Sziasztok! Mai agymenésem, avagy hogy buktam el az előző életmód váltásom és híztam vissza a leadott 28 kg-ból 19-et…. Ma az egyik facebook csoportban, egy lány a reggelije mellé elfogyasztott pepsi light-ra azt mondta “annyi belefér”. Nem bántani szeretném, nem is tettem, nem is fogom. Csak megihletett. Szóval, csak el szeretném mesélni, hogy nekem ez lett a vesztem. Ez az egyszerű, rövid szavacska: BELEFÉR. Amikor lefogytam, jött a neheze; megtartani. Igyekeztem betartani a kialakított evési szokásaimat, csakhogy azzal, hogy lefogytam és siker élményként éltem meg, olyan boldog voltam, hogy úgy gondoltam még ez a fagyi belefér, meg az a kis tejes kávé 2 cukorral. Nyilván nem 1-1 ilyen esetről van szó. Elkezded, eleinte csak tényleg néha-néha..aztán egyre többször fér bele. Meg egyre több minden. Nem pár hét alatt híztam vissza, hanem jó pár hónap alatt. Azzal hogy állandóan azt mondtam, belefér, szépen lassan visszajött minden rossz szokásom. Szóval óvatosan használjátok ezt a kifejezést.. :) Természetesen nem azt mondom, hogy nem lehet néha bűnözni. Mert lehet ezt okosan is csinálni, nyilván. Csak ha az ember egyre többször engedi meg magának az végzetes hiba lehet, mert elkezd szép lassan vissza esni. Utána pedig már nem biztos hogy hamar észreveszi az ember. Igazából nem is annyira a bűnözésen van a hangsúly..hanem azon hogy mit bűnöz az ember. Mára megtanultam, hogy nasizhatok olyan dolgokat is, amik hasonlítanak azokra az ételekre, sütikre, társaikra amiken felnőttem. Így nem hiányzik az az érzés, hogy olyat egyek. Mert majdnem ugyanazt eszem, csak nem ártok vele magamnak. Páran megszokták jegyezni, hogy nem értik miért aggódom annyira egy kis fehér liszten, cukron… Sajnos túlságosan is érzékeny a szervezetem a szénhidrátokra. Nagyon nem mindegy hogy milyet és mikor eszek. Szénhidrátból én tényleg csak annyit viszek be, amennyit muszáj. Azt is inkább zöldségből vagy jázmin-, esetleg basmati rizsből. Heti 1-2 alkalommal eszek kenyeret reggelire. Ilyen alkat vagyok és pont. Sok ember, vagy inkább majdnem minden ember, nehezen fogadja el, hogy nem vagyunk egyformák. Amit más kétpofára” ehet, attól más rohamosan hízik és így tovább. Egy ideje azon az elven vagyok, hogy mindenkinek saját magát kell megismernie, megtanulnia mi a jó és rossz neki. Mert ugye a jó és rossz teljesen szubjektív. Mindenkit arra bíztatok, hogy ne féljen megismerni saját magát! Te sem! Puszillak, Eszti










