Ma is ráfrissítettem a napomra,
de megint “404” jött vissza.
hogy “ez most tényleg fontos”,
mintha tegnap nem ugyanez lett volna,
de akkor még más volt a sapka a fején,
A mindenttudó kolléga csillogó szemmel
magyarázza, hogy mi az a stressz,
miközben én már több hónapja
Néha kódokba zárt felhőket számolok.
Túl sok a szín a figmában,
túl sok az zaj az emberek agyában,
túl kevés a levegő a szobában,
az open office lassan kiszív,
és még mindig nem vagyok designer.
Valaki már megint napi szintű stand-upot akar,
de én csak ülni szeretnék.
Leülni. Lefeküdni. Gondolkozni.
Mert mindenki és minden fontos,
ahogy épp nem kéne lennie.
Ok. Csak ma ne szóljon hozzám senki.
Csak ülök, bámulom a monitort,
közben fülhallgatóban valami metalcore