hanem kihozza belőle a legtöbbet. Remélem neked is és nekem is sikerül.

Pacsi, M.

[lauracsoka]

Az életet 2 végén égetem, nem megyek szabira

[nyugalom-tengere]

Tanácsok magamnak

Ne éld bele magad mindenbe, mert kurva nagyot fogsz csalódni

[csinaldcsak]

Nem azért születtél, hogy más álmát éljed.

Leander Kills

[alegrovidebborokke]

Éld a tegnapot a holnap előtt és az életet a halál előtt.